Ez az a hely, ahol nem sétálhatsz el anélkül, hogy ne csalnának mosolyt az arcodra a festmények. Ők mindig mulatoznak, ezért nem egy vászonnak van borszaga, mely a folyosón is jelentkezik, különösen olyankor, amikor nem lehetnek tárva az ablakok. A freskók lakói vidám cimborák, akik szeretnek énekelni, táncolni és mulatozni. Minden járókelőnek ajánlják ezt a helyet, ha haláluk után portréként kívánnak majd tovább élni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=480268#post480268][b]Lasch Ervin Balázs - 2015.03.22. 12:39[/b][/url]

Lénárd

Hogy én mennyire nem értem ezt a gyógynövénytant. Komolyan, művész az, aki fejből össze tudja gyűjteni őket, rendszerezni hatásuk meg színűk szerint, én meg az a fajta ember vagyok, akit simán kinyírhatnak, mert elhiszi, hogy amit elé tolnak az pont az, amiről mesélnek is. De hát ha év végén megkapom az elfogadhatót, akkor esküszöm nem eszek meg semmit, ami zöld. A spenótot se, komolyan. Úgysem ismerném fel, ha arról lenne szó. Remélem elrabolni se akar senki, hogy gyógynövényeket gyűjtsek neki, különben meglakolok. Elég ostoba halál lenne. Viszont ezek akkor se mennének, ha tényleg az életem múlna rajtuk.
Kilépve a teremből felvágom a táskám az első ablakba, és nekiállok a "szerelésnek". Nem igazán bírja már a strapát, egy-egy vastagabb könyv pedig meg is tette a hatását. Valószínűleg a hét végére már nem lesz egyben, hiába foltozom meg, amennyire csak tudom. Itt az ideje venni egy másikat.
- Hála Merlinnek, még egy óra, és esküszöm önként megyek neki a falnak. Mi a baj?
Azt, hogy nincs jó kedve azonnal leveszem, ennyire már ismerem kedves barátomat, még ha mostanában csak ritkán is tudunk találkozni. Még egyet húzok a táskán, miközben nagyon sajnálom is. Szerencsétlen táska elég régóta velem van, várható volt, hogy nem bírja örökké, de legalább ezt a tanévet még kibírhatta volna, így a hazautazáskor anyám vett volna másikat, nem nekem kellene. Kissé hátrébb teszem, hogy leesni ne akarjon. Ha így folytatom, még a végén munkát kell keresnem a faluba, hiszen a zsebpénzem elkezdett fogyni, és utálom, ha nincs elég pénzem. Igen, kicsit mintha hatalmas katasztrófára készülnék, úgy gyűjtögetem a pénzt. Nem is lenne baj, ha az utóbbi időben nem tömtem volna tele magam mindenfélével, mert bizony a faluban való sütizések viszik a pénzt.
- Add ki magadból, bár én nem vagyok olyan csinos, mint a pszichológus, de legalább nem kell attól tartanod, hogy elveszel a dekoltázsomban.
Vicceskedve persze, de jobb kezemmel a nyakkendőmhöz érek, kicsit meglazítom, majd kibújok belőle, és hozzá a felső két gombot is kigombolom, huncut mosoly kíséretében. Ha mást nem is, talán egy kis mosolyt csalok Lénárd arcára.