Timike és a sütik;;

Adjuk meg a sütizés módját...
Navinés akció van folyamatban kérem szépen. A legkisebb és legveszélyesebb sárga egy személyben végre elhagyta a konyhát, karjaiban két nagy doboz sütivel, és lavírozik át a szárnyakon, hogy elérje legalább az egyik pontot. Három helyet is kijelöltek nekik, amolyan forgalmasabbakat a cél érdekében, remélve, hogy sikerül lesz meg majd átjár mindenkit a szeretet szelleme így karácsonykor. Totális késésben van, mint mindig. Mély sóhajok, szapora léptek, minden lépcsőfokon koppan cipője sarka jelezvén, hogy közeledik. A bejárat csarnok úgy látta már mások által be lett célozva, így ő a Keleti szárnyba indult meg. Elég hamar sikerült az elvárt folyosót kiszúrnia, és a bekészített, szép terítős asztalt is megtalálnia. Letette a dobozokat aztán nézett csak körbe, miközben lépteket is hallott.
- Ó, szia! Te biztos Timi vagy. A nevem Luca, én fogok még veled osztogatni ma. Hányadikos vagy nálunk?
Érdeklődik, miközben kinyitja az egyik dobozt és elrendezgeti szépen és gusztán az asztalon. Ha jön valaki és meglátja talán így nagyobb siker várható, majd a kezébe kap két finomabbat és az egyiket Timi felé nyújtja. Egyébként nem magasabb a lánynál, sőt simán nézhetné magával egyidősnek ha nem árulkodna Lucáról a rutinosság. Sajnos nem nőtt nagyobbra mint egy 13-14 éves, meg kislányos is kellően, de ezt dobta a gép.
- Szerinted jönni fognak? Láttál valakit? Kóstoljuk meg, legalább nem fogják azt hinni, hogy meg akarjuk őket mérgezni...