Itt az álmodók beszélgethetnek egymással kötetlenül.




OFF törvénykönyv
-melynek betartása teljes mértékben önkéntes jellegű-

Az OFF-ölés
1. § (1) Gondatlanságból elkövetett OFF-ölés vádjában bűnösnek találtatik az a személy, akinek posztjára -gördülékeny társalgásfolyam esetén- 15 percnél tovább nem érkezik semmiféle válasz és ezzel befagyasztja a témát. Büntetése: Az OFF-offolási sarc (későbbiekben OOS) végrehajtása, jelesül módosítania kell a hozzászólást, amivel a bűncselekményt elkövette, megdicsérve benne az előtte utoljára írt illetőt
(2) Ha az elkövető úgy fagyasztja be az OFFot, hogy éppen elköszön, akkor mentesül a büntetés alól.

Példák az OOS alkalmazására:
Egy aktív csevegés közben szünet állt be, eltelik 15 perc s a mienk az utolsó poszt...
(Az előttünk írók természetesen az OOS-ben megnevezettek.)

Adam Kensington:
bocs, hogy befagyasztottam az offot.
nagyon jóképű vagy, Wolgi

Wolgast Bellafonte:
Sajnálom, hogy megöltem a hangulatot.
Igazán lehengerlő a stílusa, Mr. Coltrane

Keith Coltrane:
Elnézést kérek a fagyhalálért.
Egyszerűen fantasztikusak a képei, Mr Kensington!

Az Éjfélünnep
2. § (1) Az Éjfélünnepen bárki részt vehet.
(2) Mindazok, akik gyakori 00:00-ás jelenlétükkel, kitartó éjféli jókívánságaikkal ápolják ezt a szép hagyományt, méltónak találtathatnak az éjféllovagi vagy éjféltündéri címre. Ezen rangok nem igényelhetőek és egyedül az Éjfélkirályok (az ünnep ősatyái) ítélhetik oda annak, aki szerintük kiérdemli.
Éjfélkirályok: Adam Kensington, Keith Coltrane és Wolgast Bellafonte
Éjfélherceg: Kováts Marcell
Éjféllovagok: Isaac Matthew Philips
Éjféltündérek: -

...

Az egész azzal kezdődött, hogy elaludtam.
Álmomban valami nagy családi összejövetel volt, a kert tele volt rokonokkal. Érdekes tény, hogy most hiányzott a kerítés hátulja, ami egy viszonylag forgalmas út felé nézett; az út szélén, amely ezáltal még a kert része volt, valami ismeretlen emberek álltak, és az üdítőnket itták. Nem igazán törődtem velük, helyette felmentem a szobámba átöltözni. A szobám ablaka a hiányzó kerítés felé nézett, a távolban egy dombnak kellett volna látszódnia. De nem az volt ott. Helyette egy vulkán magasodott a messzeségben, hatalmas fekete füstcsóvát okádva.
Senki nem vette észre a vendégek közül, úgyhogy lerohantam szólni nekik. Amint leértem, üvöltözni kezdtem, hogy mindenki nézzen oda - és a vulkán felé mutattam. Mindenki megrémült, és elköszönt, majd beült az autójába, és elhajtott. Még az idegen srácok is leléptek. Láttam, hogy elkezdett ömleni a láva is a kráterből.
A családdal szedelőzködni kezdtünk, tudtuk, hogy itt már nem biztonságos. Berohantam a fürdőszobába, hogy fogat mossak, mert ki tudja, mikor tudok majd legközelebb? Bejött az öcsém is, és lenyúlta a dezodort, majd kifutott. Sikáltam a fogamat, és egyszer csak láttam, hogy a fürdőszobaablak párkányáról fellebbennek a levegőbe a dolgok, mint a fogkrémes tubus, az arcszesz, a tusfürdő... És mielőtt még megnyikkanhattam volna, a fogkrémes tubus beszippantott.

Az egész azzal kezdődött, hogy elaludtam.
Álmomban valami nagy családi összejövetel volt, a kert tele volt rokonokkal. Érdekes tény, hogy most hiányzott a kerítés hátulja, ami egy viszonylag forgalmas út felé nézett; az út szélén, amely ezáltal még a kert része volt, valami ismeretlen emberek álltak, és az üdítőnket itták. Nem igazán törődtem velük, helyette felmentem a szobámba átöltözni. A szobám ablaka a hiányzó kerítés felé nézett, a távolban egy dombnak kellett volna látszódnia. De nem az volt ott. Helyette egy vulkán magasodott a messzeségben, hatalmas fekete füstcsóvát okádva.
Senki nem vette észre a vendégek közül, úgyhogy lerohantam szólni nekik. Amint leértem, üvöltözni kezdtem, hogy mindenki nézzen oda - és a vulkán felé mutattam. Mindenki megrémült, és elköszönt, majd beült az autójába, és elhajtott. Még az idegen srácok is leléptek. Láttam, hogy elkezdett ömleni a láva is a kráterből.
A családdal szedelőzködni kezdtünk, tudtuk, hogy itt már nem biztonságos. Berohantam a fürdőszobába, hogy fogat mossak, mert ki tudja, mikor tudok majd legközelebb? Bejött az öcsém is, és lenyúlta a dezodort, majd kifutott. Sikáltam a fogamat, és egyszer csak láttam, hogy a fürdőszobaablak párkányáról fellebbennek a levegőbe a dolgok, mint a fogkrémes tubus, az arcszesz, a tusfürdő... És mielőtt még megnyikkanhattam volna, a fogkrémes tubus beszippantott.

A tubus valami idegen technológia folytán belül nagyobb volt. Vagy én zsugorodtam össze. Csak fehér színekre emlékszem, és hogy kérdezősködnek rólam. A kérdések összefolynak a fejemben, és arra eszmélek föl, hogy egy furcsa, 3D-s labirintusban vagyok, ahol föl is és le is lehet menni, és nincs gravitáció. Hosszasan bolyongtam benne, majd amikor elértem a végét, megszólalt az egyik idegen: "Teljesítetted a tesztet, most visszaviszünk otthonodba."
Mikor felébredtem, láttam, hogy valamit elronthattak, mert ez bizony nem az otthonom. Egy szürke szobában voltam, a hatalmas panorámaablak, amiből ki lehetett tekinteni, ki volt törve. Odaléptem, és körülnéztem. Egy felhőkarcoló tetején voltam. Elsőre ennyit tudtam megállapítani. Haza kellett jutnom, ezért megkerestem a lépcsőt, és mentem egyre csak lejjebb, és lejjebb, míg belebotlottam egy vastag, piros kabátos idiótába. Berrynek hívták. Kérdeztem, hogy hol vagyok, mire ő az ablakhoz vezetett. Kinéztem rajta. Jóval lejjebb voltunk, így feltérképezhettem a tájat. Ekkor esett le, hogy nem csak térben raktak ki rossz helyen, hanem időben is. Rengeteget mehettem előre az időben. Növények sehol, mindent vörös kő és por borított. Az épületek szétroncsolódva, mintha a világvége elérkezett volna, csak elfelejtettünk volna meghalni. Ahogy álltam az ablaknál, Berry mesélt a rendszerről. A szavak nem maradtak meg, helyette olyan volt, mintha kiszálltam volna a testemből, és falakon át is benézhettem volna akárhová.
Láttam egy hatalmas szobrot, ami egy banánt ábrázol, ahogy pénzt tart a kezében. Körülötte egy másik szobor romjai, a törmelékből nem tudtam kivenni, előtte mit ábrázolhatott. Berepültem egy áruházba, ami meglepően tele volt élettel.
A bejáratnál díler álldogált, nagy ballonkabátban. Egy szemüveges ürge odament hozzá, és átnyújtott egy banánt, mire a ballonkabátos adott neki pár szál virslit. A szemüveges beljebb ment, de egy polc tetejéről valaki ráugrott, és ellopta tőle a virsliket.
A polcsorok még tele voltak élelemmel. Bevásárlókocsis emberek rohangásztak föl-le, mindenfélét magukhoz ragadva. Egy fickó megállt a húsoknál, és próbált választani a szőrös kolbászok és a hatalmas zöld sonka között.
Ekkor visszatértem a testemhez, és Berryvel lejjebb indultunk.

Pár emelettel lejjebb, már majdnem a földszintnél hallottuk, hogy valami sípolva közeledik. Az ablakhoz mentünk, és láttuk, hogy valami bazinagy rakéta repül felénk. Berry megfogta a vállamat, és azt mondta, hogy menjek be a liftbe, az biztonságos. Megfogadtam a tanácsát, és vártam, hogy jön ő is, de rám csukta az ajtót. Kiabáltam, hogy ne csináld ezt, de nem válaszolt. Ekkor becsapódott a rakéta.
Nem tudom, menni ideig feküdtem a liftben öntudatlanul. Kifeszítettem az ajtót, és Berryt kerestem. Még csak egy holttestet sem találtam. Kinéztem az ablakon, és láttam, hogy minden, ami eddig ott volt, eltűnt, a földdel vált egyenlővé. Csoda, hogy a torony még úgy-ahogy állt. Leszakadt vagy száz elemet, de ahol én voltam, és az alatt még viszonylag jó állapotban volt. Indultam le, de két emelettel lejjebb dörömbölést hallottam egy másik liftből. Odamentem, és kifeszítettem az ajtót. Egy hosszú, fekete hajú, nálam vagy tíz évvel idősebb lány mászott ki belőle. A nevére nem emlékszem, de arra igen, ahogy elmesélte, hogy ő hogyan került a liftbe. A családjával volt, szállást kerestek az éjszakára, amikor észrevették a rakétát. Az apja a lány minden tiltakozása ellenére begyömöszölte őt a fülkébe. Elbúcsúzott a lányától, és elmondta neki, hogy ha egyszerre két ember van a liften, akkor a két test összezúzná egymást. Ha az anya, vagy ő menne, akkor később nem bírnák azt a fájdalmat, és már öregek is. A húga még nem elég tapasztalt, hogy túléljen egyedül. De a lánynak még volt jövője.
Sajnáltam szegényt. Úgy döntöttünk, együtt folytatjuk utunkat, bármerre is vezessen az. Elmeséltem a történetemet, és fura módon nem lepődött meg. Ahogy Berry sem lepődött meg, amikor találkoztunk.
Kimentünk a toronyból, és egy szoroson át indultunk útnak. A lány ismerte a környéket, tudta, merre haladunk. Azt mondta, nagyon messze van a főváros. A bolygó fővárosa. Ha oda eljutunk, akkor talán visszafordíthatjuk a történteket.
Az orrunk elé csapódott pár hatalmas szikla. Az egész mindenség omlott, porladozott. Ekkor mondta el a lány, hogy az esélyek nem nekünk kedveznek. Meghalhatunk a törmeléktől, állatoktól, szörnyektől és kicsavarodott elméjű emberektől, akik nem tudták feldolgozni épp ésszel, hogy mivé vált a világ. Ezenkívül ott az éhhalál, és a szomjhalál.
Szomorúan vágtunk neki hosszú-hosszú kalandunknak, amit olyan szívesen elmesélnék, ha nem ébredtem volna fel pont amikor beindultak az események >.<

Végetértamókamára, zárulWolgimesetára. Ébren vagytok még? ^^