Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ombozi Noel (a.k.a. Doctor Love)

Amikor a betolakodónk felpillant és rám néz, még kevésbé tudom, milyen rendezvényen vagyunk is pontosan. Értetlenül nézek rá, és majdnem el is ejtem, ami a kezemben van. Veszek egy mély levegőt és sóhajjal együtt fújom ki. Jobban össze kell szednem magam, elvégre már (sajnos) nem vagyok egy tizenéves kis fruska. Bizony, néha még emlékeztetnem kell magam, ki is vagyok. Azt hiszem, nem tett nekem jót, hogy annyi időt töltöttem az eridonosok között, teljesen kifordítottak önmagamból.
- Nocsak, még sosem járt a gyengélkedőn? Tartsa meg a jó szokását - adom neki a kedves tanácsot egy helyeslő biccentés kíséretében. Annyira nem bírom a felelőtlen diákokat, akik sosem vigyáznak magukra. A legborzasztóbb dolog, amit elkövethetnek, hogy zokni nélkül járkálnak, mezítláb. Hát sosem tanította meg nekik az édesanyjuk, hogy így lehet a legkönnyebben felfázni? Hogy ez mennyire nem egészségesebb? Nekem kell a fejükbe verni? Mondjuk biztosan ki akarják használni, hogy itt nincsenek szülői felügyelet alatt. De az nem jelenti azt, hogy nem tarthatom rajtuk a szemem...
- A bíróság - ismételem meg, kissé oldalra fordítva az fejem és érdeklődően felvonom az egyik szemöldököm. Kutatok az emlékeimben, emlékszem, hogy volt egy problémás diák az iskolában, aki... mit is csinált? Nem tudom, nem emlékszem, de aztán Dwayne elkapta és elég komoly következményei voltak, azt hiszem. Lehet, hogy ő volt az? És mi a francot csinált? Nem tudom, a jelentéktelen pletykákat könnyedén kiszűri a memóriám. Pedig az életben egyszer még hasznos információ is lehetne.
Továbbra is mély értetlenség tükröződik az arcomon. Ahogy ez a srác viselkedik, mintha nem is tudom, mit akarna. Van valami abban, ahogy rám néz, amitől iszonyat furcsán érzem magam. Lassú mozdulattal rakom le a tálcát, miközben nem veszem le róla a tekintetemet. Kissé bizalmatlanul nyújtom felé a kezem.
- Lorelai Riviera, gyógyító, ragálytan tanárnő, örvendek - mutatkozom be neki, és ettől csak még, még furcsábban érzem magam. Mi a jó fészkes fenék akar ez tőlem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Kaelyn és Borbála

A lehető legjobban igyekszem elkülöníteni magamban a munkát és a magánéletemet. Ahogy egyre jobban bonyolódik a kettő, ez egyre nehezebb, de még egészen jól kitartok. Pontosabban, az, hogy nem vagyok túlságosan kedves és nem tűröm a színlelő kisdiákokat, az nem annak köszönhető, hogy rossz a hangulatom. Ezt az év többi napján is pontosan ugyanígy csinálom. Kifejezetten az őszi időszakban, amikor bejön a hűvösebb idő, és nagyon sokan betegszenek meg hirtelen. Sokan nem öltöznek fel rendesen, vagy csak az időjárás tol ki velük, na meg persze az éjszakai hidegben, a reggeli fagyokban nagyon is jól érzik magukat a vírusok. Az iskolánk pedig ebből a szempontból egy igen zárt környezet, ami bármilyen fertőzés, illetve betegség terjedésére tökéletes. Nem kell tovább részleteznem, azt hiszem, mit művel az őszi és a tavaszi időszak a gyengélkedővel.
Zajos, pörgős, és sajnos egyik diákra sem jut pár percnél több időm. A legtöbb ágy foglalt, sokan fekszenek bent, többek nagy buborékokba zárva, hogy véletlen se fertőzzenek meg semmit. Természetesen, ugyanúgy átengedi a levegőt és a hangokat, a fertőző dolgokat viszont nem. Nagyon kényelmes kis bűbáj, meg persze könnyen sterilizálható, és ilyenkor abszolút el sem tudom képzelni, a mugli világban hogyan oldanak meg ilyen dolgokat.
Már éppen leülök egy picit pihenni, az egész napos pörgés után, nagy szusszanással, amikor újabb diákok jelennek meg a gyengélkedő ajtajában. Kivételesen nem orrot fújva, köhögve, hanem egy eldeformálódott bokával, amit egyből kiszúrok. Nagyot sóhajtok, megforgatom a fejem, majd felállok, magamra veszem semleges arckifejezésem, úgy közelítem meg őket.
- Szép napot, Lorelai Riviera vagyok, gyógyító. Jöjjenek velem - segítek a lány támogatásában, miközben a vizsgáló felé terelem őket, ahol sokkal nagyobb nyugalom van, na meg megfelelő eszközök, hogy felmérjem, mi is a helyzet a lánnyal.
- Közben pedig ajánlom, hogy mutatkozzanak be és szépen magyarázzák meg, mi történt, és hogyan - javasolom, mert van egy olyan érzésem, hogy nem a délutáni leckeírás közben sérült meg a hölgy így.