Olyan rohadt sok beadandót kellett még megírnunk, hogy Zomborral meg is egyeztünk, felfüggesztünk minden mást, és neki állunk a feladatok megoldásának. Volt egy jó taktikánk is, míg ő az egyik könyv tartalmából emeli ki a lényeget, addig én a másikból, aztán egyeztetünk majd, és közös erővel írjuk meg a beadandókat, ügyelve arra, hogy azért ne legyen hasonló. Egy ideig tettem a kötelességemet, de annyira száraz volt ez a mágiatöri anyag, hogy már burjánzott az agyam a sok évszámtól. Nem is értettem Zombit, hogy ő még nem nézett fel a lapokból, komolyan úgy dolgozott, mint egy gép. Én viszont már ráuntam, inkább előhalásztam a jegyzetfüzetem és elkezdtem bele matricára való rajzokat készíteni. Mindig ebbe gyűjtöttem az ötleteimet, amolyan kreatív jegyzet volt ez, aztán ha valamelyik szuper jól sikerült, az kiadásra is került. A legtöbben mondjuk nem is tudták, hogy ezzel foglalkozom, szerintem a suliban legalább egy tucat diák használt olyan matricákat, amiket én terveztem. - Firkálgatok - vontam meg a vállam, ahogy rápillantottam Zombira. - Nem hallottam róla, de tuti, hogy már rég megtaláltam volna, mert aranykezem van. De komolyan. Meséltem már neked, hogy legalább négyszer is voltam a halál torkában? - egy kicsit büszkén húztam ki magam, tényleg úgy éreztem, hogy legyőzhetetlen vagyok.
- Egyébként tudsz titkot tartani? - gyanakodva néztem rá, aztán elé toltam a jegyzetfüzetem, amiben láthatta, hogy épp min dolgozom. Képregényszerű matricák rajzait láthatta a lapokon, épp egy szuperhős verziót.
- Egyébként tudsz titkot tartani? - gyanakodva néztem rá, aztán elé toltam a jegyzetfüzetem, amiben láthatta, hogy épp min dolgozom. Képregényszerű matricák rajzait láthatta a lapokon, épp egy szuperhős verziót.