Fruzsina

Fruzsi a háta mögött egy halk koppanásra lehetett figyelmes. Aztán egy újabbra és egy újabbra.
Hamarosan valami ráesett Fruzsina vállára, méghozzá egy vaskos, több mint 500 oldalas kötet, hátrapillantva pedig a lány észrevehette, hogy a polcokról egyesével potyogtak a könyvek.
A könyvtárba csak a holdfény sütött be kintről, ám a függönyök hirtelen hangos suhogással csapódtak össze, sebesen és vészjóslóan lobogva.
A könyvek potyogása mellé újabb hang társult - valahonnan a könyvtár egyik távoli zúgából ahhoz hasonló hangok szűrődtek, mint amikor valaki papírlapokat tépked nagy vehemenciával.
Ezenkívül Fruzsina még egy dologra lehetett figyelmes: a gyenge, ám egyre jellegzetesebb füstszagra, amely szintén a távoli irányból jött. Valamiféle kisebb fény is derengett onnan, ám azt egyelőre a könyvespolcok kitakarták a lány látószögéből, így nem vehette észre. Újabb könyv esett a lányra, most a lábára pottyant, és ez eléggé fájhatott is. A könyvtár ajtaja már egy ideje bezárult, ám ezt egyelőre a lány még nem érzékelhette. Rajta áll, mi jön most.

Fruzsina

Fruzsi talán nem tette túl jól, hogy elindult a zajok forrása felé. Hiszen az a valami, ami éppen a könyvtárban randalírozott, bizony ugyanúgy észreveheti őt, mint ahogyan Fruzsina is észrevette az egyelőre ismeretlen jellegű lényt.
Miközben a lány sétált befelé egyre mélyebben a polcok között, most egy sokkal hangosabb puffanásra is figyelmes lehetett. Ez már egy nagyobb valami lehetett. Nem olyan messze a Rellonostól, olyan 5-6 méterre tőle, egy komplett könyvespolc dőlt ki.
A zajra azonban nem csak a lány figyelt fel - a tűz közelében hallható papírtépkedés megszűnt, és léptek közeledtek a lány irányába, majd elhaladtak mellette, anélkül, hogy  Fruzsina bármit látott volna.
Egyelőre még nem tudhatta, de egy olyan lénnyel volt dolga, amelyet csakis tűzfény mellett lehetett látni, sehogy máshogy. A lány elment a könyvespolcig, majd újra elhaladt a lány mellett, és visszament a tűzhöz, ahova Fruzsi egyelőre még nem ért el.
Ezekről a lényekről egyébként a következőket érdemes tudni: Általában olyan emberek szellemei, akik valamilyen tűzben haltak meg, a szabadidejüket pedig azzal töltik, hogy közterületi helyiségeket gyújtogatnak fel. Kinézetük szempontjából általában szinte mind ugyanolyanok: Az arcuk és az egész testük szinte teljesen szét van égve, felismerhetetlenre. A hajuk csak csomókban van meg, foghíjasak és szempillákkal és szemöldökkel sem rendelkeznek, de sokszor még szemhéjjal sem. És imádnak gyerekeket a tűzbe dobálni, ám csak látható alakjukban képesek az élőkhöz hozzáérni.
Egy ilyen randalírozott ma este a könyvtárban, belé botlott most éppen Fruzsina. Pillanatnyi delikvensünk egyébként valaha egy 13 éves kislány volt, fekete hajjal és kék szemekkel. Na Fruzsi, őt nem kéne ma látni, nem is egy szép látvány. De hát persze az ember hogy kerülhet el valami olyat, amit nem lát előre, s közben éppen felé halad?

Fruzsina

A lány átkai természetesen nem találták el a szellemet. Mivel valami olyan dologról beszélünk, amely fizikailag eleve csak tűz fényében jelenik meg, akkor tudja megérinteni az embereket és a tárgyakat, és fordítva, így természetesen ilyenkor az átkok sem hatnak rá. Olyan mint bármely szellem, az átok keresztülsuhan rajta, s nem tesz kárt benne. Ám talán majd ha Fruzsina elér a tűzhöz, és ott találkozik szembe az egyébként nem túl csinos hölggyel, akkor megy valamire a pálcájával.
De sajnos az a helyzet, hogy Fruzsina kezdheti érezni, hogy mivel ellőtt csak úgy négy varázslatot, nem érzi éppen a legfittebbnek magát. Az ember erejével nem véletlenül kell spórolni, a mana nem játék, az ember pedig legyengül, ha túl sokat próbálkozik. Na persze azért nem kell a lányt félteni, nem fog összeesni végkimerülésben, ám varázsolni most egy ideig csak korlátozottan tud majd, egy-egy könnyebb varázslatot, nem csak úgy össze-vissza, elővigyázatosság nélkül, s ezt ő is érezheti magán.
Mindenesetre a lény ugyan észrevette Fruzsina próbálkozását, mégsem nagyon törődött vele. Ezek a szellemek test nélküli formában ártalmatlanok, azon kívül, hogy gyújtogatni kezdenek... Ám a tűz közelében szinte megőrülnek, és bolondok módjára viselkednek. A szellem pedig már visszatért a tűzhöz és a könyvek tépkedéséhez, a kérdés egyedül annyi, hogy a Rellonos lány mit lép.

Évnyitó/Évzáró

Elérkezett hát ez a nap is, egy újabb tanév végét készül megünnepeli a mágustanoda, és ha már ilyen szépen összegyűltek a tanárok és diákok, akkor egyben megkezdődik az új tanév is. A házak felett zászlók jelzik, melyik házhoz is tartoznak az ott ülő diákok, a tanári asztal mögött elterülő kék és bronz zászlón pedig békésen szemlélődik egy szfinx, hiszen idén a Levita nyerte el a házkupát. A vacsora finom illatai még nem érték el a nagytermet, a manók igyekeznek minél tovább húzni a dolgot, hogy az igazgató úr beszédét ne az evőeszközök csörömpölése zavarja meg. A behömpölygő diákokkal érkeznek a tanárok is, akik lassan elfoglalják a helyüket és az igazgató érkezéséig halk beszélgetéseket folytatnak egymással.    

Játékidő: 2013. március 22 - 2013. április 5.

ÉVNYITÓ

Ismét eltelt a tanév, lementek a vizsgák, eltelt a szünet is, itt az ideje hát, hogy ami elmúlt lezárjuk, ami jön azt pedig méltóképp köszöntsük. Erre a legjobb alkalom az évzáróval egybekötött évnyitó, melynek keretében minden új és minden lezárnivaló is terítékre kerül. A nagyterem ezen a napon fekete-sárga díszítésbe borult, a Navine ház győzelmét ünnepelendő, a tányérok és étkészletek színe és elrendezése is ezt a házat ünnepli. A tanári kar háta mögötti falon, az unikornis büszkén szegi fel fejét olykor, hogy  elégedetten nézzen végig az érkező tömegen. Október 4. hűvös, szeles estét hoz, ám ez senki kedvét ne vegye, hiszen hamarosan itt a karácsony!

Szerepjátékos idő: Szeptember 24 - október 8.

ÉVNYITÓ - ÉVZÁRÓ

Hamarosan este hét óra, a folyosók tömve, egymást lökdöső diákokkal, akik mások között átnyomakodva igyekeznek megkeresni a barátokat, hogy elmeséljék a szünidei élményeket egymásnak. Vannak itt megszeppent elsősök, akik épp csak túlestek a beosztáson, még keresik a helyüket, és próbálnak nem elesni az új talárjukban. Vannak itt szellemek, akik mindenféle tekintet nélkül suhannak át embereken, akiket kiráz a jeges érzés a találkozás miatt. És vannak tanárok, dolgozók, akik igyekeznek a rendet fenntartani a bejárati csarnokba, noha ez szinte lehetetlen, hiszen egy szünidei románc, egy izgalmas utazás ilyenkor sokkal fontosabb, mint az, hogy ne tapossunk rá néhány lábra.
Odabenn a díszek kékben és bronzban tündökölnek, a gyertyák is kékek, bronz díszítéssel. A tanár asztalt a Levita ház színeivel terítették meg, mögöttük pedig büszkén tekinget a falat betöltő szfinx. Lassan a tanárok is megérkeznek az asztalhoz, melynek közepén már ott ül az igazgató, jobbján ülő kollégájával mély értekezést folytatva. Amint elüti az óra a hetet - alig van addig tizenöt perc - megkezdődik az új tanév, és lezárjuk a régit.

//Játékidő: 2014. március 17 - április 06. //

//A hozzászólásokat egy szálba, az előző hozzászólóra (nem a játékpartneredre) szálazzátok!//