Tanévzáró/nyitó;;
Vége a vizsgáknak, és az elmúlt évek halasztása után, végre eljutottam odáig, hogy tanuljak is tisztességesen és meg is legyenek az írásbelijeim. Bár nem igazán voltam a legjobb passzban, sőt ami azt illeti semmi kedvem nem volt ehhez az ünnepséghez, de mindegy. A megjelenés ugyebár kötelező jellegű, legalábbis illett részt venni, hogy meglegyen az éves pofavizit is, de ennyi. Kész szerencse, hogy csak pár ember ismerte azt az Elisabethtet, aki mosolyogni is szokott, legalábbis valóban. A többiek éppen ezért beérték egy jól álcázott, görbe vonallal. És ez így volt jó.
Az ünnepség kezdete szokványos volt, nem vártam igazán semmire, aztán kihirdették az évfolyam elsőket és a saját évfolyamomnál meghallottam a saját nevemet. Először nem is vettem komolyan, aztán mikor már egy-két szempár rám szegeződött, felálltam, hogy kimenjek az igazgatóhoz. Akaratlanul is meglepetten mosolyogtam. Eszembe sem jutott, hogy ilyen jól sikerültek a vizsgáim.
- Köszönöm - ráztam kezet az igazgató úrral, átvettem a jutalmat, az oklevéllel együtt, majd visszatértem a helyemre. Fogadtam pár gratulációt még, majd még mindig csodálkozva, hallgattam tovább az ünnepséget.
Az ünnepség kezdete szokványos volt, nem vártam igazán semmire, aztán kihirdették az évfolyam elsőket és a saját évfolyamomnál meghallottam a saját nevemet. Először nem is vettem komolyan, aztán mikor már egy-két szempár rám szegeződött, felálltam, hogy kimenjek az igazgatóhoz. Akaratlanul is meglepetten mosolyogtam. Eszembe sem jutott, hogy ilyen jól sikerültek a vizsgáim.
- Köszönöm - ráztam kezet az igazgató úrral, átvettem a jutalmat, az oklevéllel együtt, majd visszatértem a helyemre. Fogadtam pár gratulációt még, majd még mindig csodálkozva, hallgattam tovább az ünnepséget.