Évnyitó
Egészen idáig teljesen ügyesen elkerülte, hogy bárkivel is meg kelljen ismerkednie, bár ez nem volt akkora teljesítmény, mivel alig volt itt egy napja. Most azonban tökéletes pompájában jelent meg a Nagyteremben, ugyanis azzal tisztában volt, hogy az évnyitót jó gyerek nem hagyja ki soha, márpedig ő jó gyerek, vagy legalábbis annak volt szánva. Igazából teljesen rendesen tartotta is magát ehhez a sémához.
Sok időt eltöltött a Levitában a kinézet tökéletesítésével, direkt 3/4 órával korábban felkelt mint ahogyan a többiektől várható volt a Gólyalakban. Az ott töltött éjszaka nem igazán volt kellemesnek mondható, az ágy nyomott, a környezet ismeretlen volt, így Bogi az éjszaka nagy részét a plafon bámulásával és a bárányok számolgatásával töltötte.
Éppen ezért volt szükség reggel a megfelelő előkészületekre, őt ugyanis még az életben soha nem látta senki fáradtnak vagy csapzottnak, esetleg esetlennek. Szinte fizikai fájdalmat okozott volna a Levitásnak, ha megmutatja a többi embernek, hogy bizony ő sem tökéletes, amit rendkívül utálatos tényként tartott számon, és igyekezett megfeledkezni róla.
Egy szatén szalaggal elkötötte oldalra a haját, a rakoncátlan tincseket hatszor átfésülte, csak hogy véletlenül se szabadulhasson ki egy sem a copfból.
Indulás előtt még egyszer megállt a tükör előtt, áttekintve az összképet. Végigsimított a talárján, az arcát pedig kicsit megütögette, hogy pici pír keletkezzen rajta.
Mikor belépett a nagyterembe, túl sok újdonságot nem vélt felfedezni, mintha a dekoráció kicsivel több lett volna és sárgább mint az érkezésekor, amikor egy futó pillantás erejéig azért bekukucskált az ajtón. Egészen tetszett a lánynak, hogy a győztes házat a díszítés is kiemeli, vetett egy elbűvölt pillantást a plafonra, és egy kedves mosolyt a pár örömködő Navinésre, akik már megérkeztek a terembe, bár összességében még nem voltak túl sokan. A terem egyik sarka felé oldalazott, tulajdonképpen nem volt kedve egyelőre megismerkedni senkivel. Ha eltekintünk attól a ténytől, hogy Bogi nemes egyszerűséggel félt a többi embertől, de csak szimplán azt vesszük, hogy egyébként sem túl barátkozós típus, rögtön rájöhetnénk, hogy a lány egy szociális katasztrófa... De nem jövünk rá, itt a csel! Világ életében kedves volt mindenkihez, mindenkivel talált legalább egy témát amiről lehet beszélni, éppen csak kezdeményezni és megnyílni nem volt szokása.
A falnak vetette a hátát, összefonta védekezőleg a karjait maga előtt, és derűs arccal figyelte a körülötte levőket.