David
Úgy ültem az évnyitón, mint egy apró kis gyermekláncfű a sok klassz növény között. Mutatós, de csupán csak gyom. Legalább is az elszigeteltségemből erre tudtam következtetni. Nem igazán voltam beszédes hangulatomban, de mikor észrevettem, hogy a Megmentő és a más, ismeretlen srác nem éppen baráti szánékkal püfölik egymást, nem tudtam, merjek-e közbeavatkozni. Elsősorban az vezetett röpke elbizonytalanodásomhoz, hogy felvázoltam a lehetséges opciókat.
Első lehetőség: közbeavatkozom, de ezzel felkeltem a figyelmet, és mindhárman megkapjuk a magunkét. Kettő: közbeavatkozom, de segíteni nem tudok háztársamnak, és így is kiköthetünk az első verziónál. Három: esetleg még jól is jöhet a segítségem, hiszen leróhatom az adósságomat, de fennáll a buktató, hogy a nemek közti különbségek és a tudásban is mérhető elmaradásom okán nem én kerekednék felül. Sajnálatos módon viszont lógtam a srácnak egyel, de ő is nekem: nem árulta el a nevét. Lassan felálltam a helyemről, s tétován megindultam feléjük. Valami a) terv, meg egy b) sem ártana, mielőtt még szétverik ezek egymást. Közelebb érve megfigyelhettem, hogy bizony nem akárki idegen a gizda fiú sem, ő is háztársam a kitűző szerint. Felvont szemöldökkel meredtem rá, no nem azért, hogy felbőszítsem, inkább csak végigmértem. Jó megjegyezni a házam arcait, a kakaskodókat meg addig is leköti a megjelenésem - gondoltam én.
- Khm, nem szeretnék komolyan belefolyni a vitátokba, de ezt nem éppen itt kéne lerendezni és nem ilyen módszerekkel. - jegyeztem meg, na nem mintha én olyan kis szentlélek lettem volna előző iskolámban, sőt, kicsit sem voltam az... de ebbe nem most szándékoztam elmerülni. Fontosabb volt most a Pszichokinetkus-uraság megmentése. Vajon milyen érzés lesz neki, hogy épp egy lány fogja megmenteni? Már ha ezt lehet annak nevezni...
- Apropó, te még mindig nem árultad el a neved, pedig én bemutatkoztam, ha jól emlékszem, Mr. Pszichokinetikus - tettem hozzá arcomon bujkáló, kárörvendő félmosollyal. Érdekes, használhatná a képességét, erre meg hagyja, hogy egy gizda alak lenyomja! Minden esetre én továbbra is ott ácsorogtam karba tett kézzel - reméltem, nem kell gyenge pálcahasználati tudásomat gyakorlatba is átültetni. Hogy őszinte legyek, gyenge teljesítményemmel nem akartam túl nagy kárt okozni elsősorban saját magamnak. Kíváncsian vártam a fejleményeket.