Természetesen Kumagoronak is tiszteletét kellett tennie az évzáró (évnyitó - kinek hogy tetszik) ünnepélyen. Ebből az alkalomból felvette kék csokornyakkendőjét is. Fél órán át tetszelgett magának a tükör előtt, de végül úgy döntött, remekül megy rózsaszín plüssbundájához a levitaszín kiegészítő.
Lefelé jövet még benézett a Gólyalakba is, hogy kihajtsa onnan a lézengő újoncokat, akik még talán nem tudták, mi a menetrend a Bagolykőben ilyenkor. Csak Lóránt vacakolt még a helyiségben, de a nyuszi nem várta őt meg, mert amikor rápillantott a falon tiktakkoló órára, rájött, hogy elkésett.
Saját rövid lábain nem ment olyan szaporán a futás, a lépcsőn is inkább gurulni tudott gyorsan. Merlinnek hála, a második fordulóban el tudott kapni két spurizó eridonos gólyát, akik nem kicsit tévedtek el, hogy a nyugati szárnyból a keletiben kötöttek ki, miközben a Nagyterem is a nyugatiban van. Az egyik szoknyácskába kapaszkodva a nyuszi pikk-pakk a tömött terem kapujába került. Ott megköszönte a fuvart - nem hallották, észre sem vették a nyuszit a nagy szaladásban -, és a levitások asztala felé vette az irányt. Út közben integetett Amandának is a rellonosok között. A lány hónapokkal ezelőtt lopta be magát a csöpp nyúlszívbe, mikor mindketten metálrajongó lévén egymásra találtak egy napos hétvégén.
Szerencsére a legtöbben már meglelték a helyüket, így nem kellett a lábak között szlalomoznia, és rögtön megtalálta Lilyt is, akivel korábban megbeszélték, hogy együtt ülnek majd.
Kumagoro egyik legkedvencebb levitása éppen Lily volt, de főleg nappal. Ugyanis, amikor a napfény rásütött a lányka fejére, a szőke haja úgy csillogott, mint egy angyalnak. Nagyon szerette bámulni Lily hajkoronáját, és meggyőződése volt, hogy ebben az esetben inkább hajglóriának kéne azt hívni. Kereste ezt a szót a szótárban, de nem szerepelt benne.
- Szasztok - köszön most az asztalnál ülőknek, és egy kis helyet fúr magának két levitás fenék között, Lily mellett.
- Lekéstem valami izgisről? - kérdezi a nyuszi, és kérdezés nélkül a lány vállára mászik, a fején támaszkodva kémlel a tanári asztal irányába.
Tavaly már megszívta egyszer, amikor az asztalon állva nyújtózkodott, hogy lásson. A füle belelógott egy tál levesbe, és az nagyon kellemetlen érzés volt. Egy életre megtanulta, hogy megterített asztalon nem járkálunk.
Lefelé jövet még benézett a Gólyalakba is, hogy kihajtsa onnan a lézengő újoncokat, akik még talán nem tudták, mi a menetrend a Bagolykőben ilyenkor. Csak Lóránt vacakolt még a helyiségben, de a nyuszi nem várta őt meg, mert amikor rápillantott a falon tiktakkoló órára, rájött, hogy elkésett.
Saját rövid lábain nem ment olyan szaporán a futás, a lépcsőn is inkább gurulni tudott gyorsan. Merlinnek hála, a második fordulóban el tudott kapni két spurizó eridonos gólyát, akik nem kicsit tévedtek el, hogy a nyugati szárnyból a keletiben kötöttek ki, miközben a Nagyterem is a nyugatiban van. Az egyik szoknyácskába kapaszkodva a nyuszi pikk-pakk a tömött terem kapujába került. Ott megköszönte a fuvart - nem hallották, észre sem vették a nyuszit a nagy szaladásban -, és a levitások asztala felé vette az irányt. Út közben integetett Amandának is a rellonosok között. A lány hónapokkal ezelőtt lopta be magát a csöpp nyúlszívbe, mikor mindketten metálrajongó lévén egymásra találtak egy napos hétvégén.
Szerencsére a legtöbben már meglelték a helyüket, így nem kellett a lábak között szlalomoznia, és rögtön megtalálta Lilyt is, akivel korábban megbeszélték, hogy együtt ülnek majd.
Kumagoro egyik legkedvencebb levitása éppen Lily volt, de főleg nappal. Ugyanis, amikor a napfény rásütött a lányka fejére, a szőke haja úgy csillogott, mint egy angyalnak. Nagyon szerette bámulni Lily hajkoronáját, és meggyőződése volt, hogy ebben az esetben inkább hajglóriának kéne azt hívni. Kereste ezt a szót a szótárban, de nem szerepelt benne.
- Szasztok - köszön most az asztalnál ülőknek, és egy kis helyet fúr magának két levitás fenék között, Lily mellett.
- Lekéstem valami izgisről? - kérdezi a nyuszi, és kérdezés nélkül a lány vállára mászik, a fején támaszkodva kémlel a tanári asztal irányába.
Tavaly már megszívta egyszer, amikor az asztalon állva nyújtózkodott, hogy lásson. A füle belelógott egy tál levesbe, és az nagyon kellemetlen érzés volt. Egy életre megtanulta, hogy megterített asztalon nem járkálunk.