Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mi nem ünneplünk Valentin napot. Nem azért, mert ünnep tagadók lennénk, vagy mert izélnánk azon, hogy de hát ez olyan amerikai és fújuj, hiszen Halloweenkor is pörgünk, mint állat, csak nálunk ez egy születésnap. Médi nagy napja. Médi pedig ma tizenöt lett, én meg csak nézek ki a fejemből, hogy mégis, ez hogyan történhetett. Mikor nőtt meg ennyire? Randiképes korba lépett, és aggódom, hogy az első fiúk annyira összetörik majd a szívét, hogy a soron következőket ő küldi majd a padlóra.
- Borzalmsak.
Felelem vigyorogva, és követve őt, szintén eldugom aaz értékes fiolákat, hogy aztán nézelődni kezdjek, természetesen azért oda-odapillantok Edit felé is, hogy senki se akarjon vele kekeckedni, de úgy nézem, hogy ő rendben lesz.
- Idén nagy fába akarom vágni a fejszém, egy eridonost akarok.
Learatnám a babérokat vele, ha összejönne. Egy eridonosnak már csak a jelleme is olyan, hogy azzal képtelenség ellenség nélkül leélni egy életet, vagyis biztos vagyok benne, hogy van olyan, kire mindenképpen furcsán hatna a szer, már csak azt kell kitalálnom, hogy melyikőjük lehet olyan, akin még derülni is jót lehet.
- Cukormérgezés? Bájos halál.
Nem mintha nagyon szeretnék meghalni, de inkább lefoglalom a tekintetem és az elmémet azzal, hogy a tömény csokira és a cukorszívekre gondolok, meg arra, hogy azért valamivel életem értelmét is meg kellene szivatnom, de nem tudom, hogy ma mivel lehet az embereket felbosszantani. Mindenki olyan nyálas.
- Kérdésedre a válasz. Az, amit a Navine asztalánál csinálnak arra jó, hogy felhívják az emberek figyelmét arra, hogy stoppolva van a pasi vagy a csaj, ahogy őket elnézem, inkább a csaj az, akiről szeretné a fiú, ha tudnák, hogy foglalt. A másik meg az, hogy feltétlenül meg kell mutatni, hogy van valaki az életedben.
Én tök jófej módon viselem a karikagyűrűm, manapság még a többi kiegészítőm is ehhez választom össze. Nem is tudom, hogy mi lesz a következő, elkezdek stylisthoz járni. Az alkaromon, és a majmokon végigsimítva nézek körbe, de még mindig nem látom a tökéletes alanyt.
- Amúgy meg nem is tudom. Érzéki, bizalmas dolog a nyelves csók. Nem kell túltolni, és akkor rendben van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Neked? Egy játékmackót. Azt csókolgasd, ne az itteni fiúkat.
És ezt még ha el is viccelem, komolyan gondolom. Minden fiú egy mocsok, én is, szóval pontosan tudom, hogy nem kellene a közelükbe mennie, még nem. Majd mondjuk egy három év múlva. De hiába találtam én ki ezt ennyire remekül, tudom, hogy Médi nem fog három évet várni, olyan, mint az apja, folyton rohan, és mindent azonnal meg akar élni.
- Tudtad, hogy több nevinéssel volt dolgom, mint az összes többi házzal együttvéve? A múltkor csináltam egy statisztikát.
És abba nem is kaptak helyet a plátói szerelmeim, szóval gyakorlatilag saját magamnak csináltam azt, hogy most egy navinés a feleségem. Packáztam a sorssal, és megkaptam Editet. Mondjuk ki szív nagyobbat, ugyebár. Eddig úgy néz ki, hogy a tempónk alapján tényleg örökre házasok leszünk, mert egy csók, annyi se történt közöttünk. Az oltár nem számít, ott épp csak megérintettem az ajkai szélét, szóval az minden volt, csak csók nem.
- Egy eridonost. Túl negatív vagy a navinésekkel, a levitások bosszantanának, a rellonosok is, mert a jellemedhez túl hasonlóak, de egy tiszta szívű eridonos nem lenne rossz. Leszámítva, hogy lelkileg tönkretennéd, mert náluk a srácok túl jók, így szívügyileg.
- Tökömnek kérdezel, ha utána hánynál.
Felem nyugodtan, miközben elkezdek egy banánt kínosan lassan meghámozni. Méghogy valaki. Egy halott, mert kinyírom a francba.
- Naaa, és ki a kis lovagod ÉdiMédi?
Kérdezem mégis érdeklődve. Neki nem kell tudnia, hogy meg kívánom ölni a másikat. Akárki lehet, kellene egy név is hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Arcomra kiül az ellenállhatatlan mosoly, ami szépen, lassan átvált abba a szemét, rohadék mosolyba, amitől olyan vagyok, mintha az ördög kölyke volnék. Zöldes szemeimet pajkosan rávillantom a mellettem ülőre, és megengedek magamnak egy kis nevetést.
- Hidd el Médi, amikor elkezded, rájössz, hogy a szex minden, csak nem fúj. Simán kinézem belőled, hogy az elején olyan leszel, mint a nyulak. Csak két dolog. Védekezz és ne feküdj le senkivel szánalomból.
Remélem frászt kap kétszer, hogy a szex, mint szó elhangzik a beszélgetésünkben. Kérdezett, utalgatott, hát mit vár? Ismer engem. Én nem a nagyanyja vagyok, sem az anyja, hogy azt mondjam neki, a gólya hozza a gyereket, meg majd idővel jön a méhecske meg a virágok. Ezzel anya is megpróbálkozott. Nem lehetett könnyű neki, mert én voltam a negyedik fiú, akit megpróbált felvilágosítani, mire közöltem vele, hogy már túl vagyok az elsőn, és a testvéreim mindent elmondtak. Nem könnyű négy fiúval, én tudom. Amikor tíz évesen kiderült, hogy van tetoválásom, szerintem akkor tört el valami benne. A bátyáim azt mondták, hogy nem vagyok eléggé tökös, hogy legyen, de lett. Egyszerre velük. A majmok azóta is a karomon vannak. Igaz, kellett már korrigálni az elmúlt tíz évben őket.
- Biztos, hogy nem velem akarsz nyelves csókot váltani. Ez nem a sötét középkor, hogy az unokatestvérek összeálljanak.
Ráadásul nekem ott van Edit, elég egy gyerek az életembe, nincs szükségem még egyre, aki ráadásul a rokonom is. Amióta aktív vagyok szexuálisan, sosem telt el ennyi idő anélkül, hogy csinálnám. Most meg. Malmozok. Még évekig kábé. Lehet, hogy elsorvad szegényem, ha így haladunk.
- Szóval, ki az? Nem baj, ha gáz, elsőre lehet gáz pasid.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ne nevess, de tényleg ne, mert miközben a folyosón haladok dúdolok. Ezzel alapvetően nincs is semmi baj, csakhogy én Jennifer Lopez Feel the Light című számát dúdolom, mert a kicsikkel a hétvégén háromszor is meg kellett nézni a mesét. Szóval ez van bennem a zuhany alatt, reggeli közben, az órákon. Mindig. És hidd el, engem jobban zavar, mint téged. Szóval ezzel a fejemben haladok a végzetem felé. Egy újabb büntetőmunka.
A lányokkal a hétvégén még büntetésnaplót is csináltam, de mivel az elején önbevallásosan felírtam olyan bűnöket, amikre nem jött rá senki, ezért inkább elégettem, hogy írmagja se maradjon a vallomásomnak. Rengeteg mindent kellene megbűnhődnöm, de szerintem minden budipucolással, amit a pizzériában megcselekszem, nemhogy a bűneimért bűnhődöm, de már azon a szinten vagyok, ahol alkalmanként egy angyal megkapja a szárnyait, szóval nekem aztán senki se mondja, hogy nem teszek meg mindent azért, hogy a világot jobb hellyé változtassam.
- Na hát akkor, mutasd magad, Mikhail.
Nyújtom ki a kezeimet előre, a testemmel egy kisebb szöveg bezárva, ujjaimat szétnyitva, megfeszítve, ahogy a filmekben a nagy mágusok szokták, csak a fene se gondolta volna, hogy éppen akkor, amikor én játszom az eszem, akkor nyílik ki az ajtó, és tárul fel előttem az asztalnál ülő férfi alakja, meg az előttem álló, képet félig takaró levitásé, aki zavartan pillog, mielőtt jobbra kiosonna a képből. Komolyan mondom Merlinke, nem vagy vicces. Főleg, mivel az elején állok, mint egy hülye, jó fél percig, utána leengedve a kezeimet, darabosan lépkedek beljebb. Igazából szerintem végeztünk is, elég nagy hülyét csináltam már magamból, de nem. Semmi sem ilyen könnyű.
- Megjöttem.
Torpanok meg végül drámaian előtte, és büszkén végigmutatok testemen. Tégy velem amit akarsz, ó unikornisok atyja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Gondolod most.
Pedig nem, nem vagyok, és bár a nők játsszák az agyukat, meg tolják, hogy fúj, milyenek a férfiak, úgy, hogy már szinte bűntudatod van, de azért a szemük csak a fenekeden legeltetik. Legalábbis jobb esetben, Rosszabb esetben a férfiasságot tulajdonságait próbálják megállapítani a nadrágodon keresztül. És csak mert mondjuk nekünk bejön az iskoláslány style - Ne nézz ide Edit -, gusztustalanok vagyunk, de hogy ők az egyenruhára gerjednek, az olyan NŐI DOLOG, és akkor persze rendben is vagyunk. Mi undorítóak vagyunk, ők meg eszményiek és érzékenyek. Meg a pacinak a...
- Szóval nem. És a lányok? Nézzük csak, ha az évfolyamodban gondolkozol, akkooor, Helena Westland? Bár, nem. Kinézetre hasonlítotok. Elsőre tuti valaki totál eltérőt választanál.
Elgondolkozom az opciókon, hogy amennyiben Médi leszbikus lenne, melyik évfolyamtársára pörögne rá. Én kedves fiú voltam, és Gerdát választottam elérhetetlen szerelemnek, szóval, ha az érzékeim nem csalnak, ő is így tett.
- Megvan! Süveges Lili.
Biztos vagyok benne, hogy ha a lányokra bukik, akkor Lili az. Mert ő olyan cuki, tudjátok, a nagy barna szemeivel, meg azzal a kedves hangjával. Egy levitás, hát persze, nem is kérdéses. Navinéssel nem kezdene, de a levitás tökéletes választás.
- Miért lenne félisten? Jézusom, azok nagyon gázosak. Önimádóak és elvárják, hogy mindent megcsinálj nekik. Különben is, csak mert jól néz ki, nem jelenti azt, hogy nem veri szét a fejed, ha nem engedelmeskedsz neki. Ezt akarod?
Sosem hittem abban, hogy a jó testű, nárcisztikus izomagyak olyan nagyon jó választások lennének, sőt. Nem mondom, hogy én nem vagyok rendben, mert a kviddics adott egy jó alapot, de nem az a hobbim, hogy szabadidőmben a hasamat simogatom, és az izmaimat csókolgatom. Felpillantok, ahogy elindul, végignézem a mutatványát, és elismerően biccentek. Szép munka volt.
- Megvárod a végét, vagy inkább lépjünk le?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Vállat vonok arra, hogy magamat égetem le. Megesik, de én mondjuk nem így fogom fel, mert ha mindent, amit teszek, égetésnek élnék meg, akkor mostanra már teljesen porrá váltam volna. Inkább mondjuk azt, hogy egy rohadtul élénk gyerek vagyok.
- Vigyek el egy levelet Editnek?
Nézek rá úgy, mint aki biztos benne, hogy a pasas nem százas. Mindig mondták a bátyáim, hogy csak navinéssel ne kezdjen az ember, és kezdem elhinni, hogy igazuk volt. A bokámat egy navinés cseszte szét, odalett a sportolói karrierem, aztán az életembe belepakoltak egy navinést, aki olyan részeimet mozgatja meg, amikről eddig nem is tudtam, hogy van, életem egyik nagy szerelme navinés, és most még egy iskolában is vagyunk, és erre itt van Kazanov, aki azt tartja büntetésnek, hogy elviszek egy levelet. Felpillantva azért összerezzenek, ahogy hirtelen ott terem mellettem Dana is meg Edit is, mintha valami rosszat csináltam volna. Csináltam, de nem azt, ami miatt mind a ketten ott állnának mellettem. Azért a pillanatnyi szívrohamon túl, képes vagyok értelmesen válaszolni neki.
- Vágom Mikhail bá, az amelyik az ágyamban fekszik, az az asszony.
Nem értem, hogy miért hiszi, hogy csak mert egy másik lánnyal beszélgettem, nem tudom, hogy ki a nő, aki a nevemet viseli, vagy, lehet, hogy a navinések a magánéletüket is kitárgyalják valami szeretetkörben, ahol nagy leplekben és virágkoszorúval a fejükön szívják a füstölőt. Remek, akkor tuti az egész Navine rajtam röhög, mert én vagyok a legszánalmasabb. Egy házas ember, aki a földön alszik, és még nem feküdt le a feleségével. Bravó Edit.
- Szóval napnyugtáig, vettem.
Nem értem, hogy mégis mit hisz, hogy majd nem találom meg a nőt addig? Vagy Edit nem hajlandó választ írni? Pf, majd én megoldom azt, hogy írjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Szóval nem sikerült. Túl szép is lett volna, ha odamegyek és ott van, legyen bárhol is. De nem lehet velem elégedetlen senki, hiszen közben lelkiztem is Milcsi boy-jal, amit aztán igazán nem hittem volna. Pirospont is járna, de nem fogok kapni, mert az asszonyt nem sikerült felkutatnom, a nap meg már megy lefelé. Erről jut eszembe! Hol csámborog a nőszemély, ha egyszer otthon lenne a helye? Ah, benne van nyakig, érzem én.  Így bízzon meg az ember a saját házastársában!
Mire a könyvtárhoz érek, már rendesen fel vagyok háborodva, hiszen én itt egy összeesküvés áldozata lettem, ebben egészen biztos vagyok, és ez rendesen felpaprikáz, szóval mire benyitok a könyvtárba már paprikaszínű a fejem, és bizonyára szépen kiegészítette volna a sárgás por, de nem nyitottam végül ki a borítékot, ami most a férfi előtt landol az asztalon.
- Hol van Edit?
Teszem fel a kérdést. Semmi csókolom, semmi jó napot, egyszerűen tudni akarom, hogy hol van a nő. Nem azért nem találtam meg, mert nem ismerem fel, hanem mert gyakorlatilag a föld nyelte el, és elárulom, hogy nem vicces a helyzet. Sértett gyerekként karba font kezekkel nézek a férfira, és valljuk be, totálisan olyan vagyok, mint akinek elvették a kedvenc játékát, és nem olyan, mint akinek felesége van. De fel vagyok háborodva. Hát milyen oktatás ez, ahol simán megtehetik ezt egy gyerekkel? Mindjárt nekiállok itt lármázni, hogy elrabolta a feleségemet. Mindjárt, csak előtt még állok itt egy kicsit felháborodva. Nem, nem kell másik asszony, jó nekem a sajátom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bálnaolaj! Szusszanva húzom át a bájitalösszetevők közé ezt a kártyát, és húzom el a megtévesztésemül szolgáló cápavért. Valahogy mindig a cápavér ugrik be az ártalom italáról, pedig nem is biztos, hogy lesz a vizsgán opcióba. Miért is lenne? Csak magamnak írtam fel, azért, hogy nehezebben találjak rá a jó megoldásokra, és ahogy látható, ez be is válik, mert feszt nyúlok a cápa után. Viszont máshogy meg nem tudok tanulni.
Fejem az asztallapra hajtva, lehunyt szemmel ismétlem el magamba négyszer, ötször az ital hozzávalóit, és amikor már úgy érzem, tudom magam elé terítem a kártyákat, hogy aztán összekeverve a kamu hozzávalókkal, illetve a vakító főzet és a kábítófőzet hozzávalóival, elkezdjem újra szétválogatni őket.
Szeretek itt lenni, itt tanulni. A könyvtár hátsó részlegére csak nagyon vészszükség esetében jönnek az emberek, vagy akkor, ha kamatyolni szeretnének, de kinek vak kedve vizsgaidőszakban értékes időt veszíteni ezzel, ugyebár?
Mondjuk nekem lenne, csak az én helyzetem meg olyan speciális, hogy arra már szavak sincsenek, így most kicsit úgy gondolkozom, mint az öregek, akiknek már nincs, ami mozgásba lendüljön. Tanulni, tanulni, tanulni. Szóval kivételesen most én is erre fordítom az időmet, az energiáimat, és amikor kockásra ült seggel felkelek, kiroppantva minden elgémberedett tagomat, akkor már csak arra tudok gondolni, hogy hazaérve bezuhanjak az ágyba, és egy akkorát aludjak, hogy mire felkelek, már megint fáradt vagyok.
Persze tanulhatnék otthon is, az előző tanévben megpróbáltam, de végül arra jutottam, hogy Editnek is, nekem is az a legtutibb, ha ezt külön intézzük. Kell a privát szféra, és ez a tökéletes megoldás. Nem is agyalok ezen tovább, hiszen kezem kérdés nélkül nyúl ismét a cápavér után.