Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Igazán feltöltött a délután szunyókálás. Általában napközben nem szoktam aludni, de most a kellemes meleg hatására elbóbiskoltam. Teljesen sötét van. Kinyitottam már a szememet? Gondolom igen, mert hirtelen lámpát oltok. Kora este van éppen, Dana és Danka sehol. Biztos a kastély környékén lehetnek. Rajtam maradt a cipőm alvás közben, ezért gyorsan megnézem nem koszoltam-e össze az ágyneműt, de nem mert tökéletesen tiszta volt. Felülök, megvakarom a jobb szememet, majd felkelek, és felkapok egy szürke pulóvert, magamhoz veszek egy magazint és kilépek a szobából. Pár perc múlva sétálok le a lépcsőn, és belépek a nagyterembe. Micsoda nyüzsi. Szeretem. Tömegben a biztonság Zay, ha lenne mögötted egy baltás gyilkos már rég lecsapta volna a fejed. Elnevetem magam. A házam asztalának közepén leülök, éppen abban a pillanatban amikor a vacsora tálalásra, azaz szervírozásra kerül. Temérdek mennyiségű rántotta, szalonna, zöldégek, sajtok, szalámik, margarin, bundás kenyér. Minden ami szemnek szájnak ingere. Lapátolok egy kis rántottát a tányéromra, kisérőnek egy kis sajttal és paradicsommal. Jóízűen elkezdek enni, majd kinyitom az újságomat, lapozni kezdem. Unalmas, százszor megjelent színésznőcskék mindennapjait mutatja be, szánalmas vélemény kinyilvánítással. Szemöldök felhúzva olvasok bele, majd lapozok. Találok egy könyvajánlót ami egy démonok által megszállt fiú esetét mutatja be, igaz történet alapján készülve. Pár percig  békésen olvasgatom, majd öntök magamnak egy kis vizet, kortyintok egyet és áttérek a következő oldalra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az unalmas részek után, kezdenek felpörögni a cikkek eseményei. Mármint az első látásra lapos témák átváltoztak érdekfeszítővé. Annyira érdekesnek találom a következőt, hogy a villával majdnem kiszúrom a szememet. Bele vesztem az olvasásba, és azt hittem hogy sikerült egy kis paradicsomot karóba húznom. Picit sikkantok, de olyan gyorsan visszatérek az olvasáshoz, hogy nem érzékelem a többiek megdöbbenését. Néha elkalandozok, megesik hogy nem figyelek oda másokra. Elég ritkán fordul elő, mert általában figyelek. Ha nem, akkor ott kezdődnek a problémák. A következő téma a ruhaköltemények. Van benne pár szép tervrajz, el is határozom ha haza megyek első dolgom lesz a szomszéd varrónővel varratni egy ilyen ruhát. Eközben lapátolom az ételt, amikor meghallok egy hozzám vetődő kérdést. Most ez tényleg nekem beszél? Mármint ő. A szavaiból ítélve rájövök, hogy ezt a fiút nem nagyon érdeklik a ruhák, főleg nem a pletykák.
-    Te mit gondolsz? – kérdezem hunyorított szemmel de mosolyogva.
Emlékszem erre a fiúra. Ház és évfolyamtársam. Bár még nem beszéltem vele sokat látszik rajta hogy nem lacafacázik. Ezt szerettem a suliban, vannak egyéniségek. Nem mindenki egyforma robot, egy horror filmből. Ellátom könyvjelzővel az éppen olvasott cikket, majd leteszem magam mellé.
-    Igen, Zayday. Ha jól emlékszem te Kende vagy. Jól emlékszem? – kérdezem felé fordulva.
-    Egyébként az előző témához visszakanyarodva, van benne néhány érdekes, viszont annál több az unalmas bulvárhír! Na de mit csináljak? – ontom a szavakat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mi történik velem? Egyre éhesebb leszek, tűnnek el a dolgok a tányéromból. Lapátolok még szalonnát, egy kis paradicsomot. A tojásból elég volt, finom de az már kopott sztori volt. Szeretem a tojást, de nem brutál mennyiségben. Otthon rengeteg rántottát készítettem, szinte mindennap azt ettem. Tudjuk mi szokott történni, ha valamit sokszor csinálunk. Megunjuk. Így voltam pár Disney mesével is, de voltak szakaszok ezek között. Meguntam, fél év múlva rákaptam, aztán megint polc aljára kerültek. Merően bámulok Kendére, örülök hogy a társalgó partnerem nem néma kacsa. Közben figyelek is, ne ragadjon el a hév és ne tele szájjal mormogjak. Az olyan kiábrándító.
- Nem, a horoszkópokat átnéztem aztán csőváz.. De találtam egy jó kis cikket, könyvajánló félét. Fel kell majd írnom magamnak, hogy rendeljem meg! - fejezem be a darálást, és bekapok pár falatot.
Beszélgetések közben is tudok koncentrálni, nem kell néma csönd hogy kiélvezzem az ízeket. Megkívánok egy kis édességet is, ezért intek az egyik fiúnak adja a muffinos tálcát. Mosolyogva bólintok neki, és magam elé tolom a muffinokat. Persze nem úgy magam elé, csak hogy elérhessem. Ott maradt az asztal közepén, őstulok nem vagyok. Kortyolok még a vizemből. Nem jó. Nem friss hideg, hanem állott langyos.
- Egyél te is muffint! Hátha leöblíti azt a langyos vizet. Nyugi, nem vagyok telepatikus, csak gondolom már az is megmelegedett, mint az én poharamban lévő. - fintorogva leteszem magam mellé, és megrázom a fejem.
- Nem, Edictumot csak néha. Ezt a nagyim küldte tegnap, csak most olvastam bele! - magyarázom, miután lenyeltem egy falat sajtot.
A nagyi allergiás a sajtra. Meg minden tejtermékre. Nem szerettem kiskoromban nála lenni, mert míg otthon csupa tejes csoki meg tejszelet lapult a hütőben, a mamánál zöldség meg gyümölcs. Persze finomak is, de a nap 24 órájában nem igazán muris azt enni. Mindig amikor hazamentem, apám egy dedós mesesorozat főcímdalát énekelte: "Itt van eljött Eperke."
Visszagondolva elég vicces, de kiskoromban bedurciztam.
- Na mesélj, milyen volt a mai napod? Órák? Tanárok? Haverok? - kérdezem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Jól látom hogy ez a fiú úgy néz rám, mint egy cirkuszi majomra. Na jó, kicsit túlzásba esek az evéssel, de ennyire szórakoztató volnék? Na azért magamnak is jár a lecseszés, olyan kényelmesen eszek mint otthon. Zayday Hudson. Hol van az etikett? Mit tanultál a javítóban? Hehe, semmit. Ugyanis életemben nem jártam javítóban. Most csak egy kis emlékfoszlány pörgött át az agyamon, egy régi sorozatból. Persze vígjátéksorozatból. Na de kérem, most már egy kicsit illene visszafognom magamat, úgy eszek mintha gazdasági válság volna. Lenyelem az utolsó falatot, majd Kendére mosolygok, és próbálok egy kis tartást csempészni a laza ülésstílusomba. Te jó ég, mi lenne ha Anette néni így látna.. Erre el nevetem magam, és egy kis röfögés is belecsúszik. Ilyen a formám, persze még tini vagyok, de változhatok még. Nem, azért karót nyelt szeleburdi fruska nem óhajtatok lenni. Dumálok tovább, be nem áll a szám. Senkivel nem váltottam még annyi szót mint ezzel a fiúval. Úgy gondolom hogy. Hogy. Kicsit elkalandoztam ezzel az egésszel. Ho-ho paci! Kicsit fékezni kellene, mielőtt még a szép póniló ledob a hátáról. Megtörlöm a számat a szalvétával, majd szépen a tányérra helyezem, és most már minden figyelmemet a mellettem ülőnek szentelem. Meglep hogy Kende megkínál a vízével. Elfogadom, de ilyen jó vizet még nem ittam. Mármint hideg vizet.
-    Mmm, jó… Olyan mintha most hozták volna magától a Mikulástól. – élvezem a hidegségét, de majdnem félrenyelek, nem is kicsit felháborít az elhangzott mondat.
-    Ki az edződ? Csak mondd meg, és én…. megkínálom muffinal. – mosolygok kicsit zavartan, majd felemelem a tálat, hogy utána vissza is tegyem, leveszek róla egyet, majd pár percig majszolgatom, szerencsére jó a genetika, nem nagyon hízok.
Nem is tudom, pár hete ettem utoljára. Nem lehet mindent egy nap. Egyik nap rántotta és szalonna, másik nap bundáskenyér harmadnap ez-az. Ki is fáradok a gondolataim árján, sajnos többet gondolkozom mint beszélek, mondjuk ez vizsgán a javamra vállhat.
-    Nagyon közel igen, kebel barátosném, ő az egyetlen nagymamám. – mondom a tányéromat nézve, majd felpillantva.
-    Na akkor legalább eltelt… Hm? Ja, nem, nem szokott szerencsére, bár belegondolni is tébolyító. – mondom kicsit merengve
Utoljára akkor akadt be a hajam amikor első évben leültem az első Bájitaltan órára. Méghozzá a széknek abba a csavaros részébe, de bakker nem tudom hogy hívják. Húzta, de egy erőteljes rántással kiszabadítottam egy jó nagy adag hajat, bár pár szál bánta. Ezután csak feltűzve hordtam, de mióta tavaly igazitattam a hajamon, azóta nem szorul be.
-    Néha elgondolkozok hogy milyen volna ha fiú lennék. Nem tudom hogy dilisnek nézel-e, de ez az igazság. – szólok, majd bekapok egy előttem lévő tálcán lévő szőlőből egy szemet, szemkontaktust mérve Kendére.
Bakker megint eszek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egy megérzés tör rám, de nagyon gyorsan. Este vihar lesz. Ezt honnan tudom előre? Mondjuk, már kiskorom óta megérzem az időjárást, és a változásait. Sokszor maradtam fent éjfél után is, mert megéreztem valamit délelőtt. Rossz idő várható ma éjjelre. Jó párszor be is vált a megérzésem. Pár óra késéssel vagy rossz vagy jobb lett az idő. Ördögi képesség. Bizonyára időjárásjósnak jó lennék. Nem is tudom, a kocka el van vetve. Képesség ide vagy oda, én a mágusvilágban szeretném megállni majd a helyem. Még vacillálok melyik téren döntsek, mert biztosra szeretnék menni. Öntök magamnak egy kis kávét, majd szürcsölni kezdem. Ezt bizony a nap hátralévő részében hálával fogad majd a testem. Nem mindig iszom, csak amikor úgy érzem jót tenne. Ahogy esik, úgy puffan.
-    Jó, megpróbálom! – nézem a kávémat mosolyogva.
-    Oké, de nem ígérem. Én, és a sport azt két külön…. öhm, szakirodalom. – mondom lassan.
Nem kedvelem a sportokat. Jobban szeretem az olvasást. Vagy is az én sportom a szemezés. A könyvvel, illetve farkas szemezni is igen szeretek, és jól is megy. Közben a fiú elmondja véleményét a nagyival való viszonyomról. Visszatérve, az iskolában jó néhány gyerkőcöt megvertem benne. Mármint a farkas szemezésben. Nem is értem, miért nem szerveztek eddig még ilyen versenyt? Mondjuk „evésfutamot” is szívesen vállalnék. Ennek már éppen hangot is adnék, de ránézek Kendére és megint fülig érő szájjal kortyintok.
-    Én totálisan benne vagyok. Most viszont mennem kell Gyógynövénytanra. Palmer professzor kitekeri a nyakam, ha elkésem. Hát, akkor majd látlak. Addig is szép napot! – mondom, majd felállok az asztaltól, veszek egy almát, hogy kedveskedjek a tanárnőnek, végül rákacsintok Kendére majd eliramodok az ajtó irányába. Szerencsére a cumómat nem hagytam ott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Hol kellene már látogatást tennem? Ezen tanakodok egy viharos szombati napon, a klubhelyiségben elterpeszkedve az üres kandalló előtt. Már kellett ez a kis zuhi, lehetett is érezni az elmúlt napokban mert fulladt meleg volt. Üröm az örömben hogy tegnap fejfájást is hozott magával. Mára már elmúlt, és nem is akarom hogy vissza köszönjön, ezért valami csendes helyre vágyom. Mivel kint most rossz az idő, rengetegen vagyunk bent a klubban. Valaki a sarokban olvasgat, páran varázslósakkoznak és néhány első éves olyan cukrokat eszik, amitől gyakran sípol a fülük. Körbe nézek, de nem látok ismerős arcokat. Dana biztos a faluban van a kávézóban, a többiek meg bizonyára valahol a kastély falai között bandáznak. Nem érzem magam magányosnak, de mivel nagyon unatkozom felmegyek a szobába és magamhoz veszem az egyik tatyómat és meglátogatom a könyvtárat. Bizony nem mostanában voltam. Egyébként is hasznos lesz, beadandó feladatunk van Gyógynövénytanból meg Bájitaltanból. Nem szeretnék  a professzoroknak hanyag munkát végezni, egyébként is Darcynál tanársegéd is vagyok, akkor hogy nézne az ki? Órán felteszem a padra a lábam, napszemcsi a szememen. Ugyan. A folyosókon végre találkozok pár ismerőssel: Macus az egyik sarokban, Lau és Thomas a másikban, Kende és Mae pedig egy távolabbi szegletben. Próbálok mindenkinek inteni, de hirtelen elmegy a kedvem tőle, amikor villám csap le. Szerencsére nem sikítottam fel, csak a szívem kalapál. Elég gyorsan de majd elmúlik. Folytatom tovább az utam, ami elég hamar a könyvtárhoz vezet. Nem is csodálkozom el a hatalmas könyvespolcokon, az óriási téren csak egyenesen egy üres padhoz igyekszek, ahol előveszem a pergamen halmot és a pennákat, majd felkapom a fejem és intek egyet Misha bának. Hozhattam volna magammal sima tollat is, de ezt az írást jobban szeretem. Lenyugtatja az embert, nem tudom miért de olyan jó pennával írni. Fel is írom a nevemet az egyik papírra, majd a beadandó címét. Mivel a táska a vállamon maradt most nem kell felkapnom, eliramodok megkeresni a megfelelő könyveket, amikből tudok dolgozni. Az egyik polcnál járva meghallok egy kellemes hangot, azt hiszem verset olvas.
- Szépen olvasol. Ez melyik vers? Még nem hallottam. – érdeklődöm finoman a polcnak dőlve, vigyázva hogy ne borítsam fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

El is megy a kedvem a nekidőléstől, amikor meghallom hogy a polc egy kicsit roppan. Olyan ez a hang, amikor beleülsz egy régi fotelbe és jelzi a közelgő vesztét. Nem fogok kockáztatni, mert nincs elég megtakarított pénzem hogy egy csomó könyv és a bazi nagy könyvespolc árát megtérítsem a sulinak.   Azért annyira nincs nagy súlyom, egy srác simán elbírna, plusz körbe is tudna futni velem a birtok körül. Lehet ki is próbálom, megkérem talán Alexet a legközelebbi találkozónk alkalmával hogy vegyen fel és úgy fél óráig szállítson magán. Szóba jöhet még Kende is, vagy a Mórocz ikrek akiket úgy ismerek hogy simán vállalkoznak rá. Még a faluba is levinnének így, az biztos hogy az egész utat végig röhögném. A magas fákkal viszont jó lesz vigyázni, mert ha beverem a kobakom nem leszek okosabb. Pedig milyen jó lenne, ha ez az egész így működne. Miért is indultam amúgy? Ja, anyagot kellene gyűjteni a házi dogákhoz. Mivel még nem váltottam olyan sok szót az elsős lánnyal, sort kerítek rá. Hiszen Zayday Hudson nevét mindenkinek tudnia kell.
- Elizabeth, még nem hallottam róla. Persze a nevéről őfensége jut eszembe, de ez mellékes. – hablatyolok.
- Ez nagyon érdekes. Ha szeretnél, mesélhetsz még róla. Van egy kis időm, szívesen művelődök addig. – szólok ismét.
Jó volt néha komoly dolgokról beszélni, és olyan dolgokat megtudni amiről az embernek addig fogalma sem volt. Persze, erre jó az iskola de azért mégsem taníthatnak meg mindent itt. A versekről példának okáért nem tudok semmit, ezért is kértem meg a leányzót hogy beszéljen nekem a témával kapcsolatban. Az igazi úgy lenne, ha leülnénk valami ital mellé egy kellemes kis bárban, de a könyvtár lett az első találkozónk színhelye, így jött. Nem sok ismerősömmel találkoztam a könyvek otthonában. Eddig a napig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Látom a kiscsajszin hogy nincs annyira hozzászokva hogy leszólítják őt bizonyos helyeken, de próbálok minél kedvesebben hozzászólni és elérni hogy megnyíljon. Mármint nem úgy, mint egy öribarinak de szeretném ha tudná, hogy bennem mindig jó beszélgetőpartnerre vagy akár barátra találhat. Mindig béke párti voltam, tipikusan nem az a személyiség aki kiszekálja az ember lelkét a helyéről. Manapság ez a fiataloknak a jó buli, vagy a szórakozás. Nem mondom hogy itt az iskolában tapasztaltam, hanem inkább csak annyit, hogy megvannak mindenhol a jófejek és a rosszfejek. Vagy más szemmel nézve a dolgot, egyesek szerint vannak lúzerek és menők. Szerintem az ezen a véleményen lévők mind tévednek, és az iskolában minden gyerek ugyanolyan, és nem szeretem azt amikor bizonyos körök kinézik a másikat. Jó hogy még nem volt ilyen dologban részem, de ki tudja a lánykának milyen élményei lehetnek. Mintha múltkor Zalánnal láttam volna sétálgatni, akit az év elején ismertem meg. Mindketten elsőévesek, így persze nem lepett meg. Örültem neki, hogy két évfolyamtárs ilyen jóban van egymással. Nekem az enyémekkel nincsen semmilyen bajom, de persze azért nem vagyunk kebelpajtások. Pont jó minden úgy, ahogy van. A kölcsönös tisztelet a fontos egymás irányába, de persze nem árt sohasem egy jó kis beszélgetés. Bízom benne hogy a lány ki tud lépni a jelenlegi zónájából, és könnyebben tud majd társalogni, és nem lesz nagyon zárkózott. Én mondjuk így is megkedveltem őt, pedig alig néhány perce kezdtünk beszélgetni. Az viszont nem volt szép dolog, hogy ilyen kis idő alatt ezeket leszűrtem róla. Nem tudom én mit szólnék, ha egy felsőbb éves hirtelen szóba elegyedne velem, főleg ha elsőéves lennék. Ugyan Zayday.
- Ez nagyon érdekes. Ha nem haragszol.. – közelebb merészkedek a lányka mellé.
- Figyelj.. Ramóna? Jól emlékszem? Ha zavarlak, csak szólj nyugodtan és megyek a dolgomra. Viszont nagyon szívesen beszélgetnék veled, hiszen egy házban vagyunk. Eddig nem nagyon találkoztunk, de tudod én mindig örülök az új ismerősöknek, vagy barátoknak. Egyébként ha bármi baj van, nyugodtan fordulj hozzám, szívesen segítek, rendben? – mosolygok bátorítóan.