Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nem ártana, ha néha nézné az órát is. Szorgalmikat gyártott, reménykedve, hogy ér majd néhány pontot, még akkor is, ha a rellonosok idén nagyon jól indítottak. Azzal azonban nem számolt, hogy az idő nagyon gyorsan tud peregni, ha az ember belemélyed valami érdekesbe, márpedig a mugliismeret kifejezetten érdekes dolog. Nem csoda, hogy egyszer csak arra eszmél fel, hogy a hátfájása az elmúlt közel nyolc órás görnyedés eredmény. Kint sötét van, a könyvtár zár, a hasa korog, a vacsorának pedig vége van már.
- Hát ez remek.
Morog maga elé egy kicsit, miközben összepakolja a cuccait a morgós könyvtáros néni szúrós tekintetének kereszttüzében, majd a táskáját bekattintva elindul a folyosókon. Van ugyan étkezési lehetősége a navinében is, de most nem szeretne főzőcskézni, itt kint pedig még nyílván van a vacsorából is még.
Belépve a manók csodálkozva néznek rá, de különösebben nem zavartatják magukat, csak az egyikük siet oda hozzá. Elmeséli neki, hogy lemaradt a vacsoráról, mire a manócska elmeséli, hogy miből választhat.
- Túrós tésztát szeretnék, sósat.
Mert, hogy van belőle édes is, de ő sósat enne inkább, áfonyalével, és egy kis - nem is olyan kis - brownie-val, ami kellőképpen édes és csokis ahhoz, hogy jól záruljon az estélye. A kis faasztalkához ül, hogy ne legyen útba és türelmesen várja a vacsoráját, amit lehet egy kicsit eltúloztak, mert mindegyik hatalmas adag, igaz a gyomra is hatalmasakat korog.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Éppen azon agyal, hogy milyen jó választás volt a sós tésztát kérni és, hogy nem is olyan nagy  baj ez a hatalmas adag, mert még egy kört kérni belőle nem lenne mersze, de az biztos, hogy ebből egy falatot sem fog hagyni. Ebben a pillanatban kap egy nem kedves üdvözlést, melynek eredménye egy valószínűsíthető büntetőmunka lesz. Még sosem volt büntetőmunkán, pedig már ötödéves. Ez tehetség, valljuk be. Ijedtében, ahogy a fiú felé kapja  a fejét sikeresen félrenyel, így némi köhögés után jut csak el arra a szintre, hogy igyon egy kortyot és kitörölje a könnyeket a szeméből.
- Széles Veronika, Navine.
Nincs nagyon tisztában azzal, kik is a prefektusok, mivel nem tölt itt olyan sok időt az órákon kívül, így nem tud minden változást, szóval engedelmesen válaszol, pedig kamuzhatott volna, végül is, de nem tudja, hogy nincs-e valami szuper varázslatuk a prefiknek, hogy kiszúrják a hazugságokat.
- Lehet alkudozni, hogy a hét elején legyen a büntetőmunkám? Péntektől vasárnapig reggeltől estig dolgozom, és nem díjaznák, ha büntetőmunkára kéne mennem. Nekem, még nem volt alkalmam ilyenen részt venni, biztos furcsán néznének rám.
Még nem fogja fel, hogy a fiú nem szokásos öltözékben van, egyelőre teljesen lefoglalja a büntetőmunka ténye. Viszont ez sem gátolja meg, hogy tovább egyen, most már úgyis olyan mindegy nem?
- Nem szabad így beszélni vele, ő is érző lény!
Erre viszont felcsattan, és magához térve, homlokráncolva néz a fiúra. Nem tetszik neki, ahogy a manóhoz szól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Nem szép dolog viccelni! A tanulás lecsapolja minden energiámat, erre még szórakozol is velem!
Igaz, hogy miközben korholja a fiút, jót mosolyog, sőt a végére már kuncog is. Tényleg nem szép, de jót mosolyog, ha már így alakult a helyzet. Ez azt jelenti, hogy ha nem nyit be senki és a folyosón se kapja el senki, akkor megint megúszta büntetőmunka nélkül. Szép az élet és reméli, hogy ez még tart egy kis ideig.
- Oh, Yarista. Már sokat hallottam rólad. A hírneved valami, csodálatos. Még a faluban is egyből tudja mindenki, hogy ki vagy és most már elmondhatom, hogy találkoztam is veled, sőt, úgy harminc manót leszámítva, kettesben is voltam veled.
Erre a tényre rámutatva bök egyet a fiú felé villájával, miután felkönyököl és állát a kézfejeire fekteti. Igen érdekes ez a fiú. Olyan sok pletykát hallott már róla, hogy az hihetetlen és most, hogy találkozhatott vele, felkeltette a figyelmét. Kíváncsi, hogy mi teszi olyan nagy számmá ezt a fiút. Mondjuk tény, van egy kisugárzása a fiúnak, meg egy szemszíne, melyek igen könnyen elcsavarhatják a lányok fejét. Éppen ezért igyekszik ő tartani magát. Ő megismerni akarja jelenleg és nem átérezni a Palarn-hatást.
- Te vagy az első, aki minden mondás nélkül is a becenevemen szólít. Ügyes.
Oké, egy-null Yarisa javára, de még mindig tartja magát ahhoz, ami a fejében jár. Nem fogja őt senki sem elszédíteni.
- Remek géneket örököltünk, sem az unokatestvéreim, sem én nem hízunk. Mi vagyunk a csokoládék nagy ellenségeit. Amúgy is, imádok mindent, amit egészségtelen, az éjszakai evés remek alapja ennek, és nézd, még sütim is van hozzá.
Kicsit megemeli a tányért, bár messze van még, mire oda eljut, ha evés helyett, inkább beszél, ezért, amíg a fiú elhelyezkedik, addig ő eszik. Nem szeretné azt sem, hogy kihűljön teljesen az étel.
- Amúgy te mit keresel itt, ilyenkor?
Most már nem lőheti el, hogy ő prefektus, pedig ez nagyon jó poén lenne. Végignézve a fiún szemmel kérdezi, hogy mégis mi ez a ruha.
- Visszaszívom, egész rendes vagy vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Az apám?
Megütközve pillant fel, egy pillanatra még rágni is elfelejt, majd gyorsan utoléri magát, és lenyelve a falatot most már inkább nevet, mint kuncog, miközben a fejét rázz.
- Még csak huszonhat éves. Hét év van közöttünk. Unokatestvérek vagyunk, apai ágon. Én viszonylag késői gyerek vagyok, a szüleim sokáig próbálkoztak, mire összejöttem. Igazából nem olyan sok ez, csak most látszik, ő már felnőtt, én még gyerek.
Ami zavaró is egy kicsit, de igyekszik nem hangoztatni. Ő is csinálná már a maga dolgait, élné az életét, követné az álmait, ehelyett azonban még mindig van, aki felette áll, és irányítja őt. Igen, őket szülőnek hívják. Igaz, már most is rengeteg olyan alkalom van, amikor egyedül hagyják és engedik, hogy önállóan oldja meg a problémát.
- Oh, szóval úgy véled szimpatikus vagy nekem. Az fel sem merül, hogy én vagyok jól nevelt?
Persze erről szó sincs, mármint jól nevelt ő, meg minden, de valóban, igen szimpatikus neki a fiú, hiszen nagyon könnyen tud beszélgetni is vele, és nem ugrándozik, mint azok a kiscsajok, akikről az Edictum is cikkezett. Nem is szeretne olyan  lenni, egyáltalán nem az ő stílusa.
- Szóval finom?
Itt jön a nem éppen udvarias énje, mert, amikor a fiú csak kiveszi a levest, de nem veszi be egyből a szájába, felemelkedik és egy pillanat alatt leeszi a kanaláról a forró levest.
- Mmm… finom, de baromira forró.
Szegény nyelvét rendesen meg is égette, de azért megérte, ha már a fiú azt mondja finom, akkor meg kell kóstolnia, de ezt megfogalmazni olyan béna lenne, akkor nem egyszerűbb csak úgy elvenni? Dehogynem!
- Most már jó, szóval jó étvágyat neked is.
Még mindig mosolyog, bár szíve szerint sírna, mert nagyon eltalálta a nyelvét, de reménykedik benne, hogy ez a fájdalom gyorsan elmúlik majd. Két falatot azért bevesz a szájába, mint egy kis hörcsög, rágja egy kicsit, majd lenyelve felpillant egy apró vállvonás kíséretében.
- Nem tudom. Nekem nincs sok, a faluban lakom, a szabadidőmben dolgozom, igazából még ágyam sincs, sőt, barátaim sincsenek olyan nagyon, mert, hát nem vagyok itt. Szerintem van olyan évfolyamtársam, aki azt se tudja, ki vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Ez mondjuk igaz, bár, ha én felnövök, akkor is őszinte felnőtt leszek. Én leszek az őszinte felnőttek vezetője. Csatlakozhatsz a hadhoz, ha felnősz, bár nem tudom, hogy ilyen előélettel mit kezdünk veled. Te leszel majd a csábító ember.
Egyelőre jobbat nem tud elképzelni a fiúnak, bár tetszik neki az életvitele, tetszik neki, hogy képes ilyen szabadon élni. Biztos megvan a hátulütője is ennek az életnek, de tekintve, hogy Yar még most is csinálja, annyira nem lehet rossz a dolog.
- Egy kicsit most olyan, mintha Adorján olyan vén kujon lenne, mint Felagund professzor. Neki elég fiatalos felesége van, szerintem van közöttük vagy egy tizes, a kisebbik gyereke pedig tizenkét éves. Valamit tudhat.
Mondjuk, ott rengeteg családi titok van, amit, ahhoz képest, hogy Bogolyfalváról van szó, nem került ki a házon kívül. Ez elég nagy tehetség. Egy nap, ha neki is lesznek titkai, szeretné, ha ő is így meg tudná őrizni őket. Szeretne ő is ilyen sejtelmes lenni, akiről sugdolóznak, de nem tudnak semmit. Izgalmas lenne.
- Kivéve, ha éhesek. Én jó gyerek vagyok.
Ebből pedig nem enged. Ő jó gyerek, és ebből nem ad. Ha már megdől az elmélet, akkor annak legyen oka is, egyelőre még csak a tanulás és a gyomra miatt lóg itt, egy kétes hírű fiúval. Na igen, ennyit a jó kislányról.
- Egy nap, ha majd saját cukrászdám lesz, vagy kávézóm - még képlékeny a terv - akkor vendégem vagy egy sütire és egy forrócsokira. Akkor kvittek leszünk. Sajnos jelenleg ez a legjobb ajánlatom, de ha minden jól megy, alig két és fél év múlva meg is kaphatod.
Miután a fiú szemrevételezi, forog is egy kicsit, pózol is, hogy rendesen lássa, milyen nem lenne a lány. Ez a pózolós dolog nem igazán az ő világa.
- Igazából, nincs rá időm. A céljaimért dolgozom, ha nem tanulok, nincs időm szórakozni. Mindig tervek szerint éltem, furcsa lenne feladni a tervezést.
Még akkor is, ha nem is olyan régen tett egy egyáltalán nem tervszerű megmozdulást, amit meg sem beszélt azóta se az illetővel, pedig lehet, hogy jobb lenne, legalább letisztázni a dolgokat, hogy akkor most mi is van.
- Jó, majd belesűrítem a naptáramba, hogy összejövök egy tanárral vaaagy… nem is tudom, mivel keltik fel manapság az emberek a nép figyelmét?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Éljen a kviddics. Én csak egy meccsen játszottam. Nagyjából hat percet töltöttem a pályán, utána a levitás terelő volt szíves teljesen kiütni és humorizálni vele. Nem az én világom azt hiszem. Nézni jó, de csinálni már annyira nem. Én megmaradok a süteményeknél és habos kakaóknál.
Megérti Yart, hogy neki ez a legfontosabb, olyan, mint a lánynak az, hogy egy nap legyen egy kis kávézója, ami családias, otthonos és mindenki megtalálja a saját kedvencét, ő pedig szívét-lelkét beleadhatja majd az ételek és italok készítésébe.
- Tényleg az. Mármint medve, olyan medvés. Én nem tudnék élni vele. Lelombozna. Nekem olyan társ kellene, aki vidám, vicces, értékeli a pozitív dolgokat. Felagund szerintem csak azt élvezi, hogy a büntetések kilencven százalékát ő osztotta ki. Ez furcsa élvezet lehet, pedig szép felesége és két gyereke is van.
Az egész Felagund jelenség furcsa neki, sokat szokott gondolkozni a férfin, amikor éppen felmerül egy beszélgetés kapcsán, vagy látja a folyosón. Igen, néha tagadhatatlanul furcsa dolgokon tud gondolkozni.
- Aliról. Tudom. Olyanok vagyunk, mint a maffia. Alexa néni a maffiafőnök, mi meg a család tagjai vagyunk. Te is, Áron is, a szüleim is, én is. Adorján pedig iszonyatosan meg fog lepődni, amikor Ali a karjaiba sétál. Remélem, látom majd őket. Kíváncsi vagyok a döbbent arcára, amikor újra találkoznak.
Ettől a témától mindig izgatott lesz és jó, hogy van, akivel megbeszélheti. Ő Alitól tud Yaristáról, mostanában amolyan társalkodónő lett. Ő vásárol a lánynak, és sokszor visz neki süteményt. Olyankor beszélget is vele és egészen jóba lettek. Mostanában még a kis Danielt is babusgathatta. Ez a másik téma, ami elkezdte nagyon foglalkoztatni, a gyerekek. Olyan aranyosak, amikor nevetnek.
- A következő találkozásunknál leprofesszorozom majd Adorjánt, arra az arcára is roppant kíváncsi leszek. Amúgy meg hiába csinálsz így a szemeiddel, rám nem hat a Yarmágnes.
Halványan elmosolyodik. Ez egy nagyszerű adottság, bár lehet, hogy ettől kevésbé tűnik lányosnak. Nem akar kevésbé lányos lenni. Ő pont ennyire szeretne lányos lány lenni.
- Nem menne, nem vagyok az a magamutogató fajta, aki jól érzi magát így. Folyton zavarba lennék. Én inkább fényképeznék, azt nagyon szeretem.
Büszke is rá, hogy Áron őt kérte fel tanársegédének és szeretné nagyon jól végezni a dolgát, reméli, hogy év végén a férfi jogosan adja meg neki a harminc pontot és a kiválót. Szeretné legjobb tudása szerint végigcsinálni az évet, és tudja, hogy ezért keményen meg kell majd dolgoznia, de egyáltalán nem zavarja. Imádja, ha zajlik az élet.
- Köszönöm.
Mivel megette, így előle is eltűnik a tányér és helyette kap egy nagy adag forrócsokit. Az élet szép, és nagyon, de nagyon igazságos, hiszen ez egy tökéletes lezárása a vacsorának. Az biztos, hogy ma nagyot fog aludni, már ha kitalálja, hogy éppen hol. Van ugyan egy szoba a navinében, ahol van egy ágy, de nem biztos, hogy ott nyugodtan tudna aludni. Maradjunk annyiban, hogy nem épp egy jó hírű szoba.
- Aranyos vagy a manókkal. A rellonosok nem néznek rád furcsán? Vagy az a megközelíthetetlen, ravasz, furcsa, sunyi arc csak a külső szemlélőknek van, belül meg cukik vagytok? Egyszer szívesen belógnék hozzátok. Kíváncsi vagyok milyenek vagytok a saját kis  birodalmatokban.
Az ötletre, hogy gyújtsa fel Jim bácsi szobáját, elneveti magát. Nem szabad, hiszen ő a rajon-gólya, amióta ide jár, és ez egy réges-régi megtiszteltetés, amit nem szeretne csak úgy eldobni, néhány lángnyelv miatt.
- Két pasival? Annak is örülnék, ha egy lenne. De valahogy nem kapkodnak utánam. Lehet félnek az apukámtól, pedig aranyos ember, de néha tud félelmetesen nézni. Vagy anyukámtól, ő olyan komoly felnőtt típusú felnőtt. Viszont azt tudom, ha McK Krise-szal beszélek, már pletykába keveredek. Zűrös egy csaj, meg a bátyja is. Nem tudom, mit mondatnék neki, én a tanulásban vagyok jó, ő a zűrben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Ma sikerült találkoznia egy nagy adag kávéval, ami nem a torkán csúszott le, hanem a hófehér blúzán. Hogy melyiknek örült jobban? Nos, jó kérdés, de inkább a torkán öntené le a fekete löttyöt. Most már mindegy ugyebár. Ha már így összefutotta a kávéval rohangáló mestertanonc felügyelővel kapott feladatot is. Remek.  Épp csak annyi ideje maradt, hogy betörjön gyakorlatilag Áronhoz – leszámítva, hogy a szobájához van kulcsa  -, majd elővegyen egy fehér inget, kicsit letörölgesse magát és felhúzza Áron ingét, melyet egy fekete övvel kötött el. Hogy ne legyen annyira feltűnő, a haját kibontja, a pillangós hullámcsatokat és a fülbevalóit díszként felpakolja rá. Ma csak elméleti órái voltak, így a pálcáját nem hozta magával. Ő sok minden, csak éppen elővigyázatos boszorkány nem.  Mielőtt elindulna, az inget betűri. Annyira össze van zavarodva, hogy a ruháját csak ledobva a földön hagyja. Ez nem éppen rá vall, de majd később megmagyarázza, most a táskáját a vállára véve, sietve elindul a bejárati csarnok felé, máris késésben van.
- Szia, Hayley vagy igaz?
Nem volt nehéz kiszúrni, ő volt az egyetlen ember az egész csarnokban, ezen kívül igen kétségbeesett arcot vág ahhoz, hogy új legyen. Odasiet hozzá és zavarában jobb ötlet híján kezet fog vele. Legalább a tenyere nem izzad, ez már határozottan jó. Mindjárt meg is nyugszik a szívverése, mondjuk akkor, ha nem kérdeznek rá, hogy miért hord férfiruhát. Nem szeretné, ha már az elején furcsa szemmel nézne rá a lány.
- Flaviu professzor asszony küldött. Elnézést kér, de mindhárom gyermeke belázasodott, a férje pedig edzőtáborban vagy hol van. Megkérte, hogy én vezesselek körbe és válaszoljak a kérdéseidre. Én most készülök mestertanoncnak, úgyhogy eléggé benne vagyok a dologba, sok mindenbe tudok segíteni. Látom a bőröndöd már felment. Milyen házba kerültél?
Lehet, hogy a tanerő elmesélte neki, csak őt jobban lekötötte a hasán végigfolyó kávé, mint az, amit a nő mond, mindenesetre megkérdezni nem olyan nagy bűn. Feltételezései szerint Navinés vagy Levitás. A Rellonosok dacosak, az Eridonosok pedig harsonák és már régen szóba álltak volna valamelyik festménnyel, így inkább az introvertált házakra tippel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Oh bocsi, Veronika vagyok, Széles Veronika.
Tényleg zavarban van, pedig a bemutatkozásig általában el szokott jutni. Mindenesetre most már kicsit lenyugodott, nem lesz ez olyan nagy dolog, hiszen ezer éve bújja azokat a lapokat és információs füzeteket, melyek a mestertanonci szakokról szólnak, emellett pedig, ott van, hogy az utóbbi időben több ezer kilométert megtett már itt, így csukott szemmel is el tud már igazodni ezen a helyen.
- Navinés? Remek! Én is Navinés vagyok, szóval sokat tudok arról is mesélni. Nem tudom, hogy mennyit tudsz róla, meg, hogy mire vagy kíváncsi, de kérdezz csak bátran.
Ennek még jobban örül, mert így nem is lesz bizonytalan azzal kapcsolatban, amit mond. Úgy néz ki, még jól is jött az a kávé, hiszen ebbe is beletanul, és ráadásul az első alkalommal egy ténylegesen Navinés embert kapott ki, ami nagyon nagy megkönnyebbülést okoz neki.
- Persze, ezer örömmel, mit szeretnél megnézni előbb? A kastélyt, a környékét vagy a Navinébe vezető utat?
Érdeklődik kedvesen. Érzi, hogy akcentussal beszél, de ő ezen nem akad fent, sőt, elismeréssel tartozik neki, amiért ezt a külföldiek számára igen nehéz nyelvet ilyen szépen elsajátította. Ezen kívül, ha tudná, hogy is olyan régen kezdte, még jobban csodálkozna rajta, mert ha fordított helyzetben lennének, az tuti, hogy ő nem is állna neki a magyarnak. Szerinte számára megtanulhatatlan nyelvről van szó, ha nem születése óta tanulná.
- Van kedved mesélni magadról? Hogy honnan jöttél és, hogy találtál erre a helyre? Nagyon érdekel, hogy ki hogyan talál ránk.
Ezt mindig megkérdezi, hiszen minden egyes történet nagyon érdekesnek ígérkezik. Persze nem szeretne udvariatlannak tűnni, ezért meg is magyarázza, hogy miért kérdezi. Ő határozottan kotnyeles típus, de azért tudja, hogy hol a határ, amit nem kell átlépni. Legfeljebb a lány eltereli a válaszadást, ő azt is megérti teljesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- A házvezetőnket Jim Goldman. Nem tudom, hogy ez megmarad-e, ebben az évben a házak vezetésére pályázatot írtak ki, szóval egyelőre várjuk, hogy mi lesz. Van házvezető-helyettes is, ő az unokatestvérem, egész jófej a diákokkal, a házvezetőnk pedig nagyon aranyos. Hozzájuk bármikor fordulhatsz, ha problémád van. Fordulhatsz még a prefektusokhoz, ők a kisebb dolgokban tudnak segíteni neked. Ők négyen vannak.
Azt most nem tudná megmondani, hogy ki az a négy, mert az utóbbi időben teljesen kivonta magát a ház életéből. Néhány hétre szeretne megint elutazni, kiszellőztetni a fejét, mostanában túl sok minden összegyűlt, túl sok mindent magára vállalt, és szeretne most ebből egy kicsit kibontakozni, mielőtt megkezdődik a következő tanév.
- Gondolom ez nálatok is így volt, ha jól tudom, az alapok nem különböznek annyira, sőt, mi mostanában elkezdtünk egészen nemzetközivé válni, ami szerintem tök jó. Hírnevet is szerzünk, meg a diákok ismeretsége is bővül, sok érdekes kultúra találkozik egymással. Az unokatesóm párja például indiai, szokott mesélni az ő szokásaikról és egy csomó indiai kaját is kóstoltam már általa.
Tetszik neki ez a nemzetköziség, hiszen érdekli más országok ételkínálata, tekintve, hogy a cukrászda révén ő maga is ebben utazik és ez az, ami igazán érdekli. Tervei szerint egy nap saját étterme, vagy kis cukrászdája lesz, ha eljut odáig. Ezt az álmát még senki és semmi sem gátolta meg, ami nagyon jó érzés, hiszen tényleg küzd valami miatt, vannak tervei a jövőre nézve.
- Szerintem nem vagy béna, megértem, hogy mit szeretnél, szóval teljesen jó. Itt könnyen bele fogsz jönni szerintem. Van, aki öt-hat éve jár ide, de meg sem próbálta elsajátítani a nyelvet, még ha csak egy kicsit is. Szerintem ez fura, amikor én kint voltam Franciaországban, cserediákként, néhány részét tökéletesítettem a nyelvnek, legalább annyit, hogy ne tudjanak eladni.
Az anyukája is azt mondta, hogy ez a legfontosabb, hogy ne tudják eladni. Szóval fogta magát, és szépen bevágta, majd a kiejtésén és a szabályok alkalmazásán finomított azzal, hogy alkalmazta a nyelvet. Senki sem nevette ki, sőt, érezhetően jól esett másoknak, hogy próbálkozik.
- Gyere, arra megyünk. Apropó. Ez itt a bejárati csarnok, ha arra megyünk, az a terület az átrium, ott található az igazgatói, a tanári, a pszichológus szobája, vagy, ha tagja leszel valamely diákszervezetnek, akkor az ő szobájuk is ott van. Nem nagyon szokás ok nélkül azon a folyosón tartózkodni. Ezek pedig, amik mellett elhaladunk a homokórák, amik a pontversenyt mutatják meg.
Mutat rájuk, majd befordul a sarkon, hogy hosszan magyaráz Hayley-nek, hogy mi merre található.