Holly
Szokás szerint megint sikerült lemaradnom a reggeliről, így aztán kénytelen voltam a konyhában keresni magamnak valami kaját. A hétvégéim általában így indultak: kései ébredés, laza kocogás, dübörgő gyomorral beesés a konyhába, aztán vissza a körletbe zuhanyozni, mert a manók se bírják a szagom... De azt hiszem, az utóbbi pár napban valami megváltozott, mert valami - vagy pontosabban inkább valaki -, összekuszálta a szálakat.
A szokottabbnál szétesettebb voltam, az agyamban megannyi kusza gondolat kavargott, amiket már meg se próbáltam a helyükre rakni.
Sietős léptekkel végighaladtam nyugati szárny folyosóján, majd bekanyarodtam a konyha irányába. Bevágódtam az ajtón, de mikor megláttam a bent ülő lányt, hirtelen megtorpantam. Megemberelve magam lehajoltam a földön fekvő könyvért, majd az asztalra pillantottam.
Próbáltam legyűrni a macskagyűlöletem, így csak elfintorodtam, de nem szóltam semmit se a rajta randalírozó foltos szőrcsomóról.
- A tied? - Letettem a könyvet az asztalra, és meg se várva a választ, már hátat is fordítottam a lánynak, hogy valami ehető után nézzek.
Hol vannak a manók ilyenkor?
Kinyitottam az egyik konyhaszekrényt, majd a következőt, s az az után következőt is, mire végre megtaláltam amit kerestem.