Kaatt
Blanka kicsit megijed, amikor a lány hirtelen fut a korláthoz, de megnyugszik, amikor látja, hogy csak az erdőt nézi.
~Ez a lány tényleg szereti az erdőt. Mondjuk innen tényleg szépnek tűnik, főleg így hogy mögötte megy le a nap.~
Nézi a lányt.
-Tényleg szép az az erdő.-Mondja mosolyogva.
~Furcsa hogy, azt mondja magában is elvan. Ritka az ilyen. Bár lehet csak álca.~
Odamegy a korláthoz és nézik együtt a szép tájat.
-Blankus.Ez jó.-Nevet fel.- Nem. Nincs. De nem is keresem. Ha jön valaki akkor esetleg lehet valami, de csak ha már eléggé ismerjük egymást. Tudod, úgy vagyok vele, hogy a külső megfog és a belső pedig megtart.-mosolyog a lányra.
Kat elgondolkodott valamin, de Blanka úgy érzi jobb, ha nem kérdezi meg, hisz olyan jó a lányt így látni, hogy nem morcoskodik.
Blanka Rolandra gondol, de el is hessegeti a fejében mászkál fiút, mert most nem akar vele foglalkozni.
-Ismerős érzés.-húzza el a száját a nagy vigyorgás után.- Velem is megtörtént már, de ebbe most inkább ne menjünk bele.-Mosolyodik el újra.-Igen, voltam, és hála istennek voltak jó tapasztalataim és nem csak mindig pofára estem.~ Lehet, ezt nem kellett volna mondani, még a végén Kat félreérti és azt hiszi, hogy ezt azért mondtam mert úgy gondolom, hogy vele mindig ez történik.~
-Talán kibirjuk nélkülük.-Mosolyodik el.
Nem lehet mást hallani csak azt ahogy Kat és Blanka levegőt vesznek, meg persze pár rövid madárbeszélgetést, ami nem igazán kelti fel Blanka érdeklődését. Két-három percig csöndben állnak és várja hogy Kat megtörje a csendet valamivel mert Blanka megint bele fog merülni a gondolataiba és még a végén elmegy Rolandhoz és elmondja neki az érzéseit és hogy azóta mindig a fejében járkál.