Rellon gárda
Most először rémlett fel benne, hogy nem biztos, hogy első rendű ötlet éjjel is acélbetétes bakancsban járni, mert valahogy mintha nem lett volna elég puha a lépte ahhoz, hogy ne csapjon zajt a folyosókon. Mert persze megint most jutott eszébe, hogy vissza kéne jönni a faluból, ahol jobbára tilosban időzött mostanság, viszont alig lépett be a főbejáraton, valaki máris a nyomában volt. Csak a gyakorlata mentette meg, és az a tény, hogy nagyjából már feltérképezte a kastélyt magának, és mikor lemaradt az üldözője, Avery-nek volt egy kis ideje, és sorban lenyomta a folyosón a kilincseket, hátha valahol nyitva felejtettek egy szobát. Útba esett az igazgatói is, amit még Gil mutatott meg neki első este, és bár a fiú nem sok reményt fűzött ehhez, ide is megpróbált bemenni. És hoppá, siker!
Úgy siklott be az ajtón, mint aki soha ott se volt, és egy pillanattal később már Michaellel nézett farkasszemet a falapnak dőlve. Ajkai elé kapta a kezét, mutatva a másiknak, hogy maradjon csendben, mert közben már hallotta, hogy érkezik az a bizonyos prefektus, aztán szépen el is csattogott a folyosón, mert úgy tűnt, arra nem gondolt, hogy pont ide ment volna be a fekete ruhás srác. Aztán a léptek elhaladtak, és csend borult rájuk.
Avery-t nem ejtették a fejére, pontosan tudta, hogy a másik fiú valami rosszban sántikál, és ettől a felfedezéstől széles vigyor költözött az arcára. Őt aztán nem érdekelte, hogy mit is csinál a másik, nem állt szándékában a házvezetőhöz szaladni, viszont határozottan volt valami érdekes a szituációban.
- No lám, kezdem már érteni, miért is van olyan rossz híre a Rellonosoknak - jegyezte meg, miközben közelebb sétált, zsebre dugott kézzel haladva a másik felé, azzal a feltett szándékkal, hogy ő letelepszik az asztal szélére, amíg Michael megcsinálja, amit akar. Nem lett volna okos dolog részletekben hagyniuk el az irodát.