Ma érdekes módon korán kelletem. Persze mikor muszáj akkor mindig elkések. Reggeli után pedig elindultam kicsit sétálni a kastélyban. Azon gondolkoztam hogy már egy fél éve ( mivel félévkor jöttem) itt vagyok és mindig mindig alig ismerem a kastélyt. Te jó ég boszorkányként milyen máshogy más tempóban telnek az évek. Hiszen már másodikos leszek é nem rég tudtam meg hogy varázsló vagyok. Gondolkozásomat egy nálam kisebb lány zavarta meg akinek neki mentem. És hátra estem pont a fájós könyökömre. Hallattam egy halk au-t, de a lány nem hallotta meg mert rögtön bemutatkozott. Bár nem tetszett ez a ,,tolakodás" de szerettem barátkozni.
- Szia. Én Leona vagyok. Bocs hogy feldöntöttelek, elbambultam.- szabadkottam majd eszembe jutott egy furcsaság - Te most tényleg a portré mögül másztál ki vagy csak ide hopponáltál. Mivan a portré mögött tán titkos alagú? - kérdeztem mosolyogva mert viccnek szántam.

Nem mondja meg de vajon miért nem ? Gondolkoztam miközben feltett egy újabb kérdést.
-Én az eridonba. És te?
Választ várva tovább gondolkoztam. Elég kíváncsi vagyok ezért valahogy nem hagyott nyugodni a kérdés.
-De miért nem mondhatod el, ha már úgy is kiváncsivá tettél?- mondtam.igyekeztem kérlelőn mondani de mégse túlzottan. Nem jó ha az ember azonnal akaratosnak mutatja magát, főleg ha nem is az.

Elgondolkodtam a kérdésein majd válaszoltam bár nem kérdések sorrendjében.
- Persze nekünk is vannak titkaink. - igen például hogy hogy jutunk el a hálórészig gondoltam magamban, és hirtelen támadt egy erős gyanúm. A portréra néztem. Most vettem csak észre hogy egy szfinxet ábrázol.
- Te ugye levitás vagy és - hagytam egy kis szünetet mialatt eldöntöttem magamban biztos rá kérdezek-e - ez a portré rejti a hálókörleteteket.
- Ugye? - kérdeztem.
Nem tudtam pontosan mit várok. Ha tagadja az teljesen normális, de mégis a szemembe bír majd hazudni. Ha viszont beismeri az nem túl jó pont a házánál . Elég szorult helyzetbe hoztam. Nem épp egy barátság kezdő pozíció. Gondoltam és vártam a válaszát.

Hosszú percek teltek el. Nem nagyon jutott eszembe semmi értelmes de aztán mégis kinyögtem valamit
- Tudod mit? Felejtsük el az egészet, butaság volt megkérdezni- mondtam aztán hogy kicsit még jobban bátorítsam még ezt is hozzátettem
- Reggeliztél már? Ma nagyon finom a müzli. - mondtam mosolyogva.
Talán kezd alakulni az a barátság.