Choi Min Jong
István meghökkenve nézi, ahogy Min Jong átveszi tőle bőröndjét. A mindennapokban persze ezt nem hagyná a büszkesége, azonban most a kimerültség okán még hálás is érte.
- Köszönöm kedvességed - motyogja orra alatt, majd megindul Min Jong és a bőröndje után - Az én szememben nem nagyképűség. Szerintem elég tág fogalom a művészet és a művészi lét. Én még legalábbis nem hallottam művészetség megállapító bizottságról. Úgy gondolom ez sokkal inkább az illető életérzésétől függ, mintsem objektíven megállapítható szempontoktól.
Mire mindezt végigmondja, rájön hogy kissé elragadtatta magát, és túlságosan belemerült a rá jellemző hangos eszmefuttatások egyikébe, ami miatt kissé megint zavarban érzi magát.
A boltot meghallva azonban elkerekedik a szeme
- Tényleg? - kérdezi izgatottan - Saját boltod? Mivel kereskedsz? Ha sikerül beilleszkedni az iskola körülményei közé, és bármilyen segítségre szükséged lenne, szívesen besegítenék. A sepregetéstől sem leszek ám rosszul !
Az arcára az izgatottság miatt kiült mosoly még határozottabb lesz, ahogy közelednek a szfinx portréjához.
- Ha arról lenne szó, nekem a számtan az egyik nagy erősségem. Ketten csak összerakjuk a helyes választ! - fejezi be mondandóját, kíváncsian várva a klubhelységbe kerülést.