Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Cseppet sincs jó hangulatban, erre még neki is szalad valami vaksi kislány. Tényleg kicsi, kb, mint egy törpe. Aaron morog valamit az orra alatt, de nem igazán szánja káromkodásait a többiek fülének. Ő a maga részéről menne is tovább, és út közben magában szidná tovább a három alacsony alak összes felmenőjét.
De az egyiknek persze be kell szólnia. A prefektus szemöldöke a homlokára szalad, mert egyszerűen el sem hiszi, hogy egy ekkora kis srác provokálja éppen őt. Azt hitte, már éppen eléggé hírhedt arról, hogy nem kedves, sőt, hogy kifejezetten goromba. De ezek szerint még mindig vannak, akik nem hallottak róla.
Gonosz fény villan a szemében, pocsék napját élcelődéssel akarja feldobni. Tekintete végigsvenkel a kislányon, aki előle elbújt a fiú mögé, aztán egyenesen a srác szemébe néz.
- Hallgathatnál a kislányra - int fejével a kicsit továbbsétáló gyerekre. - Sietnetek kellene, mindjárt vacsoraidő, biztosan várnak a konyhán - utal finoman arra, hogy az előtte állók házimanók lehetnek.
De persze itt nem áll meg, elvégre nekimentek, bocsánatot se nagyon kértek, és még nekik áll feljebb. Nem, nem, Aaronnel ezt nem teheti meg senki. Ő szokta ezt megtenni másokkal.
- Oh, várj, most látom, nem is manók vagytok, viszont akkor... - Ijedtséget színlelve végigtapogatja talárja zsebeit, aztán megnyugodva bólint egyet. - Szerencsére megvan még a tárcám.
Ennél nagyobb sértés nem jut eszébe. A koboldokat a varázslók többsége enyves kezűnek tartja. Az arany és a koboldok hírhedten szeretik egymást. Aaron a következményekkel nem gondolva leveszi tekintetét a srácról, és lassan indulna is tovább. A mai szórakozásadagja is megvolt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

A sértést nem veszi magára. Szülőhazájában ritkán hallott ilyesmit, bár azért előfordult, hogy kénytelen volt mások sértegetéseit hallgatni. De már ott is megtanulta, hogy csak az számít igazán sértésnek, amit a megsértett annak vesz. Rengeteg elegáns módja van annak, hogy egy ilyen beszólást az ember visszadobja, és a másik feje égjen miatta. De ennek alkalmazására most esélye sincs. Ahogy a védekezésre se.
Mivel az ütés eléggé fáj neki, és már csak a "sportszerűség" kedvéért is, szívesen viszonozná az öklöst - még akkor is, ha jelenleg csupán arra képes, hogy összegörnyedve szorítsa a hasát -, de sajnálatára épp ekkor tűnik fel a szerinte legkevésbé tanárnős tanárnő. Mikor mellé ér, és már-már vigasztalón a vállára teszi a kezét, Aaron inkább kiegyenesedik, még, ha sziszegve is a fájdalomtól.  
A tanárnő elküldi őt a gyengélkedőre, Aaron pedig kap az alkalmon, hogy leléphessen a szituációból, mielőtt ő is megütné a bokáját. Azért a nő feje fölött még egy lenéző vigyort megenged magának, aztán már tényleg elhúzza a csíkot. Reméli, hogy az iskola gyógyítója tényleg érti a dolgát, és nem fogja akadályozni a munkáját ez a gyomros, illetve nem lesz maradandó nyoma. Maximum a büszkeségén ejtett foltot. Azért magában még megjegyzi, hogy szépen elveszítette a fejét az imént a koboldsrác. Igen, Aaron büszke arra, hogy mit ki tud hozni egyes emberekből. Szerintem ő azt hiszi, hogy ez egy sport, és ő éppen a világbajnoki címre hajt. A srác a hasfalát dörzsölgetve felkuncog magában, ahogy felidézi a koboldfiú arcát, aztán már vidámabban folytatja útját a gyengélkedő felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Éppen délutáni óráira sétál a faluból a kastélyudvaron át, amikor megtörténik. Még ő is érez némi remegést a talpa alatt, elképzelni se tudja, milyen lehet odabent lenni. Meg is fordul a fejében, hogy ezt senki nem élhette túl, mégis a megdőlő torony berepedt falai és az épületrészből az ég felé kanyargó füst láttán önkéntelenül is futni kezd a kastély felé.
Beletelik egy kis időbe mire eltalál a megfelelő helyre, de az utolsó pár száz méteren már elég csak a füle után menni. A csoportosulást meglátva bosszúsan ráncolja a homlokát, de a hátráló nézelődőket figyelve, valamint a parancsoló hangot hallva megörül annak, hogy legalább egy kollégája intézkedik már.
Csak pár lépésnyit kell tolakodnia, hogy a tömeg észrevegye őt - valószínűleg leginkább fekete talárjából sejtve, hogy tanár -, és utat nyissanak neki. Mindenki mást figyelmen kívül hagyva egyenesen a portréhoz megy, pálcáját elővéve halkan mormog, szavait a közelebb lévők sem tudják kivenni, de bármivel is próbálkozik, a szfinx nem jelenik meg, a kép pedig marad a helyén, sértetlenül.
 - A legegyszerűbbnek az tűnik, ha kárt teszünk a festményben, és azon keresztül jutunk be, de úgy érzem, hogy nem ilyen könnyű a dolgunk - mondja, talán leginkább csak magának, miközben tenyerét a vászonra simítja. Semmi kedve nincs egy ilyen remekművet szétbarmolni. Ezen is látszik, hogy nem sokat változott a Bia ügy óta. Ereklyék az emberi élet felett. Itt azonban nem számít. A varázslat, ami átengedi a levitásokat nem csupán egy egyiptomi lény portréjából áll. A tönkretétele nem oldja meg a problémát.
 - Nem igazán ismerem az itteni védőbűbájokat, de... lehetséges lenne kívülről bejutni, teszem azt seprűvel? - fordul a jelen helyzetben legtájékozottabbnak tűnő tanerő, Selwyn professzor felé. - Ha jól tudom, a keleti torony tetején van egy erkély, leszállhatnánk ott.
Persze ki tudja mennyire sérült a torony, és mennyi idejük van minderre, már ha egyáltalán kivitelezhető. Seprűvel sokáig tartana kihozni mindenkit. De, ha nem is sikerül minden levitást megmenteni, a néhány is több, mint a semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

A festmény megrongálását kizáró szavakra bólint, ő is így gondolta. Na, persze ő nem a falszerkezetbe és a védőbűbájokba gondolt bele, leragadt annál a résznél, hogy ez egy pótolhatatlan ereklye. Seprűt azonban honnan kerítsen? Még csak a szobájáig sem rohanhat el, elvégre ő nem a kastélyban lakik, a begyűjtőbűbáj pedig itt nem segítene. Maximum felnyársalna vele néhány figyelmetlen diákot, amikor megérkezik, de azt is lehet, hogy későn, hiszen a falu bármennyire is közelinek tűnik, azért nem két perc az a távolság.
Fejében a kastély térképét böngészi, rá is jön, hogy az egyik itt lévő tanárnak közel a szobája. Kritikusan szemügyre veszi Huszthyt, de nem nézi ki belőle a kviddicsoktatót. Aztán bevillan az isteni szikra. Hiszen a közelben van Várffy szobája! Ha annak a fickónak nincs egy seprűje valahol a lakosztályában, akkor senkinek.
 - Rögtön jövök! - kiáltom oda Selwynnek, de már rohanok is, hogy betörjek a házvezető-helyetteshez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Várffy lopott seprűjével a kezében, futva érkezik vissza a helyszínre, ahol azóta megszaporodott a segítők száma. A "Mihez ért?" kérdést teljesen magára - is - veszi, elvégre segíteni van itt, úgyhogy megválaszolja:
 - Zárnyitáshoz, csapdasemlegesítéshez elsősorban, bár főként már nem használt, ősi varázslatokban vagyok otthon.
Sajnos a kastély nem valami régi és nemrég még felújítások is történtek, úgyhogy Aaron valószínűsíthetően kevéssé tud hozzátenni a témához, de ha egy elkeseredett levitásnak valahogy sikerül kivetnie magát a toronyból, szívesen elkapja. Na, meg utasításokat végre tud hajtani, ha Selwyn professzor kiadja őket.
- Viszont tüzet oltani, törmeléket eltakarítani, helyszíni elsősegélyt nyújtani képes vagyok - von vállat, elvégre ez utóbbiak alap dolgok, amiket egy ereklyekutatónak tudnia kell, enélkül nem is mehetne terepre.
Aztán egy másik ablakot nyitva követi kollégája példáját és a párkányra lép. Lába közé véve a seprűt elrugaszkodik, és kintről is szemügyre veszi az megroppant tornyot, melyből egy hirtelen nagyobb zaj arra utal, hogy összeomlása még koránt sem érte el a végét. Közben természetesen nem távolodik el messzire, egy helyben lebegve várja, hogy a többiek is csatlakozzanak hozzá, és az esetleges utasításokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Néhány méterrel lemaradva követi az eltulajdonított seprűvel a vezető szerepet magára vállaló tanárt, figyelve arra, hogy esetleges jelzéseit észrevegye, de ne akadályozza a munkában. Mire megkerülik a tornyot a férfi láthatóan végiggondolta a lehetőségeket, sőt már a megoldás megvalósításába is belekezdett, hiszen Aaront és a többieket egészen konkrét utasításokkal látja el.
Az ereklyekutató nem is fecsérli bólintásra, helyeslésre vagy kérdésekre az időt, kiválaszt egy szimpatikus, a harmadik emeletnél megfelelő mértékben kiszélesedő repedést, majd pálcáját elővéve munkához lát.
Analizálás közben megkönnyebbülve veszi tudomásul, hogy a modern bűbájok nagyrészt a régieken alapulnak, és bár változnak, fejlődnek, a korábbiak ismeretével kiismerhetők az újabbak is. Végül is, ha nagyon leegyszerűsíti ez egy csapdával ötvözött zár, és neki csak annyi a dolga, hogy a lehető legtöbb buktatót hatástalanítsa. Nagyjából ezt csinálja tíz éve, csak ebben az esetben reméli, hogy kevesebb halottal lesz dolguk odabent, mint a munkája során általában.
Bár mindez könnyen hangzik, egészen leizzad mire úgy érzi, hogy kezd a végéhez közeledni. Nem tud mindent eltüntetni, de nem is ez volt a kérés. A zöld jelölés mellé tesz egy kéket is, és már röppen is a következőhöz.