Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Vígan tartottam visszafelé az asszonytól a szerkesztőségbe, amikor félúton láttam, hogy a torony állaga megváltozott. Egy pillanatra lefagyva néztem a változást, és talán valamennyire a robbanást is hallottam, ám most nem tudtam gondolkozni, csak néztem, hogy mi történik. A következő pillanatban pedig ösztönösen megindultak a lábaim felfelé. Még jó, hogy elkezdtem edzeni, mert a régi önmagam valahol a hatodik lépésnél adta volna fel a küzdelmet, így viszont nem kell ezen aggódnom. Amilyen tempót csak ki tudtam magamból követelni, olyannal hasítottam fel az emelkedőn, nem foglalkozva semmivel. Az egyik legfontosabb ember az életemben, Fanni is odabent lehet. Ha pedig bent van, akkor bajban van, és ki kell mentenem onnan. Nagyjából a fejelés után érkezem, szuszogva állva meg egy kisebb embertömeg előtt.
- Jött már ki levitás? Lehet valamit tudni? Nem láttatok egy kék hajú lányt? Kék, hát mit tudjam én milyen kék, kék.
Istenem, hogy ilyenekbe tudnak ezek a lányok ilyenkor belekötni. Halvány lilám sincs, hogy Fanni hajában éppen milyen kék az a kék, csak, hogy benne van, eléggé feltűnően.
- Maróti Fanni, igen, Anti bácsi unokája. Nem? Valószínűleg bent van? Francba!
Utálom, hogy ő bent van, én meg idekint. Nem is tudtam, hogy ekkora aggodalmat is ki tud belőlem váltani. A diákéveink alatt együtt jártunk, ugyan kölcsönösen állapodtunk meg ebben azért, hogy a saját démonjainkat elkergessük, de a tény, hogy így történt, és idő közben az egyik legjobb barátommá vált. Fontos a számomra, és ha kell, akkor puszta kézzel szedem le a téglákat, csak ki tudjam szabadítani. Most viszont csak hallgatom a lehetőségeket, és be is sorolódom Selwyn professzor mögé várva a következő utasítást.
- Főként a kiterjesztett pajzsbűbájokhoz, évfolyamelső voltam védekezésből, de ha beomlottak a menekülőutak akkor abban is tudok segíteni.