Az első pillanatban azt hittem, hogy csak valami ostoba tréfa hangja ez, ám, ahogy egy pillanattal később megindult az iskola, már tudom, hogy nem. Nem indultam el azonnal, előbb a legszükségesebbeket a hátizsákomba pakoltam, valamint kiadtam az instrukciókat az alsóbb éves gyakorlaton lévőknek érkezők esetén. Küldtem egy-egy baglyot Adriannel és Emeraldnak is, hogy ha tudnak, jöjjenek segíteni, mert baj van. Minden segítő és hozzáértő kézre nagy szükségünk van ilyen áldatlan állapotban. Remélem, hogy a tényleges gyógyítók is visszaérnek hamarosan, hiszen én csak a sokadik helyettes vagyok itt. Mire odaérek, addigra már szép tömeg érkezett meg a Levita bejáratához, és meg is van az első sérült, aki mellett legalább ismerős arcot pillantok meg.
- Hope!
A lány nagyon remélem, hogy tényleg segíteni van a fiú mellett, és nem ő okozta a sérüléseit, mert akkor ellátom én is a baját, függetlenül attól, hogy nő, a húgom, és az anyja azt mondta, jogom van hatalmat formálni mindkettejük felett. Letérdelek a sérült mellé, és mivel eszméleténél van, a sérülése pedig enyhe azokhoz képest, akik bent vannak, a húgomra fordítom a tekintetem.
- Vidd el őt a gyengélkedőre és utána gyere vissza segíteni, rendben?
A válasza után pedig le is zárom a kommunikációt vele, és felkelve inkább az irányítás központi alakja felé veszem az irányt, így pillantom meg a nőt, akinek viharos távozásával némiképp megváltozott a napi rutinom. Nem tudtam, hogy visszatért, de örülök neki.
- Noxen kisasszony, örülök, hogy látom. Ha ennek itt vége, beszélnünk kellene.
Történt pár változás az elmúlt hetekben, mint például a szolgálati lakása kiadása, és nem tudom, hogy tud-e róla, illetve a holmija ideiglenes elszállásolása a polgármester lakhelyén. Viszont most nem ez az elsődleges problémánk. A tömeg zúgolódása viszont túl hangos, és így nehéz lesz összpontosítani, éppen ezért mágikusan felerősített hangommal először füttyentek, ez általában olyan, ami váratlanul éri az embereket.
- Kölykök!
Ennél kedvesebb most sajna nem futja tőlem.
- Aki segíteni akar a sérülteknél, az Dr. Noxent kövesse, aki a védővarázslatokban jártas, az Selwyn professzort, aki bámészkodni akar, az pedig engem, mert régen átkoztam már meg embereket. Köszönöm!
Mondjuk ezek után az is biztos, hogy csökken a gyengélkedő látogatottsága, de ez már mellékes. A hangom visszahalkítva pillantok a közelünkben állókra, hogy döntsenek, mit tennének inkább.