(December 15.)
December 15. Tudom, hogy valamiért fontos ez a dátum, de sajnos teljesen kiment a fejemből. Jaj, ez a fránya álmosság. Gondolkozzunk csak. Valami állat lesz. Igen, ez az. Állat. Sőt, megvan. A puffskeinek. Hogy én milyen feledékeny vagyok!
Kipattantam az ágyból, és felkaptam magamra egy egyszerű ruhát, hogy minél gyorsabban el tudjak indulni. Ki tudja, éppen merre lehet az a puffskein-invázió, amiről híreket kaptunk.
Már van egy picike, de sajnos az iskolába nem hozhattam magammal. Otthon kellett hagynom, mert az öcsém ragaszkodott a sajátjához, az állatkákat meg lehetetlen szétválasztani, állandóan együtt vannak. Azt hiszen épp a kamaszkorban járnak. Most viszont itt a nagy lehetőség, hogy szerezzek néhányat.
Ahogy az iskola falai között köröztem, egyszer csak rábukkantam egy eldugott folyosóra. Nem hiába raktak ide is az állatkákból, hiszen ez egy igen vidám folyosó, és itt bárki fel tud dobódni. A szemem csak úgy káprázott a nagy szín kavalkádtól, és lépni is alig tudtam. Szerencsére a pici állatkák mintha kitalálták volna gondolataimat, vagy csak egyszerűen megérezték, hogy van itt valaki, utat nyitottak nekem, hogy végig tudjak menni a folyosón.
A színskála összes színe megtalálható volt, alig tudtam választani a sok közül. Voltak különlegesek is, mint például csillogó, vagy szivárványszínű, de foltos és csíkos is, és megannyi különféle mintájú szőrmók mászkált a folyosón széltében-hosszában.
A lábam egyszerre botlott bele két szőrgombócba, egy halványkékbe, és egy barackvirág színűbe. Előbbin szívecske és pillangó minták voltak, míg az utóbbi színválós volt, és csillagmintázatot hordott magán.
A magam számára találtam egy kéket, amelyen sötétebb árnyalatú foltok ékeskedtek. Választottam hozzá egy vicces, csillogós törpegolymókot, mert úgysem akartam, hogy átlagosak legyenek.
Amint kinézelődtem magam, a kosárkámban a négy szerzeményemmel csendben elsétáltam a helyszínről.