Robi
Bár már leköltöztem a faluba, még mindig visszajártam a kastélyba, amolyan miért ne alapon. Volt egy-két ember, akik idehúztak, a többség viszont taszított, így erős dilemmába kerültem. Ettől függetlenül óráim továbbra is voltak, muszáj voltam mindenképpen bejárni, akkor meg miért ne tölthettem volna itt is a szabadidőmet? Kivételes alkalom volt, hogy nem a saját konditermembe indultam edzeni, hiszen direkt emiatt lett az is a házamban. Inkább az iskolát választottam, gondoltam összefuthatok ott pár ismerőssel, például Miskával, aki rendszeresen szokott gyúrni. Legalább megint kiderülne, hogy valamiben jobb vagyok nála. Ott volt a póker is, hát nem szétaláztam? Mondjuk legalább fejlődőképes, megérdemli az elismerést.
Ma nem volt egy szem órám sem, de ez nem tántoríthatott vissza attól, hogy az erőnlét termébe menjek kicsit erősíteni. Leginkább a talajgyakorlatokra voltam kiéhezve ebből a szempontból, mert a hajlékonyságomat meg akartam tartani minden áron, így elsősorban a nyújtás volt a célom, a többi a fitten tartás. A táskámban azonban lapult egy röplabda is. Utoljára tizenöt évesen ütögettem, az meg lássuk be, nem ma volt. Ilyen és ehhez hasonló célokkal indultam neki a kastélyba vezető útnak. Beérve persze ugyanolyan nagy volt a nyüzsgés, ami majdnem rávett arra, hogy nyomban visszaforduljak. Kinek kell ez a visítozás, meg rohangálás? Sok újonc, aki nem tud mit kezdeni magával. Jellemző.
A terembe lépve épp elkaptam, amint egyik háztársam – hallottam róla és a meccsen is láttam már – végtelenül nagy odafigyeléssel szemlélgeti magát a tükörben. Most mondja ezt bárki furcsának, de ilyet még én se csinálok otthon, a nagy magányomban, pedig én modell vagyok. Aztán súlyzózni kezdett, én meg nem igazán éreztem úgy, hogy köszönnöm kéne. Nem akartam megzavarni önmaga csodálatában. Annyi egyértelműen látszott, hogy teljesen odavan magáért és igen én központú a szentem, na de végül is rellonos srácról beszéltünk, nemde? Ha jól derengett a neve, akkor Róbert lehetett a nagyban gyúró. Kerestem egy kis szabad helyet, ahol lepakoltam a cuccom, majd felszálltam a futógépre. Normál kocogó sebesség helyett gyors futásba kezdtem. Sprintelni később terveztem, már ha a gép bírja a ritmusom…