Alex
Nagyon felduzzadtak a teendők egy pár napja, legalábbis néhány embernek biztosan. Köztük van a fiatal tanerő is, aki már egy teljes napja görnyed az asztala felett. Most se óra, se gyakorlat nincs, így megteheti. Sőt nem is csak megteheti, de muszáj neki. Szerencsére számos szorgalmit kap, és mind nagyon jók, így van, amelyiket nem csak egy alkalommal olvassa el. Pedig sietnie kéne, ha még mást is akar csinálni a hétvégén, mint az írásokat javítani, és értékelni.
Fel sem figyel, amikor kopognak, arra meg pláne nem, hogy valaki ki is nyitja, azonban arra már igen, hogy őt keresik.
Kissé meghökkenten áll fel az asztaltól, és sétál oda, azon gondolkodva, hogy ki, és mit szeretne. Amikor odalép az ajtóhoz, és átveszi kollégája helyét, csak meglepődöttség tükröződik az arcán, keverve egy kis érdeklődéssel is.
- Nocsak. Alex. Mi járatban erre? Gyere fáradj be! Az asztalom megtalálod. Az egyedüli tiszta kupi a mostani állapotban.
Invitálja beljebb a fiút, majd becsukja utána az ajtót, és a helyére vonul, Alex nyomában. Aztán helyet foglal, lesöpör mindent a tölgy asztalról, és arra támaszkodik.
- Szóval, minek köszönhetem látogatásod?
Az addig még oké, hogy idén ő segít neki, de most el nem tudja képzelni, hogy mi járatban lehet. Reméljük, nemsokára kiderül.