Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A Minisztérium kikötötte, hogy bizonyos időközönként egy általuk kiválasztott ember majd ránéz Gerdára és ellenőrzi, minden a legnagyobb rendben van-e vele. Illetőleg alakul-e már az a bizonyos rend, amit elvárnak tőle. Az első nagy találkozás időpontja tehát a kihallgatás és az azt követő napok óta most jött el. Nincs hozzá túl sok kedve, de nem tehet mást, minthogy szót fogad, különben könnyű szerrel altatják majd el képességét, annak viszont nem igen örülne.
A helyszínválasztás még őt is meglepi, egy Frei kávézóba hívja meg a szakember - egyelőre ugyanis nem tudja, hogy partnere milyen nemű -, ami túlzottan is kötetlennek tűnik. Hol itt a csapda? A napsütésre való tekintettel fekete napszemüvege mögé bújik és a csalóka időjárás miatt jobban felöltözik a kelleténél. Na nem mintha melege lenne, ha megsülne is olyan ruhát venne fel, ami eltakarja testének nagy részét. A találkahelyre érkezve nem nehéz kiszúrnia az egyetlen olyan embert, aki egyedül ücsörög és érdeklődve pillantgat körbe. Legnagyobb bánatára ez a személy a legkevésbé sem nő - ő még nem tudja, hogy személyesen Lois Lane-nel van dolga -, amitől azonnal összerándul a gyomra. Ezek után komolyan képesek ezt csinálni vele? Persze nem minden férfi agresszív vagy pszichopata, csak neki volt balszerencséje, igen, ez a jó hozzáállás. Így legalább hányingere nincs.
- Hello - esetlenül int Dimitrinek és kihúzza a vele szemben lévő széket. Miután leül, napszemüvegét a feje tetejére tolja, látni engedvén arcát. A szeme alatti karikák árulkodóak: nincs jól. Lehet mégis ki kéne próbálnia azokat az altató pirulákat. - Drinóczi Gerda Vivien vagyok, azt hiszem egymást keressük - táskáját ölébe húzza és feszélyezve ül, várva a kínos és kellemetlen kérdéseket. Tök jó, hogy a teraszra tudtak ülni az utolsó, kellemes őszi napokban, csak éppenséggel az zavarja a nőt, hogy a Minisztérium soha nem volt még ennyire laza. Minimum egy irodára, de inkább vallatószobára számított. Érdekes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Csak egy újabb szokásos nap, mikor ellátogat a Minisztériumba. "Bocsásson meg, de azért volna még pár kérdés, vagy pár papír, vagy pár bármi." Lassan már előre köszönnek neki a Minisztériumban, ami azzal is jár, hogy sokakat ismer. A legtöbben persze nem tudják, hogy miért is látogat be ilyen sűrűn, az ügyét meglepően diszkréten kezeli mindenki, aki tud vagy tudhat róla. A legjobb, hogy legalább idebent nem hibáztatja senki, kivéve egy-két olyan embert, akiket amúgy is messzire elkerül. Valami magasabb tisztségben lévő Woody nevezetű pasas például viccesnek találta, hogy beszóljon, szívesen összeüt neki valamit. Haha. Mondjuk az az ember amúgy is úgy tűnt, mintha részeg lenne... És ilyen alakok a Minisztérium oszlopos emberei. Elég gáz.
Ma is könnyed lendülettel érkezett meg és szinte rögtön a lenti recepcióhoz lépett, hogy kedélyesen váltson pár szót az ottani Icukával. Ő már csak így Icukáz minden bigét, aki "segíthetek?" szerepben tündököl, ettől függetlenül jól kijön velük. Sokakban él a sztereotípia, hogy a rellonosok gonoszak, bunkók, bosszúállóak és kiállhatatlanok. Ő ennek egyébként teljes ellentéte, bár tény, hogy nyelve igen éles. Az ő jellemzői inkább a karizmatikusság és a határozottság, bár az utóbbi években vesztett ezekből valamennyit.
Mikor végez, el is indul tovább, még épp int a hölgynek, mikor menetirányba fordulva szó szerint nekiütközik valakinek. Automatikusan tántorodik hátra, hogy picit megtapogassa orrát, mert hát egy mellkast sikerült azért levennie vele. Szerencsére mi baja sincs, így figyelmét immáron a karambol másik felére koncentrálja, aki nem más, mint... Jéé! - Szia Zalán - meglepetten köszön rá a férfira, a közöttük lévő távolságot pedig szinte észrevétlenül növeli meg, így biztonságosan kikerülnek egymás személyes szférájából. Hihetetlen, mennyire ösztönösen cselekszik, tényleg nem fogja fel, hogy minden mozdulata automatikus védekezés. - Hát te?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Az ütközés ereje csak arra elég, hogy egy pillanatra egyensúlyát veszítse, azonban ahelyett, hogy egy nagyot esne, csak megtántorodik, s Zalán már el is kapja, míg ő másik lábával megtámasztja magát. Nem meglepő módon, ahogy ismét visszanyeri az irányítást teste felett, egy elegáns mozdulattal hámozza ki magát a könnyed szorításból. Ez amolyan múltbéli ártalom, jobb szereti, ha a szükségesnél jobban és többet nem érintkezik senkivel, vagy esetleg még annyit sem. Ez a férfinak persze nem lesz meglepő, pontosan jól tudja, hogy Gerda milyen ügyben érkezhetett, mégha a mai látogatás konkrét indokára esetleg nem is derül fény a beszélgetésük során.
Ha össze akarja zavarni, akkor sikerül. Milyen válasz az, hogy pontosan? Homlokráncolva méregeti az aurortanoncot, mert sejti, hogy valami nincs rendjén, ekkor ötlik eszébe, hogy valószínűleg a kedves papa lehet az oka ennek a szűkszavúságnak. Nem sokat tud a férfi családi hátteréről, de egyszer kibukott, hogy Zalán édesapja a Minisztériumban dolgozik liftkezelőként. A nő megígérte, hogy a sírba is magával viszi a titkot, ha szükséges, így ennek megfelelően hangját lehalkítja, mikor válaszra nyílnak ajkai.
- Én csak pár papír miatt jöttem, de ti összevesztetek? - biztos abban, hogy ennyiből senki nem jön majd rá a mondat alanyára, ellenben a másik érteni fogja a célzást. Ahogy pár ember hangosan nevetve próbál elférni mellettük, arrébb lép, helyet adva nekik, majd komótosan megindul a lépcső felé, megvárva, hogy Zalán is vele tartson. Szívesen beszélget ő órákon keresztül, de közben dolga is van. - Mi történt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Válasz helyett csak halványan elmosolyodik és megrázza a fejét, elvégre inkább meg kéne köszönnie, hogy nem esett ismét egy hatalmasat. Nem ügyetlen típus, mi több, a körülményekhez képest sokkal határozottabb és talpraesettebb, mint az ember elsőre gondolná, ettől függetlenül a lelki problémáknak kívül nincs jele. Az esze természetesen tudja, hogy Zalánnak eszében sincs bántani. Az érzékei viszont ösztönösen reagálnak és nemcsak vele szemben, bárkivel szemben. Ezért is kell pszichológushoz járnia, hátha a sok beszélgetés segít. Nevetséges.
- Legalább tudtok beszélgetni. Még mindig jobb, mintha kínosan hallgatnátok egymás mellett - elhúzza száját, mert végső soron egyik verzió sem túl derűs. Neki sosem voltak problémái a családjával, egyszerűen csak rosszul választott párt. Így hát az állandó veszekedésről nem sokat tud mesélni. - Tényleg, hogy van a húgod? Édesapád megengedte, hogy előkészítőbe menjen? - kicsit le van maradva az eseményekkel, mikor legutóbb futólag találkoztak, még csak a győzködés ment és a remény, hogy a kislányt be tudják nyomni a Shanes-be. Nem lehet könnyű azért az apjuknak sem, hiszen a sikerükben a saját sikertelenségét látja minduntalan - ami persze nem menti fel az alól, hogy rosszul kezeli a helyzetet. A varázserőt senki sem kéri, nem büntethetünk valakit, főleg nem egy ártatlan gyereket azért, mert a birtokában van.
- Túl lassan - szűri fogai között a szót, táskájának pántját szorítva pedig elfehérednek ujjai. - A következő papír, amit aláíratnak velem, már a halálos ítéletem lesz - megforgatja szemeit és bár viccesnek szánja mondandóját, az utóbbi időben tényleg figyelmesen olvasgatja el, amit az orra elé dugnak. Nem árt, ha az ember tudja, mibe is egyezik bele.
Az újabb lépcsőn felfelé baktatva van idejük átgondolni az életüket is. A Minisztérium rosszabb, mint egy labirintus, ráadásul Gerdát sohasem hívják kétszer ugyanarra a helyre. Néha az egyik ajtón kell bemennie, néha másikon, de az is előfordul, hogy emeletet vagy folyosót váltanak. Nem mondhatná, hogy unalmasak az itt töltött percek. - Pedig hihetetlenül izgalmas térkép nélkül caplatni ebben a csodás épületben. Gondolná az ember, hogy lehet ennél jobb programja is? - tettetett lelkesedéssel mutat körbe, mintha valóban egy élmény lenne, hogy megmásszák ezeket a fokokat. - Egyébként elmehetünk valahová. Még nem tudom, hogy lesznek óráim, meg neked gyakorlatod, de kitalálunk valamit - oldalra pillant és elmosolyodik a férfi görbéje láttán. Meglepő módon egy ideje már nem olyan ideges Zalán mellett. Nem önti ki neki a szívét és nem beszél arról, ami Boldizsárral valóban történt. Tudja, hogy bántották, tudja, hogy lelkileg megrogyott, de tiszteletben tartja, hogy a nő nem osztja meg a saját poklának minden percét. Nem könnyű ilyesmiről beszélnie. - Ha már itt tartunk, mikor leszel befejezett auror? Most kicsit félkész vagy még... - egy huncut félmosoly költözik arcára, mintha csak egy darab steak-ről beszélne. Vajon mennyire lehet Zalán átsütve? Lehet, hogy mindjárt kész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A Minisztériumtól azt várja, ami maga a Minisztérium. Ridegséget, kimértséget, egy dohos irodát egy kancsó, már langyos vízzel, kényelmetlen székkel és egy vén, ráncos öregasszonyt, aki majd megmondja, mit érez Gerda. De az is lehet, hogy a kihallgató egy férfi, hiszen ha az ember lányát bántalmazzák a házasságában, a létező legjobb ötlet az, ha kirendelünk mellé egy hímet. Nem is érti, hogy nem neki jut ez eszébe először! Hát valószínűleg úgy, hogy mire idáig jutna, már mindegy, mivel egy férfi várakozik egyedül és, mikor kiszúrja a nőt, rögtön fel is veszi vele a szemkontaktust. Nem akarom elkeseríteni, de ebben a pillanatban kevés dolog kedves a rellonosnak, bár az üléssel tett próbálkozást bizonyára nagyra értékeli, már amennyiben van ideje ezzel foglalkozni. Esetlen minden mozdulata és igazából minden szava is - hogy lehet egy szó esetlen? -, látható, hogy zavarban van és kellemetlenül érzi magát. Nem tudja, mit kéne mondania.
A bemutatkozásra biccent és körbepillant a körülményekhez képest zsúfolt kávézó teraszán. Ez a sokaság egyszerre jó és rossz: úgy érezheti, hogy ugyanolyan normális, mint a többiek, akik csak beültek egy gyors italra, de valahol feszélyezi is, hiszen mi van, ha valaki meghallja, amit tett? Ha valaki tudni fogja, milyen ember is ő? Mielőtt elmélyedhetne az önmarcangolásban, meglepetten konstatálja, hogy a férfi egy cappuccino-t tol elé. Pislog párat, majd halványan elmosolyodik, végül pedig kiengedi az eddig benn tartott levegőt. - Köszönöm - hálásan biccent, azonban mielőtt nyúlna a bögréért, rájön, mennyire remegnek kezei. Mivel Dimitri pszichológus, előbb-utóbb úgyis észrevenné, így mély levegőt vesz és zavartan a füle mögé tűr egy tincset, csak aztán húzza közelebb a koffeinforrást.
- Persze, tökéletes. Már kicsit frusztrált a Minisztérium - abból, amit eddig látott a másikból, nem gondolná, hogy egy ilyen megjegyzéssel elásná magát előtte. Elvégre, ha annyira hivatalos akarna lenni, nem itt ülnének, tehát minden bizonnyal neki sincs ínyére, hogy állandóan odabent kell lennie. Mondjuk ez puszta tipp, Gerda nem ismeri a férfit, hiszen annak leváltásakor érkezett a Bagolykőbe, egyéb ügyletük pedig nem akadt. - Nem tudom, hogy mondanom kéne-e valamit, vagy kérdezel. Ez az első ilyen... Ellenőrzésem - zavartan fonja ujjait a bögre fülére, bár meg nem emeli, tekintetét le sem veszi Dimitriről. Ha valami meg is fordul fejében, ami nem helyénvaló - nem, semmi szexuális, az inkább, hogy valami lötty van a cappuccino-ban -, elhessegeti. Senki sem akarja bántani, senki sem fogja megütni. És senki sem intézi majd úgy, hogy pár napot a WC-n töltsön, ahogy Boldizsár tette Gerda öccsének születésnapján. Most már tudja, hogy az is a férfi volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Keserédes ízt érez szájában a mondatra, mert ez bizony szomorú. Vele nem kiabáltak a szülei, tulajdonképpen soha és, bár a kamaszvillongások nem maradtak el, ilyen hidegháborús helyzet nem állt fenn. Talán ezért is van az, hogy nem tud tanácsot adni a férfinak, bármennyire is akar.
- De akkor ezek szerint sikerült, és ez a legfontosabb! - egy biztató mosolyt küld Zalán felé és minden bizonnyal megsimítaná a karját, ha nem lenne rosszul a gondolattól is. Nem tudja elképzelni, hogy valaha ismét gyengéd legyen valakivel, vagy egy férfi próbálja meg ugyanezt vele. Tudjátok, azért bármennyire szingli valaki, mindig vágyik egy társra, akihez esténként bújhat, aki cirógatja, ápolja, ha beteg... De Gerdából kiveszett ez a vágy. Azt hiszem, jó kifejezés az, hogy kiölték belőle.
- Ohóó, az kéne még nekem. Majd elzongorázom a törvényeket... - megforgatja szemeit, aztán hirtelen meg is akad. - Mondjuk ez nem egy rossz ötlet - döbbent elismeréssel bólogat saját elvetemült tervére, mert egyébként tényleg nem butaság. Nagyon sokan rongyosra hallgatnak egy-egy dalt, fejből tudják a szövegét még éveken keresztül. Ha nekiállna törvényeket megkomponálni és zongorakísérettel előadni... Jó ég! - Na hát nekem is ez a bajom, már emlékezetből menne! - felnevet, eközben pedig megcsóválja fejét. Mire megrajzolja a jelenlegi állapotot, addigra úgyis mindent átszerveznek és átrendeznek. Rémes egy hely ez.
- Ah, tényleg - Zalánnal együtt fékez le, majd áll meg, ezzel egyidejűleg pedig már mozdul is arrébb. Rengetegen vannak itt mindig, hosszú tömött sorokban várnak az ügyintézésre és papírok átadás-átvételére. Unalmas és zsúfolt hely. - Benne vagyok. Majd öhm... írok baglyot, vagy írj, aztán megszervezzük! - kissé el kellett gondolkodnia, elvégre most még a Rellonban van és a házát épp csak felújítják, de biztosan megoldja majd a levelezést. Meg hát, a véletleneknek köszönhetően akárhol összefuthatnak. Ezzel a végszóval elbúcsúzik a férfitól és megindul a célállomás felé, csak ekkor jut eszébe, ha van mobilja, számot is cserélhettek volna, vagy legalább facebookot. Évek múltán ismét aktív és lehet még értelme is volna, mert sokkal gyorsabb, mint a bagoly. Felsóhajt és legyint, már mindegy. Pár kopogás után ismét belép a pokol kapuján, hogy újabb papírhalmokat írjon alá. Remek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Próbál nem ideges lenni, elvégre nem kivégzésre, hanem beszélgetésre jött. Kár, hogy amit az agy tud, azt a lélek gyakran elfelejti, mert emlékezik és behelyettesít. Semmi probléma, mély levegőt vesz, majd még egyszer, míg kezeinek remegése kicsit alább nem hagy. Dimitri válaszára végre elmosolyodik: érdekes, ahány emberrel beszél, a Minisztérium nem a szívük csücske, minő meglepetés... Bár több dolgot nem fűz hozzá a témához, magában elgondolkodik és konstatálja, nem is bánja, hogy az önvédelemből elkövetett gyilkosság okán az erkölcsije sohasem lesz tiszta és sohasem vállalhat majd hivatali munkát. Inkább hal éhen művészként, semmint abba a nyomasztó épületbe kelljen járnia.
- És nem fogják kikérdezni, hogy mit mondok? Mármint, hallgattak már ki, biztos ezer szálon végigfut majd minden lélegzetvételem, nemhogy a szavaim... - kellemetlen tény, de az erőkorlátozó fülbevalói, a sok aláírt papír, a folytonos ellenőrzések... Nem fogják csak úgy békén hagyni Dimitrit, ha pedig kiderül, hogy nem húzott ki semmit Gerdából, talán büntetést is kaphat. Na tök jó, a női túlbonyolítás következménye, hogy egyetlen apró dologból rögtön mindenért ő a hibás, többek között a világ hamarosan bekövetkező pusztulásáért IS (plusz-mínusz ezer év).
- Hát... Áll. Mindenki kedves, de én nem igazán beszélgetek senkivel - feszengve húzza ki magát, majd megemeli a bögrét, hogy belekortyoljon. Valóban, hány emberrel is került kontaktusba azóta, hogy ott van? Nem túl sokkal. A falakon kívül persze akad ismerőse, de akikkel annak idején jóba volt, mind elfordultak tőle, vagy nem is emlékeznek a létezésére. Ilyen ez a popszakma, ha nem hagysz magad után nyomot, előbb-utóbb senki sem fogja tudni, hogy ott jártál. - Akiket ismerek korábbról, szinte mind haragszanak rám, jogosan, amiért nem adtam hírt magamról. Szóval nem igazán keresnek vagy elutasítóak. Nehéz újra beilleszkednem, mikor nem tudok közel engedni magamhoz embereket, mert kérdezni fognak, én pedig... Nem is tudom. Nem tudom, mit kéne mondanom magamról - hát igen, ha ismerkedsz emberekkel és kérdeznek, akkor mesélsz magadról. Csakhogy az elmúlt négy évéről nem egyszerűen nem tud, de nem is akar senkinek beszámolni. Ameddig a pszichológusának képtelen elmondani a történteket és elkezdeni feldolgozni ezt a nem kis traumát, addig nem várhatja el magától, hogy másoknak kiteregesse a szennyest. Persze előbb vagy utóbb minden kiderül, de jobb lenne, ha ezúttal utóbb lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem shoppingolós fajta, mi több, tőle teljesen távol áll az órákon keresztüli ruhapróba, céltalan bolyongás a plázában vagy értelmetlen pénzszórás. Ő az az ember, aki tudja, mit akar, tudja hol keresse és azzal is tisztában van, mennyit hajlandó minderre áldozni. Úgyhogy bármennyire is fájjon a tény, miszerint a legtöbb holmiját le kell selejteznie - Boldizsár mellett olyasmi, mint a vásárlás, szóba sem jöhetett, akkor volt új holmija, ha a férje hazahozott valamit -, nem kívánság hangverseny címszó, savanyú képpel veszi nyakába a várost.
Az egy dolog, hogy átlagos, hétköznapi cuccokat kell szereznie, de sajnos nem bővelkedik alkalmi ruhadarabokban sem. Nem egy nagy szoknyarajongó, de most úgy érzi, szeretne kibontakozni és a nőiesebb oldalát is megmutatni. Nincs könnyű dolga, mert amilyen szétszórt volt reggel, elfelejtette lekenni a sebeit, így már csak abban biztos, hogy próba esetén nem mozdul ki a függöny mögül. Kedvenc üzleteit veszi sorra és természetesen a farmerekkel, bőrcuccokkal és lazább ruhákkal boldogul a legkönnyebben. Egy csinos, csónaknyakú, kötött felsőt is választ magának, méghozzá bordó színben, amikor pedig úgy érzi, hogy mind télre, mind nyárra, mind egy életre bevásárolt átlagos cuccokból, ki is fizeti őket.
Vélhetően utolsó üzletébe sétál be, az Orsay-ba - ami egyébként személyes kedvence lenne, ha business dresscode szerint kéne öltözködnie -, a szatyrait kínkeservvel tartja csak kézben. Elég nehéz ilyen sok holmival válogatni, így végül megkéri az egyik eladót, hadd pakolhassa le mindenét egy próbafülkében. Ezután felgyorsul minden, négy elegáns ruhát is kiválaszt, hogy felpróbálja őket, amikor pedig indulna, valaki megkocogtatja a vállát. Ijedtségében szinte ugrik egyet és rögtön hátrakapja a fejét, akit pedig megpillant nem más, mint...
- Gellért? - döbbent arckifejezése bizonyára mulattatja majd a férfit, egyelőre viszont csak az jár a fejében, mit kereshet egy női üzletben. Mondjuk kiszúrta Gerdát és bement, ez jogos. Vagy valakinek keresett egy aprócska ajándékot. Ez sem elképzelhetetlen. A kiválasztott darabokat magához öleli és a fülkék felé pillant, talán türelmetlennek is tűnhet egy kicsit. - Mmm, figyelj csak, volna kedved meginni valamit? Ezt a pár holmit megnézem magamon, aztán mehetnénk valahová.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A visszakérdezéstől zavarba jön és a kiválasztott ruhákkal egyensúlyozva kelletlenül hátratűri egy tincsét. Jól van már na, sok mindenre számított volna itt, csak ismerősre nem. Ami azt illeti, arra főleg nem. Mindenesetre gyorsan improvizál, egyébként is akart írni a férfinak, hogy beszélniük kéne, most övé a kezdeményezés felelőssége.
- Igen, ezt a... - ekkor pillant le a rá váró szatyrokra és tudatosítja, hogy a kezében újabb nagy adag van. - Óóó, igen, tudod öhm... Szóval ideje volt kicsit megújítani a ruhatáram - látszik rajta, hogy zavarban van, így nem teketóriázik sokat, hanem bemegy a próbafülkébe, hogy elhúzza maga mögött a függönyt. Természetesen Gellérttel így is tudnak beszélgetni, nem a fülét használja öltözködésre - ami nagy szerencse, mert baromi hülyén nézne ki és baromi ügyetlen lenne.
- Te semmit sem változtál - megforgatja szemeit és, bár a férfi ezt nem láthatja, biztos benne, hogy tudja. Igaz, rég volt már, hogy ők ketten szinte elválaszthatatlan barátok voltak, de talán nem veszett el minden emlék, minden közös pillanat. Márpedig annak idején Gerda annyit forgatta a szemét, hogy az már szinte büntetendő. Az a csoda, hogy nem lett izomlázas tőle. Leveti saját holmiját, hogy felpróbálhassa az egyik fehéret. Egy ideig forgatja a kezében, miközben válaszol a férfinak. - Elég, ha megmondod, hogy jól néz-e ki, mert ha nem, egyszerűen nem veszem meg - közben fordít rajta még egyet és ajkát rágva elkezdi magára húzni. Nincs könnyű dolga a cipzárral, de végül felküzdi és igyekszik eligazgatni magán. A melltartó abszolút kellemetlen viselet alá, így gyorsan ki is bújik belőle, de vissza már nem fordul a tükörhöz, hiszen tudja, hogy fog állni: bitang jól.
- Egyik sem - elhúzz a függönyt, hogy megmutassa magát. - Ellenben semmi alkalmi göncöm nincs, muszáj tartanom otthon valamit. Na? - feszengve ugyan, de lassan körbefordul, hogy egészen jól látható legyen a ruha minden vonala. Amikor a tükör felé áll veszi csak észre, hogy a melle alatt lévő vágás kilóg a ruhából. Szinte rögtön lesápad, de már nincs ideje takargatni, így próbál úgy tenni, mintha semmi szokatlan nem lenne. Hát persze, a melltartó kitakarta, csakhogy anélkül tökéletesen látszik a heg. Próbál normálisan viselkedni, bár nehezére esik. Minden rendben. Biztos nem veszi észre.
- Felpróbálom a többit is - viszonylag hamar dönt úgy, hogy leveti és miközben villámgyorsan elhúzza a függönyt, kétségbeesve dől a fülke oldalának. A fenébe, nem hitte volna, hogy ennyire látszik majd. A tükörhöz lépve kicsit elhúzza a ruhát, hogy lássa az egészet. Remegő ujjával végigsimít rajta, miközben bevillan Boldizsár eszelős tekintete. Lehunyva szemét rögtön elfordul, hogy nekilásson a cipzár lehúzásához.