Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala
Széplaki kisasszony
A meghívó néhány nappal korábban érkezett csak meg és azzal a lendülettel, hogy letettem az asztalomra el is keveredett valahová a papírjaim közé. Nem emlékeztem sem az időpontra, sem pedig a kiállítás pontos témájára, amíg ma reggel meg nem állított az egyik kollégám a folyosón, hogy emlékeztessen, ma nekem találkozóm lesz a Művelődési Házban az egyik ügyfelünkkel. Nem repkedtem az örömtől, nyilvánvaló okokból. Amikor egy ügyfél nyilvános találkozót kér az sohasem jelenthet jót.
Bősz szájhúzogatással ugyan, de konstatáltam, hogy már nem lesz időm hazamenni munka után és ugyanebben a sötétkék ingben leszek kénytelen végigülni a kis találkánkat.
Nem sokkal hat óra után értem be a kiállításra és egyik képtől a másikig haladva mértem fel a terepet és próbáltam megtalálni a férfit, akinek komoly problémái akadtak a törvénnyel. Mint mindannyiuknak természetesen. Ez a művelet körülbelül két percen belül teljesítettnek minősült, mert a szőke férfi mellém lépett és anélkül, hogy felém pillantott volna ecsetelni kezdte a problémáját, nem éppen megfelelő hangnemben és még csak véletlenül sem megfelelő stílusban.
Kihúztam magamat, miközben emlékeztettem rá, hogy nyilvánvalóan hibát követett el, amikor azt feltételezte, hogy a sikkasztás tulajdonképpen nem minősül bűnnek, ha egy akkora multicég vezetője az illető, mint ő. Tévedett, ezt ő is tudta és ettől csak frusztráltabbá vált. Nyilván. Általában itt kezdődik a fenyegetőzés, ahogyan arra számítottam is. Egy jeges mosollyal az arcomon figyeltem csak, ahogy a kelleténél nyilvánvalóan hangosabban emlékeztet rá, mit is tehet ő, ha elbukjuk ezt az ügyet. Néhányan felénk pillogtak, mások pedig elhúzódtak a képtől, aminél mi ketten éppen álltunk. Fogalmam sincsen, mit ábrázolt. Csak kihúztam magamat és egészen halkan, a fogaim között szűrve buktak ki belőlem a szavak.
- Ugye tisztában van vele, hogy kit fenyeget?
Bősz szájhúzogatással ugyan, de konstatáltam, hogy már nem lesz időm hazamenni munka után és ugyanebben a sötétkék ingben leszek kénytelen végigülni a kis találkánkat.
Nem sokkal hat óra után értem be a kiállításra és egyik képtől a másikig haladva mértem fel a terepet és próbáltam megtalálni a férfit, akinek komoly problémái akadtak a törvénnyel. Mint mindannyiuknak természetesen. Ez a művelet körülbelül két percen belül teljesítettnek minősült, mert a szőke férfi mellém lépett és anélkül, hogy felém pillantott volna ecsetelni kezdte a problémáját, nem éppen megfelelő hangnemben és még csak véletlenül sem megfelelő stílusban.
Kihúztam magamat, miközben emlékeztettem rá, hogy nyilvánvalóan hibát követett el, amikor azt feltételezte, hogy a sikkasztás tulajdonképpen nem minősül bűnnek, ha egy akkora multicég vezetője az illető, mint ő. Tévedett, ezt ő is tudta és ettől csak frusztráltabbá vált. Nyilván. Általában itt kezdődik a fenyegetőzés, ahogyan arra számítottam is. Egy jeges mosollyal az arcomon figyeltem csak, ahogy a kelleténél nyilvánvalóan hangosabban emlékeztet rá, mit is tehet ő, ha elbukjuk ezt az ügyet. Néhányan felénk pillogtak, mások pedig elhúzódtak a képtől, aminél mi ketten éppen álltunk. Fogalmam sincsen, mit ábrázolt. Csak kihúztam magamat és egészen halkan, a fogaim között szűrve buktak ki belőlem a szavak.
- Ugye tisztában van vele, hogy kit fenyeget?