Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala
ĐomiHiába nyomta le Petre előzékenyen az ébresztőórát, és hiába ölelte át kedveskedve, csókot nyomva a fejére, miközben még valahol álomországban járt, tudta, hogy kelnie kell, és tudta, hogy kelnie kell, el kell készülnie, és el kell indulnia. Nagy nehezen, de rávette magát arra, hogy felkeljen és lezuhanyozzon. Rosszul érezte magát, nem azért mert gyermeket várt, hanem mindazért, ami a napi napon történni fog, és mindazért, ami a jövőben történhet a mai nap után.
~ Ne légy ostoba, a kettő nem ugyanaz. ~
Valahol mélyen tudja, hogy igaza van, de egyszerűen nem tudja figyelmen kívül hagyni azt, ami történt. Persze ez nem olyan egyszerű, ez igaz. A két ember halálához azonban talán valamilyen halvány módon mégiscsak van köze. Nem nagyon…csak egy picit…pindurkát. A zuhany alól kilépve, gyorsan törülközőbe csavarta magát, és a falnak vetett háttal egy pillanatra behunyta a szemét.
~ Đomi esete más. ~
Vagy százszor elismételve magában a mondatot, lassan kezdte is elhinni, hogy valóban így van. Más, ez tény, de most elkezdett olyanok miatt aggódni, hogy túl hamar fejezték be, túl gyorsan haladtak, valami kimaradt. Mindenen gyakorlatilag. Nem akarja elszúrni, nem akarja tönkretenni egy ember életét azzal, ha túl gyorsan haladtak és emiatt mindketten elbízták magukat. Talán várni kellett volna még, de a végén már nem volt mire. Viszont abban biztos, hogy többet ő nem fog elvállalni. Egyszerűen ez sokkal aggasztóbb, mint hitte. Inkább marad az illúziónál, meg, ha olykor akad néhány patrónus. Szíve szerint elelmélkedne erről a férjének is öltözés közben, de egyrészt Petre alszik, másrészt a mágia ezen része nem túlzottan hatja meg, talán rosszul is esik neki, mivel a varázslatok alkalmazása nem különösebben megy neki. Nem véletlenül vett vissza a nő is, hogy ne érezze magát Petre olyan rosszul. Ilyenek okán az okklumencia se kifejezetten az erőssége, így ezeket könnyedén ki tudja olvasni belőle.
Az utolsó simítások után, táskáját magához véve, csendben oson le az előszobába, húzza fel a cipőjét, veszi a kulcsait, és hagyja el a házat. Viszonylag korán van még, de nem baj, a reggeli csípős hideg legalább felébreszti kicsit. Nem kell sokáig mennie, és könnyen kiszúrja a fiút is, aki éppen felkel, hogy üdvözölje, ő azonban egy szó nélkül lép oda hozzá, és öleli át szorosan, mint anya a vizsgázó gyermekét. Valami olyasmi a helyzet nem? Elengedve rámosolyog és kicsit megigazítja a srác haját.
- Lesznek bent emberek, akik mogorvák, és kellemetlenkedők, a helyi góré is ilyen, de ezeket hagyd figyelmen kívül. A megbízottak szerintem az unalmas munkájukba fáradtak már bele, némelyikük még csak nem is animágus, így nem érthetik a dolgot. Nem a gyorsaság, a pontosság a cél, rendben? Nem szeretném, ha valami elromlana menet közben. Most pedig mondj el mindent, amitől tartasz, kezd el kiüríteni a fejed, hogy bent már csak az akkor feltámadó gondolataidat kelljen kiütnöd.
Ruha