Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség
Már kisgyermekkoromban megtanultam azt, hogy egy kis hízelgéssel, kedves mosollyal és némi pillarebegtetéssel kenyérre lehet kenni bárkit, aki önmagán kívül másokkal is törődik. Merlinnek hála nekem pedig megadatott két áldott jó lélek testvér, így nem sokat kellett tennem azért, ha valamit akartam tőlük. Azzal viszont tisztában voltam, hogy drága fivéreim már kellően fifikásak és tapasztaltak voltak ahhoz, hogy egy mosoly kifogjon rajtuk, így bátorkodtam néha az ujjaim köré csavarni a bátyáimat.
Megfigyeltem, hogy Ákos például él-hal a rakott krumpliért, ezért ha hozzá mentem, mindig elrejtettem a szatyromban egy adaggal, hogy aztán a kellő pillanatban lekenyerezhessem. Berci pedig oda volt a különféle ízű fánkokért, a karamellás kávéért, sok habbal, na meg a répákért. Igazából soha nem értettem, honnan ered nála ez a vegetáriánus lét, és miért épp a répa az egyik kedvence. Viszont, ha már így alakult, magamra öltöttem egy piros ruhát, karomra csaptam a kis fonott kosaram, majd a piacon vásároltam neki egy csokor répát, ügyelve arra, hogy a legszebbeket szállítsam házhoz. Emellett landolt a kosaramban némi ízesített fánk, és két nagy pohár habos-karamellás kávé.
Ezzel a kis csomaggal tértem be a munkahelyére, s úgy riszáltam végig a folyosókon, mint amikor Piroska grasszált az erdei ösvényen, keresve a nagymamát. Berti asztalához értve azonban szomorúan tapasztaltam azt, hogy a drága bátyám épp nincs a helyén, így csalódottan landolt a kosaram az asztalán. Egy kicsit el is húztam a szám, szerencsére ezt nem látta a mögöttem felszólaló férfi, mert hogy ez egész biztos férfi volt, de még milyen! Már a hangjától is libabőrös lettem, hát még mikor megfordultam, és megpillantottam.
- András nyomozó! Rég láttam - széles mosolyt küldtem felé, máris eszembe jutott, hogy korábban már találkoztunk, végig is pillantottam rajta, s ha már úgy alakult, hogy várnom kell, intenzív flörtbe kezdtem az úriemberrel, aki alig néhány perccel később már velem együtt kacarászott, miközben a bátyámnak hozott kávét kortyolgatta. - Ott egy kis…hab - jegyeztem meg, nyelvem végig futtattam az ajkamon, közben felé nyúltam, s ujjbegyemmel igyekeztem letörölni András szája sarkából azt a fránya kis habot.
Megfigyeltem, hogy Ákos például él-hal a rakott krumpliért, ezért ha hozzá mentem, mindig elrejtettem a szatyromban egy adaggal, hogy aztán a kellő pillanatban lekenyerezhessem. Berci pedig oda volt a különféle ízű fánkokért, a karamellás kávéért, sok habbal, na meg a répákért. Igazából soha nem értettem, honnan ered nála ez a vegetáriánus lét, és miért épp a répa az egyik kedvence. Viszont, ha már így alakult, magamra öltöttem egy piros ruhát, karomra csaptam a kis fonott kosaram, majd a piacon vásároltam neki egy csokor répát, ügyelve arra, hogy a legszebbeket szállítsam házhoz. Emellett landolt a kosaramban némi ízesített fánk, és két nagy pohár habos-karamellás kávé.
Ezzel a kis csomaggal tértem be a munkahelyére, s úgy riszáltam végig a folyosókon, mint amikor Piroska grasszált az erdei ösvényen, keresve a nagymamát. Berti asztalához értve azonban szomorúan tapasztaltam azt, hogy a drága bátyám épp nincs a helyén, így csalódottan landolt a kosaram az asztalán. Egy kicsit el is húztam a szám, szerencsére ezt nem látta a mögöttem felszólaló férfi, mert hogy ez egész biztos férfi volt, de még milyen! Már a hangjától is libabőrös lettem, hát még mikor megfordultam, és megpillantottam.
- András nyomozó! Rég láttam - széles mosolyt küldtem felé, máris eszembe jutott, hogy korábban már találkoztunk, végig is pillantottam rajta, s ha már úgy alakult, hogy várnom kell, intenzív flörtbe kezdtem az úriemberrel, aki alig néhány perccel később már velem együtt kacarászott, miközben a bátyámnak hozott kávét kortyolgatta. - Ott egy kis…hab - jegyeztem meg, nyelvem végig futtattam az ajkamon, közben felé nyúltam, s ujjbegyemmel igyekeztem letörölni András szája sarkából azt a fránya kis habot.