Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala
V i k t o rDolgozom, mert dolgozni olyan csodálatos. Most már ez az élet vár rám a nyugdíjig. Ugyan kicsit furcsa még, hogy olyanokkal vagyok összezárva, akik a szüleim lehetnének, de idővel teljesen hozzászokom majd a helyzethez. Azért van itt egy-két fiatalabb srác is, akikkel egészen jól ki szoktam jönni, de persze még nem dolgozom itt olyan régóta ahhoz, hogy egy életre elkönyveljem a helyet magamban. Egyelőre örülök, hogy sikerült viszonylag hamar munkát találnom. Ehhez persze némi protekció és egy kis szerencse kellett, mint manapság sajnos mindenhez. A felettesemnek ott a három gyerek a nyakára, pont nem hiányzik neki most a dögunalmas adminisztráció a kárbejelentésekről, valamint helyszínre menni se szeret már annyira, valószínűleg belefáradt a hosszú évek monotonitásába, így inkább lepasszolta nekem a munka nemesebbik felét. Ez a hozzáállás, na meg amúgy az egész nő karrierje nem túl biztató jövőképpel kecsegtet, de mit csináljak, ha egyszer a bestia tagozatra nincs üresedés. Ülök és várok, hogy kihalásos alapon feljebb kerüljek. Pedig nagyon szívesen átkerülnék már most, azonnal... Sokkal lazábbak. Meg persze több ott a kihívás. Ezzel nem azt mondom, hogy itt ne lennének izgalmas esetek, de mégiscsak egy faluról van szó, nem költözhet be minden nap egy padlásszörny valamelyik újépítésű házba. A viszonylag csekély bejelentések ellenére nem mondható, hogy felesleges és haszontalan munkát folytatnánk a részlegen. Szakmai szempontból kiváló ugródeszka a pozíció, és ami számomra nagy meglepetés, hogy hamar belerázódtam a dologba. Kicsit megnyugtat.
Unottan ülök az íróasztalomnál. Már órák óta próbálok életben maradni, de még mindig nem sikerült teljesen felébrednem. Éppen a második kávém utolsó kortyainál tartok, amikor lépéseket hallok a résnyire hagyott ajtó mögül. Egy pillanatra össze is rezzenek, hogy vajon ki lehet az. Még nem vagyok teljes mértékben hozzászokva az iroda vezetéséhez, pedig ha Brigi az ügyeletes, vagy csak épp családi teendői vannak, akkor rám marad itt minden apróság. Most éppen egy tegnapi bejelentés jegyzőkönyvét kell ellenőriznem. A látogató érkezése miatt azonban nincs mese, félbe kell hagynom az olvasást, így tehát gyorsan elrendezem magam körül az íróeszközöket, majd kíváncsian pillantok az ajtó felé.
- Nocsak, micsoda meglepetés - nevetek fel az öröm és izgatottság egyvelegétől. Viktor az, akivel még fiatalabb éveim során akadtam össze Szikszai tanár úrnak köszönhetően, majd segítségemre volt a VAV-ra való felkészülésemben is. Aztán már nem nagyon tartottuk a kapcsolatot, így ezért sem tudhatja, hogy ide kerültem. Na meg persze a franc enné meg azt a lassú ügyintézést!
- A fenébe már, hogy még mindig nem készült el a névtáblám... Ez már a sokadik eset, amikor magyarázkodnom kell. Ma én vagyok bent, úgyhogy mindenféle kéréssel hozzám lehet fordulni, már ha nem probléma. Foglalj helyet! - eszembe jutnak azok az esetek, amikor a kedves ügyfelek - többnyire idős falulakók - kikérték maguknak, hogy egy ilyen fiatalember foglalkozzon a problémáikkal.
- Szóval mi a gond? - kérdezem kíváncsian, miközben a nála lévő cuccokat kezdem el diszkréten megfigyelni.
Unottan ülök az íróasztalomnál. Már órák óta próbálok életben maradni, de még mindig nem sikerült teljesen felébrednem. Éppen a második kávém utolsó kortyainál tartok, amikor lépéseket hallok a résnyire hagyott ajtó mögül. Egy pillanatra össze is rezzenek, hogy vajon ki lehet az. Még nem vagyok teljes mértékben hozzászokva az iroda vezetéséhez, pedig ha Brigi az ügyeletes, vagy csak épp családi teendői vannak, akkor rám marad itt minden apróság. Most éppen egy tegnapi bejelentés jegyzőkönyvét kell ellenőriznem. A látogató érkezése miatt azonban nincs mese, félbe kell hagynom az olvasást, így tehát gyorsan elrendezem magam körül az íróeszközöket, majd kíváncsian pillantok az ajtó felé.
- Nocsak, micsoda meglepetés - nevetek fel az öröm és izgatottság egyvelegétől. Viktor az, akivel még fiatalabb éveim során akadtam össze Szikszai tanár úrnak köszönhetően, majd segítségemre volt a VAV-ra való felkészülésemben is. Aztán már nem nagyon tartottuk a kapcsolatot, így ezért sem tudhatja, hogy ide kerültem. Na meg persze a franc enné meg azt a lassú ügyintézést!
- A fenébe már, hogy még mindig nem készült el a névtáblám... Ez már a sokadik eset, amikor magyarázkodnom kell. Ma én vagyok bent, úgyhogy mindenféle kéréssel hozzám lehet fordulni, már ha nem probléma. Foglalj helyet! - eszembe jutnak azok az esetek, amikor a kedves ügyfelek - többnyire idős falulakók - kikérték maguknak, hogy egy ilyen fiatalember foglalkozzon a problémáikkal.
- Szóval mi a gond? - kérdezem kíváncsian, miközben a nála lévő cuccokat kezdem el diszkréten megfigyelni.