Már napok óta megérkezett hozzá a jó hír, mely alapján egy bagoly fog némi fontos információt hozni s ezzel egyúttal közvetíteni is. Persze az más tészta, hogy a baglyunk néha-néha megállt csipegetni meg iszogatni meg pihengetni, ami miatt jó egy napot fog késni a kedves kis tollas. Roxy magába szitkozódva csattogott az Északi-toronyba, s becsületére legyen mondva, mindössze egyszer tévedt el! Ajka némán megállás nélkül mozgott, ahogy minden létező lelket elküldött a bánatos nyavalyába, és a lépcsőházban csak egy pökhendi alak akart nekimenni. Pontosabban ment is, mire akkorát taszajtott rajta a dinka, hogy a delikvensünk 4 lépcsőfokot felnyalt. A takarítók igazán hálásak lehetnének, hisz a kastély lakói - legalábbis a diáság - saját magától bizonyára nem segítene. Akár rájuk is omolhatna az egész kóceráj, akkor is kényelmesen ücsörögnének a szobáikbab és az lenne a legnagyobb gondjuk, hogy vajon élénk vörös vagy visszafogott rózsaszín.legyen a szájuk a nap folyamán. Katasztrófa.
Tehát amint lesegítette a másikat a következő lépcsőfordulóig, tovább trappolt felfelé. A baglyok átható, összetéveszthetetlen szaga nagyon gyorsan elérte az érzéketlen Roxy orrát, de mintha csak levendulát érezne, még csak el se fintorodott. Egy sötétszürke rövidnadrág volt rajta és egy narancssárga top, ami bővebb volt, mint a lány - habár nem igazán érdekelte az a mennyiségű hurka a derekán, ami ott volt. Nem egy tonnadonna, de legalább 40-es méretet kell hordania. Szóval megtalálta a baglyot, ami viszont irdatlan terebélyes volt és rajta kívül más egyed el se fért a kapaszkodón. Roxy nyújtotta érte a kezét, mire az a kis sátánfajzat megkapta a hölgy mutatóujját. Mivel egyáltalán nem érezte ezt a fizikai fajdalmat, inkább a madár otromba viselkedése háborította fel. Farkasszemet nézett az ádáz fenevaddal, akinek a lába alatt hevert a levél Mihael Saint-Venantnak címezve.