(Állia és a prefik)
Gönc
Ilyen nincs! Büntetés!? Ráadásul fell kell nyalniuk a szárnyas dögök odúját, méghozzá varázslat nélkül!? Lolának semmi kedve nem volt elvégezni ezt a nyomorult melót, pláne ezen a verőfényes napon. Egész a büntetés eljöveteléig vagdosott, csapkodott és tombolt a szobájában. De nagy nehezen csak lenyugodott valahogy, felkapott valami régi göncöt, felkontyolta göndör hajzuhatagát, majd lassan, kínkeservesen megindult a bagolyház irányába. Halál lazán, zsebre vágott kézzel baktatott felfelé. Ekkor észrevett egy kis taknyost, aki épp lefelé lohol. Lola halványan elmosolyodik és kirakta a lábát, hogy a kis törpe eltaknyoljon benne, ami be is következett. A taknyos nagy puffanással a földre zuhant, Lola pedig vigyorgott, majd egy "Bocs, direkt volt!"-tal ott is hagyta, had szenvedjen. Amit odaért, lazán kivágta az ajtót és besétált. Amit meglátta a két prefektust, arcán fintor jelent meg, és megszólalt.
- No, kezdődhet a kínzásunk? -kérdezte kelletlenül, majd megbontott egy csomag mentolos rágót, egy darabot pedig a szájába is hajított. Undorral az arcán körbejárta a bagolyházat, hogy felmérje, kábé mennyi idő, mire felnyalják a tollas koszfészkek mocskát. Mérgesen és fintorogva vette tudomásul, hogy ez a tollfészek nem is lehetne mocskosabb. Igyekezett lenyelni az összes trágár szót, amit ki akart mondani, nem ám még egyszer ki kell nyalnia ez a nyomorult koszfészket.
- Na, b****us, essünk túl rajta! Hol vannak a tisztító-szerek, vagy mi a nyavalyák?