Miközben haladtunk, Blanka egész végig csak beszélt. Nem tudom mi ütött ebbe a lányba. Olyanokat kérdezgetett, hogy izgulok e. Buta kérdések, bár tudom, hogy csak jó szándékból.
- Igen én is izgulok! - válaszoltam meg a kérdését, bár nem számítottam rá, hogy több is lesz. Csak úgy dőlt belőle a szó.
- Hogyhogy te még sosem voltál bent a bagolypostán? Sosem adsz fel levelet? Amúgy, igen, szeretném, ha velem együtt bejönnél. Én még annyit sem konyítok az egészhez, mint te! - jelentettem ki, és közben azt figyeltem, hogy állandóan össze vissza rakja a haját. Lerítt róla, hogy izgul. Én a nyakláncomhoz kapta, hogy erőt merítsek, mert úgy éreztem rögtön maga alá gyűr a pánik, és a lábam feladja a szolgálatot. Ekkor azonban megállt, és mondta, hogy menjek előre. Amikor beléptem a terembe, akkor állott szag csapta meg az orromat. Szemem előtt egy csomó bagoly jelent meg, akik mindig felém pillantottak pici kis szemükkel. Senki nem volt bent rajtam kívül. Óvatos léptekkel haladtam előre, és le kellett hajolnom a pici bejárat miatt. Mindenféle bagoly volt ott. Egy kicsi réz színű baglyon állapodott meg a szemem. Tudta, hogy vele kell elküldetnem a levelet. Olyan kis aranyos volt, ahogy a kicsit nagyobb szemeivel engem fürkészett. Eszternek is biztos tetszene.
- Nézd! Olyan kis aranyos! Biztos vagyok benne, hogy vele kell elküldetnem a levelet! Csak most hogyan is kéne? - kérdeztem, és hátam mögé pillantottam, hogy Blankára nézzek. Újra megérintettem a medált, de az most forrón égette a bőrömet. Elkaptam róla a kezem, és felszisszentem. A szegycsontomnál lévő bőrt szerencsére nem perzselte, így csak egy rossz képzetnek hittem az egészet.
~Biztos csak ideges vagyok a levél miatt.~ biztattam magam.