Mathias
Szokásomhoz híven sétálni indultam, de most legalább a célt is tudtam. A napokban gyakran megfordultam a házam állatsimogatójában, ott már mindent felfedeztem. Nem rég hallottam a bagolyházról. Mivel újonnan madármániás lettem, úgy gondoltam, ideje ide is ellátogatnon. Szeretnék a környék baglyaival is megbarátkozni. A nemes cél érdekében még némi finom falatot is hoztam a konyháról. Úgy hallottam, hogy az itteni baglyok szeretik a törődést, végül is melyik állat nem. Ahogy beértem egy érdekes szoba fogadott, magas fal és nagyon sok bagoly. Tátva maradt a szám. Ennyi csemegével ami mindnek elég nem tudok szolgálni. Ami nálam van azt is nehezen szereztem be. Végül is ha mindnek csak egy darabkát adok biztosan elég lesz. Be is vetem magam a baglyok közé. A két vállamat kapásból elfoglalták. Én meg persze egyből szeretgetni kezdtem őket. Utána láttam meg egy fiút. Éppen a baglyával küzködött. Szegényt megsajnáltam, bár nem tudtam kit sajnáljak jobban. Ez nálam gyakori probléma. Odaszaladtam segíteni. Amikor megláttam a baglyot biztos voltam benne, hogy egy gyöngybagoly, imádom őket.
- Nyugszik a madár! Pontosabban bagoly. Végül is a bagoly is madár.
Nekem még magamat is kikellett javítani. A bagoly kicsit lecsendesült, bizonyára meglepődött. A helyében én is azt tettem volna, bizonyára furcsa látványt nyújtottam azzal a két bagollyal a vállamon. Akkor néztem rá a fiúra. Fogadni merek, hogy elmebetegnek tart, igaza is van, valahol.
- Szia! Mijáratban erre?
Persze tudtam az okot, de nem vettem volna rá mérget.