Dehlya
Kissé dühösen caplat fel az Északi torony eme részébe. Semmi kedve nem volt idáig felmászni, de azt mondták, errefele látták pár perce a drága kék szemű szerencsétlenséget. A tipp ugyan bejött, de az már kevésbé, hogy csak rendesen elbeszélget a lánnyal. Neki ennyi elég volt! Ugyan mi köze van neki ahhoz, hogy hol járt ő előzőnap este? Semmi. Ő meg miért nem aludt. Amilyen értelmes lány, olyan hamar fel is tudja húzni. Egyszercsak megtorpan és visszafordul húgocskája irányába. Szeme a vita hevében éles fényű árnyalatot kap, de ezt a másik nyilván már megszokta.
-Egy okot mondj, amiért szerinted magyarázattal tartozom!
Kihasználja, hogy magasabb a lánynál, így egy kicsit fölé hajol.
-Amíg én se kérem rajtad számon, hogy mit veszel fel - mutat végig a lány ruházatán - addig te sem tehetsz meg hasonlókat!
Hátat fordít neki és tovább megy.
Ekkor érnek fel a bagolyházba. A bűz szinte azonnal megcsapja az orrát, de most nem érdekli igazán, csak egy halvány fintorral jelzi nemtetszését. Szerencséjükre most egyedül vannak. Sehol senki, aki zavarhatná őket jelenlétével.
Kezeit zsebre vágja, s úgy néz végig Dehlyán, hagy folytassa csak mondadóját.