Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nyugodt élete során Ipkovich Kornél boldog volt, elégedett és ami a legfontosabb, úgy érezte, hogy teljes életet élhetett. Aztán, jött egy nap, egy nap, melyet sosem fog elfelejteni. Nem is arra emlékszik igazán, hogy mi zajlott le szeretett bátyja dolgozószobájában, hanem pillanatokra, melyek magával ragadták. Arra, hogy milyen finoman vetették fel a házasság tényét, hogy a hosszú beszédtől miként kezdett el rugózni a lába, hogy hogyan próbálták a legszebben megfogalmazni, hogy elkerülte a figyelmüket a kiházasítás, valamint, hogy Cassandra Romanova vérség tekintetében ugyan megkérdőjelezhető, ám, mint kapcsolati tőke kiváló. Ez utóbbi rész volt az, ami miatt végül úgy vélte, legyen bármilyen is a lány, igent kell mondania, nem szabad ellenkeznie. Ő nem akarja, hogy legyen még egy kisasszony, akit a “kapcsolati tőke” jelzővel illetnek, mintha nem is volna emberi lény.
Aztán, és ezen jót mosolygott az ágyban fekve, miközben a plafont bámulta, Ipkovich Kornél belegondolt abba, hogy milyen szerencsés, hiszen lépésről lépésre, érzésről érzésre, de lassan beleszeretett a lányba, akit mellé rendeltek. A közösen eltöltött idő, Cassandra türelme és megértése segített, hogy Kornélunk ne érezze úgy, mintha szoros béklyók közé kényszerítenék. Pillangólelkű, gyámoltalan, gyermeki férfiú, aki kedves, lelkes és nem utolsó sorban családcentrikus. Sokan gondolnák őt együgyünek, és talán gondolják is, ám ő nem más, mint valaki, akit nem ért igazán rossz, aki tisztának és szépnek lát mindenkit. És bizony, ez a széplelkű ifjú, holnap férje lesz egy lánynak, aki a legkevésbé sem kapcsolati tőke.
Képtelen elaludni. Máskor napokat is eltöltöttek egymás nélkül, ám tudták, hogy a következő alkalom is eljön, holnaptól azonban, mint házaspár élnek majd, kezdetben itt, miután a nászútjukról hazatértek, ezt követően pedig beköltöznek közös otthonukba. Együtt fognak élni, egy ágyban aludni, és ha napközben külön is lesznek, a leszálló estével ők maguk is hazatérnek, egymáshoz. A kapcsolatuk megváltozik, az a valami, ami közöttük feszít, végre megsemmisül, hiszen a növekvő vágy a testiség után végre beteljesedik. Kornél pedig vággyal teli, és mégis aggódó, hiszen még mindig nem biztos benne, hogy nem lesz fájó ez a lánynak, mégis, ahogy arra gondol, ami holnap éjjel történik majd, a vágya testére is hatást gyakorol, éppen ezért, mikor Cassandra bemászik mellé, egészen megfeszül. Ugyan megpróbálkozott az alvás imitálásával, ám a lányt úgy tűnik, ez nem különösebben izgatta, talán még meg is nyugtatta.
- Cassy... ez... az utolsó éjszakánk egymás nélkül. - suttogja vissza csendesen, ahogy felkönyökölve a lány édes arcán simít végig, magában fohászkodva, hogy lelkesedése odalent némiképp alább hagyjon. Szinte bűn egy ilyen hosszú jegyesség, hónapokkal ezelőtt rohant volna, hogy a lány asszonyává tegye, és vele háljon, de nem tehette, eldöntötték melyik napon kelhetnek egybe. - Gyönyörű vagy, és nagyon várom már, hogy a feleségem legyél, hogy többet ne válasszanak el minket.