Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Légy, ami lenni akarsz. A feleségem mindig ezekkel a szavakkal biztatott engem, és azon a rövid életszakaszon is, melyben a kislányunk édesanyja lehetett fizikailag is. Zsini pedig, bár édesanyját nem ismeri, szavait nem hallhatta, mégis minden egyes nap az, ami lenni akar. Ma például halmozottan zöld tündér. Legalábbis erről uralkodik a tavalyi farsangról megmaradt, de még ki nem nőtt, több rétegű, fényes anyagú szoknya is, mely úgy öleli körül, mint egy virág. Ehhez persze zöld, ujjatlan pólót választott, zöld kardigánt, aminek a gombjai barnák, barna harisnyát zöld levélmintával, és zöld csizmát. Igazi nő, rengeteg csizmája van, olyan sok, hogy az ember azt hihetné, nem is gyerek, csak nem nőtt nagyra. De gyerek, határozottan az.
- Hol van Ubulka? - Mivel egész hadsereget hozunk magunkkal, noha már elsős a gyerek, fontos, hogy hazafelé is megnézzük, mindenki megvan-e. Így esik meg az, hogy Ubulka sorsáról is tudomást szerzek, ő ugyanis a délutánon új otthonba költözött. a Pingvin mostantól a Macskabagoly utcában fog lakni, egy kisfiúnál, aki délután sokat sírt. Az összevont csoportba a gyerekek egy ideig tanulnak, majd ha akkor sem jönnek értük a szüleik, akkor játszhatnak a kisebbekkel, így esett, hogy az én lányom is a kisebbek között talált valakit, akivel jót tehet. Szóval akkor most Ubulka nélkül folytatjuk életünk. Jobb is. Egyszer véletlenül a kutya megszerezte és leszakította a fejét, és mivel nem találtam a pálcámat, kénytelen voltam kézzel visszavarrni. A napjai meg vannak számlálva, de talán ott lesz egy ügyesebb anyuka, aki megmenti az életét.
- Elnézést. Elkérhetem az a zöld csizmát? - A mellettem gyermekét öltöztető anyukára pillantok, szemüvegem egy kicsit feljebb tolva. El kéne már mennem újat csináltatni, csak mikor, ugyebár. A gyerekért is időben ideérhetnék, de jobban szeretem, ha közösségben van, otthon csak én vagyok neki. A nő ismerős, mintha láttam volna már, de annyira nem sokszor, hogy gondolkozni kezdjek, hol is láttam, így nekem a csizma megszerzése most az elsődleges.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő

Üdvözletem,

Szeretném a gyermekemet - Mihálovics Georginát - Zsinit az 1.B osztályba beíratni.

Köszönöm!

Tisztelettel:

Mihálovics Iván
Szülő/Gondviselő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Hallgatom a mesét a mai napról, hogy mi minden történt, hogy Zorka néni ma milyen csinos volt és milyen vicces, meg, hogy van neki egy nagyon nagy barátja, aki egy másik tanárnak a testvére, és hát az élet mint mindig, most is megmutatja, hogy minden olyan bonyolult a világban, mint, amilyen volt.
- Köszönöm. - A nő a gyereket hívja, az Imola név ismerősen cseng nekem. Nem sok ilyen nevű gyerekkel találkoztam életem során, és a különleges nevek megragadnak. A lányomra pillantok, aki rám néz, mélybarna szemei értelmesen csillognak. Van, hogy szavak nélkül kommunikálunk, ilyen volt az anyjával is, szavak se kellettek hozzá, és én tudtam, hogy mit akar, és viszont. Most is csak bólint, és választ ad a kérdésemre. Szóval ő az. Az amnéziás nő a szomszédból. A húgom a szüleivel beszélt párszor, mielőtt elköltözött volna. A kutya miatt, a helyzet miatt, a kislányok miatt. Bólintok, és részemről nem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget. Többet kellene az utcán járnom ezek szerint, és akkor jobban ismerném, hogy kik laknak a környéken, de csak azt az agresszív férfit tudom, akinek a kutyája is idegbajos, szembe lakik, így sosem megyünk az utcának azon a felén teljesen végig, Vasvárynál mindenképpen átjövünk, de inkább előbb.
- Zsini? - A kislány, akire a zöld szövetkabátot úgy kell felsegíteni, és akit egészen biztos, hogy a húgom rontott el, befejezve az öltözködést ellép tőlem, és ahelyett, hogy az én kezemet fogná meg, ahogy szokás volt ez mindig is, Imola keze után nyúl, és mosolyogva pillant fel rám.
- Úgyis egy helyre megyünk.
Zavartan pillantok fel a nőre, mert fogalmam sincs hirtelen, hogy mit kezdjek a helyzettel. Mármint, tudom, hogy amnéziás, de mi eleve nem is találkoztunk, szóval ha nem is emlékszik rám, jelezhetem neki, hogy ez azért van, mert nem is találkoztunk?
- Szomszédok vagyunk, csak még nem találkoztunk. Önök laknak a lila házban, ha jól sejtem. - Nem találkoztunk. Végül is, csak évek óta élünk egy helyen, egy viszonylag kicsi településen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Itt mutatkozik meg igazán, hogy mennyivel másabb életkoronként az ismerkedés. A gyerekeknek nem kell sok, ők teljesen természetesnek veszik, hogy barátok lesznek, együtt játszanak, egymás kezét fogják meg. A felnőttek ennél sokkal bizalmatlanabbak, és valahogy a kettő találkozásánál jön az igazi érdekesség, ahogy a nő elrántja a gyereket, és én magam is ösztönösen magamhoz húzom az enyémet, mielőtt baja esne, két vállán tartva a kezeimet.
- A papám nem szereti az embereket.
Feleli a kislány olyan természetességgel, mintha ez valóban így volna, és ezzel ne lenne semmi baj. Ugyanazt tudom elmondani, mint korábban, ebben a korban sok minden, amin mi, felnőttel megrökönyödünk, természetes, és ahogy közénk mondja az igazságot, úgy döbbenek rá, hogy mennyire furcsa is most minden, hogy Margó elment, kénytelen, kelletlen rám hárult a feladat, hogy elmenjek a gyerekért, vagy bevásároljak.
- Mihálovics Iván. - Viszonzom a kézfogást úgy, mintha mi sem történt volna, mintha ne volna súlyos a tény, melyet Zsini közénk mondott. Pedig igaz, és éppen ezért talán jobb is lenne, ha indulnánk. Nem kedvelem az embereket, egyáltalán nem, és jobb volt nekem addig, amíg a saját világomban élhettem. Fogalmam sincs, hogy milyen szín például az a türkiz, bár hallottam már róla, de ez ilyen női dolog, és ha ráfognám valamire, hogy az, akkor nem találnám el, mert az éppen mentaszín vagy királykék, de biztos vagyok benne, hogy a türkiz az valami zöldes vagy kékes megoldást takar.
- Ne haragudjon, korábban a húgom jött érte, és csak néha kellett ilyen sokáig itt maradnia. Ezért nem találkoztunk még. - Meg persze azért, mert utálom az embereket, mint arra a lányom már rávilágított. A kezem a kezébe csúsztatom, és jelzésértékűen hátrébb lépek egyet. - Jobb, ha indulunk, korán sötétedik. - Valójában már jócskán elkezdődött a folyamat, de a fények még nem gyúltak ki, ellenben tudom, hogy a lányom szeret úgy hazasétálni, hogy követi utunkat a fény, így hát, ha nincs senkinek ellenvetése, biccentek, és ellépek vele a Rothstein családtól.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Csak biccentek, bár szívem szerint az orrom alatt dörmögném, hogy egyet biztosan, azt a kistanárt, akivel végül Pécsett találta meg a számításait, és odaköltözött. Egy idő után feltűnt, hogy túl sokáig van távol, hogy nagyon lassan érnek haza az előkészítőből, és a sok cinkos összenézés a lányommal. Aztán a bomba. A férfi jött és vitt, és bár nekem nem jött a legjobban, hiszen a lányommal töltött idő valójában nem volt annyi, mint kellett volna ahhoz, hogy megismerjem és kiismerjem, el kellett engednem Margót. És most el kéne engednem ezt a furcsa helyzetet is, mégis, érzem, ahogy a gerincem kissé megfeszül. Nem kedvelem a hirtelen jövő változásokat, és bár eddig sietett ahhoz a férfihoz, most mégis inkább velünk akarna jönni. Szeretnék nemet mondani, mert nem tudom, hogy mik lehetnek a szándékai, de mire szólásra nyitom a számat, Zsini már el is lép tőlem, hogy újra Imola kezét fogja. Csodálatos.
- Természetesen nem. A lányok láthatóan kedvelik egymás társaságát.
Feljebb tolom a szemüvegemet, ami a nagy öltöztetésben lejjebb csúszott, és úgy pillantok a nőre. Nem értem, hogy mi ez a hirtelen jött érdeklődés, és nem tudom, hogy rendesen helyén tudom-e kezelni a dolgot. A terveim szerint, ahogy a férfi Margó életében, én is olyan szeretnék lenni, csak jövök, fogom a kislányt és viszem. Semmi iskolai színdarab, meg szülők gyűlése, meg ki tudja még, hogy az osztályfőnök vagy napközis nevelő mire tudna még rávenni, meg a többi, amúgy valószínűleg normális szülő mit szokott csinálni. Nekem az is elég nagy lépés, hogy ki kell jönnöm a házból, el kell jönnöm ide, mert bármikor, bárki megszólíthat, és azt nem akarom. Erre tessék, csak sikerült kifognom valakit, aki hirtelen megváltoztatja a terveit. Túl sötéten látom a világot, de hát így jár az, aki krimiket és drámákat ír, mindent és mindenkit gyanúsnak lát.
- Induljunk akkor.
Javaslom, és az ajtó felé mutatva a kezeimet, előre engedem a nőnemű egyedeket. Jó képet, azt mondta Margó, mindenhez vágjak jó képet. Azért vigyorogni biztos, hogy nem fogok, de megpróbálok kedves lenni, vagy mi.