Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Mondhatni még saját magát is meglepte azzal, hogy itt van. Mikor először járt erre, akkor véletlenül keveredett az előkészítő közelébe. Eléggé egy szerencsétlen napként élte azt meg. Most pedig önszántából kóvályog erre. Miért? Maga se tudja. Hiszen nem igazán kedveli a gyerekeket, mármint nem is velük van baj, hanem úgy alapból az emberekkel. Főleg az értetlenekkel, s lássuk be a gyerekek.. Néha bizony azok.
Önfelfedező és sanyargató életfilozófiája egyik pontja azonban az, hogy nyisson. Nyisson az új és a lehetőségek felé, ne pedig m indig előítéletekkel kezdjen új lapot mindenhol. Így hát felötlött benne az a halovány és bizony már a születés pillanatában elveszett ügy, hogy kellene valami jót tenni. Valami olyasmit, amivel az eddigi rosszakat úgymond kiválthatná. Vagy legalább elhitethetné magával, hogy lehetősége van arra, hogy megváltsa bűneit. S kik lennének a legmegfelelőbb alanyok erre? Hát a gyerekek.
Tehát jött az ötlet, hogy ha lehetőség van rá, be kellene segíteni itt.. De, hogy mit? Miképpen és miért? Arra talán sosem fog választ kapni még az épnek nem nevezhető elméjétől sem..
Áll az udvaron, ami most csendes, nem óbégat egyetlen egy gyermek sem, senki nem tépi a másik haját, s egyetlen kósza lélek sem vall gyermeki szerelmet a másiknak. Majdhogynem még ijesztőnek is tűnik így ez az egész. Tarkóját megvakarja, lábai nem mozdulnak sem előre, se m hátra. Mit keresek itt? Hangzik fel benne újra és újra a kérdés, melyre választ még egyszer sem talált. Felötlik benne, hogy gyorsan távozóra kéne fogni még azelőtt, hogy valaki felfedezi itt, ám a sors nem ilyen kegyes vele. Amint megtesz egy hátráló lépést, szemei elé szépen, lassan bekúszik egy felé közeledő alak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Zavartan vakarja meg a tarkóját, míg egyik lábáról a másikra dülöngél. Ha okos lett volna, ha hamarabb kapcsol, akkor most nem lenne ekkora kínban. Nézi a nőt, s egy mosolyt erőltet az arcára.
– Én, izé igazából.. – Kellemes kezdés meg kell hagyni. Az biztos, hogy a jelenlegi esetlen és kissé zavarodott kiállása alapján senki nem mondaná meg róla azt, hogy melyik házat képviseli. Bár ezt a szétosztást ő elég szkeptikusan nézi, de ez már egy másik téma.
–Gondoltam körbe nézek. – Tekintek is körbe, ha már ezt akarom végül is elhinteni. – Mármint nem vagyok valami pedofil kukkoló vagy ilyesmi. – Teszi hozzá gyorsan, bár valahogy úgy érzi, hogy ezzel nem segít magán csak még inkább ássa azt a bizonyos gödröt. Nem megy neki ez a kommunikációs dolog, főleg akkor nem, ha éppen egy számára ismeretlen és lehetetlen helyzetben van. Amibe tulajdonképpen ő saját maga sodródott azzal, mikor átsétált a kapun.
- Voltam erre felé valamikor és láttam, hogy bagolyköves volt a gyerekekkel és elgondolkoztam, hogy talán rám is rám férne ilyesmi. - Ó igen. Nem a gyerekek végett állna ennek neki, hanem azért, hogy a saját maga személyiségét fejlessze. Talán ettől egy kicsit önző, de ez nem igazán érdekli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Ha Ő azt mondja bújkálnak, elhiszi neki. Nem igazán van képben az ilyen emberekkel kapcsolatban szerencsére. Ha egyszer találkozna eggyel, lehet fel sem fogná, hogy az éppen mit csinál.. Vagy, ha igen, akkor annyira elszállna az agya, hogy a másik fél biztosan kórházban kötne ki. Még, ha a gyerekekkel nem is olyan felhőtlen a viszonya, azért megveti azokat, akik ténylegesen bántalmazzák őket.
– Igazából nem tudom, hogy szeretnék-e – húzza el a száját, s toporog tovább. – Ez eléggé bonyolult dolog – hunyorít egy kicsit, mint egy vakegér a teljes homályban. Az, hogy gyerekeket engedni a közelébe mennyire szerencsés.. még nem volt letesztelve. Ő olyan ember, mint Lucifer a sorozatban. Eldob egy játékot nekik, hogy hozzák vissza és, ha ez sikerül, akkor megpaskolja a buksijukat. Na már most ez egy elkészítőben nem biztos, hogy szerencsés bemutatkozás lenne.
– A természetemmel van némi gond – teszi hozzá még a magyarázatot. Igen ám, de felvetülhet a kedves néniben, hogy akkor meg mi a jó büdös… keres itt? Na hát ez az, amire még Ő maga sem tudja a megfelelő választ.
Hallgatva a másik felet, nem lelkesedik fel annyira, mint illene, sőt mi több.. Lehet, hogy még az eddigieknél is jobban megijed(?). Már, ha ez az ijedség dolog. Idegesen megrágcsálja a szája szélét és hümment egyet, kettőt, majd a toporgásából és hátráló lépés lesz.
– Talán jobb, ha inkább nem teszem beljebb a lábamat – mosolyodik el kínjában. – Tényleg, nekik is, nekem is, magának is – még mindig mosolyog, de ez nem az eszelős fajta, amitől az ember hátán feláll a szőr. Ez kivételesen őszinte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Nézi az ismeretlen nőt, aki valamiféle nyugalmat áraszt magából. Szinte csodálja, mert látja rajta, hogy Ő tényleg hisz abban, amit mond és segítene, ha hagyná. Ám Dalma nem olyan. Dalma egy makacs és önfejű lány, aki meggondolatlanul cselekszik és dönt. Túl sokszor fordul elő az vele, hogy hamarabb beszél, vagy tesz lépéseket, minthogy okosan, szépen átgondolná a következményeket. Most is így van. Belépett, mert hirtelen azt vette a fejébe, hogy milyen jó lenne a gyerekekkel foglalkozni. Ám az első "akadálynál" már fülét-farkát behúzva menekülne is.
  – Hmm, erre egy kérdéssel válaszolnék –kezd bele, s most már kihúzza magát, nem illeg jobbra-balra. – Mennyire értékelné itt bárki, ha mondjuk meglátnék egy gyereket, elvenném a plüssjátékát, amit éppen szorongat és eldobnám, hogy hozza vissza? – teljes komolyság tükröződik a tekintetében. Ha ezt megengedik, akkor uccu neki, mehetnek is arra a próbára. De amúgy, lehet, hogy tényleg jobban jár mindenki, ha most tovább hátrál.
– Tudom, hogy ez így elég zavaros. Gyakorlatilag az egész életem az, meg minden. Egyik pillanatban még jó ötletnek tartom, a másikban meg előjön belőlem egy ilyen debil állat.. – vág egy fintort, mert ezt aztán ennél szelídebben nem igazán tudná megfogalmazni. – Tényleg, még mikor beléptem a kapun biztos voltam abban, hogy igen ez jó ötlet és kell a kis világomnak, de ahogy telnek itt az udvaron a percek, egyre jobban azt érzem, hogy a gyerekek érdekében, jobb ha nem merészkedem tovább – sóhajt egyet. Tenne ő jót, de amint lép egyet előre, kettő kell neki hátra, hogy egyensúlyt érezzen. Majd egyszer köszönetet mond ezért az otthoniaknak, ha hajlandó lesz visszatáncikálni hozzájuk.
– Ne haragudjon, hogy raboltam az idejét –néz végül Emmára. Arcán látható az, hogy eléggé zavarodott, kissé talán még szégyelli is magát, de ez tényleg annyira halovány árnyalat, hogy csak a legjobb megfigyelők vehetik észre.