Egy péntek estén
<>
Túl van az első pár találkozáson, ami a könyvtárat és az új könyvtárosokat illeti. Az előző kolléga nem hagyott túl sok mindent rájuk, így a személyes ismerkedés helyett - a rövid bemutatkozáson persze túlestek -, inkább belevetették magukat a munkába. Volt mit megbeszélni, az időbeosztás fontos része, hogy Gellért mikor legyen munkába, nem beszélve az engedélyek beszerzéséről és esetleg a könyvtári rend megreformálásáról. Mivel ide járt nagyon sok kiskaput ismert, amit ő nem nagyon használt ki, de tudott róluk. A könyvtár után gyorsan átöltözött, de ezt sem vitte túlzásba, csak kényelmesbe és a kissé hűvösebb időhöz öltözött fel. Habár tudta, hogy a gyorsétteremben a péntek Mexikóé, és ott ugye a csípősebb ízek is dominálnak, talán túlöltözött ehhez. A kastély és az étterem távolságot nagy lépésekben teszi meg, hiszen eléggé éhes, szinte beszédül a Falatozóba. Szerencsére még nem sokan vannak, így ráér nézelődni, miközben a sorára vár. Először az ételeket nézi meg, később a közönséget. Mindig így hívta Gerdával a kocsma, vagy az étterem népét. Az arcán megrándul egy izom a gondolatra, hogy lány itt van, de nem látja sehol jelenleg. Az első találkozásra nyugodtan rámondható, hogy kínos volt, de pozitív kicsengéssel váltak el egymástól. Talán, ha visszafogadják egymást a bizalmukba, lehet olyan, vagy olyasmi, mint régen volt. Gerda helyett megpillant egy élénkpiros hajú lányt, aki nagyon lazán és természetesen viselkedik. Ha nem így tenne is kitűnne a tömegből, de Gellértnek valahogy megmozgatja a fantáziáját, egészen addig, amíg a tálcákhoz nem ér. Gyorsan elvesz egyet, majd bedob pár random fogást - halat és hasábot mellé, meg egy búbos húst -, de elvesz egy közepes méretű chimichanga-t is, ha már Mexikó és csípős kell. Kér még egy kávét, és megkérdezi, hogy van-e dohányzó rész. Az sajnos nincs, ez inkább ilyen diákkajálda, jön a válasz, bár nem érti, hogy ebben mi az összefüggés. Szerencsére kávé van, rendel hozzá még egy kis szénsavas vizet is. Lehet később átugrik valami kocsmába, de egyelőre rohadt éhes. Fizet, majd kinéz magának egy magányos helyet, és odatalepszik, amíg a manó meghozza a kávét. Kedves mosolyt ereszt az észveszejtő illatok és látvány felé, majd evőeszközeivel megtöri a harmóniát és végre elkezd enni. Nagyon ízlik neki!