37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Vendéglátó negyed - Francesco Nico Bianchi összes hozzászólása (7 darab)

Oldalak: [1] Le
Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. április 1. 15:35 Ugrás a poszthoz

Vakrandi a végzettel prt. II.
Ophelia Donovan

Kellemes hangulatban sétálnak el a Falatozóig, ahol egyébként Nico még nem járt. Azért merész olyan helyre vinni valakit, amiről nem tud az ember fia semmit. De talán épp ez a spontaneitás hiányzott mindig is belőle. Hogy csak úgy belevesse magát a dolgokba, még akkor is, ha rosszul sül el. Ha semmit nem tesz, akkor úgyis lemarad az egészről, így legalább megpróbál változtatni.
- Az sosem baj, ha valaki sokat olvas. Épp ellenkezőleg. Mellesleg megjegyzem, az olyanokból van nagyon kevés, amilyen te is vagy és itt most nem a macskás hölgyekről beszélek - sokat mondóan pillant a nőre, miközben szemtelen mosolyra húzza ajkát, ugyanis nem is sejti, hogy Ophelia már megfogalmazta ugyanezt a gondolatmenetet. Mármint a macskás részét. De tényleg, annyian ülnek otthon, sírnak a kis szőrgombócuk felett, akikkel egyébként próbálják pótolni az életükből kimaradó dolgokat... Persze, poénként hangzik el, hogy "macskás vénasszony lesz", de egy-két egyed tényleg esélyes a címre. - Csak azt ne mondd, hogy egy pörgőrúgással elintéztél volna, ha megpróbállak megtámadni - a filmes utalás talán nem fog leesni a nőnek, elvégre ki tudja, milyen családból származik? Nico természetesen jól ismeri a muglik kultikus filmjeit és az ezekből fakadó poénokat, ám ezen tudását csak ritkán csillogtathatja meg. Meg amúgy is, milyen ez a humorérzék...
Ahogy rá kerül a sor, könnyedén rendel egy dupla Sloppy Joe-t, amiben nemcsak, hogy dupla marhahús van, a nevéből fakadóan különlegessége, hogy darált húsos szósszal van tele, továbbá paradicsommal, illetve sajttal. Egy igazi íncsiklandozó fogásnak tűnik, főleg hozzá az a sok krumpli és fél liter üdítő - ő is kólát kér. Még a rendelés végére odabiggyeszti, hogy amennyiben tudnak, tegyenek bele csípőset is, tudniillik Francesco él-hal érte. Ahogy leülnek az egyik asztalhoz, figyelmesen hallgatja a nőt.
- Egyik sem tűnik túl jó tervnek. Ki tudja? Talán maratoni futó az illető és simán utolér. Ami a fülön csípést illeti... Akár működhet is, ha résen vagy. De velem nehezen bánnál el. Van egy titkos fegyverem - rákacsint és hátradől, miközben azon gondolkozik, hogy egy átkot még a faljárással se tudna elkerülni. Ellenben az a szabadság, hogy bármilyen anyagon képes áthatolni, bizony kemény fejtörést okozhatna akárkinek, aki el akarná kapni - ugyanis míg Nicot nem korlátozza a négy fal, addig a többi mágust igen. Róla hamarabb elképzelem, hogy elfut, mintsem megküzdjön valakivel és, talán épp ezért hamarabb is érne utol bárkit, aki előle menekülne. Kerülgeti a halál a dolgokat. Csak nyílegyenesen. - Egyébként mivel foglalkozol?
Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. április 2. 13:24 Ugrás a poszthoz

Vakrandi a végzettel prt. II.
Ophelia Donovan

- Eszedbe se jusson, kész pazarlás lenne - most már határozottan szemtelen, de még ezt is azzal az édes, kisfiús mosolyával adja elő. Nem lehet rá haragudni egyszerűen.
A nő következő válaszára felszalad a szemöldöke. Ah, I see you're a woman of culture as well. Szinte kiszalad a száján, hogy lenyűgöző, de inkább visszatartja. Nem hitte volna, hogy egyszer Chuck Norris sodorja közös nevezőre egy nővel. Igen, így már érthető minden "Chuck Norris bármire képes" vicc és meme. Még a végén Nico szerencséjét is meghozza - ami persze lehetetlen, de sohase mondd, hogy soha. - Mondjuk ez a kardvillogtatás, vágtatás, lovas roham, puskaropogtatás csak arra jó, hogy fejfájást okozzon, elvégre izzasztó dolgok kifinomult emberhez nem illenek... - olyan játszi könnyedséggel idéz a Zorroból, mintha felolvasná a forgatókönyvet. Lehet, hogy nem egy Banderas, de azért tudja, mitől döglik a légy...
Rendelésüket letudva már ülnek is egymással szemben és ugyanott folytatja az incselkedést, ahol abbahagyta. Ki tudja, még a végén rájön, hogyan kell a nőkkel flörtölni. - Ha elárulnám, már nem is lenne titkos - az arcán lévő mosoly egyszerre titokzatos, elragadó és szemtelen, mint aki elhúzza a mézes madzagot a másik előtt, aztán visszatáncol. Az a zsinór biza nem eladó, vagy legalábbis oly nehéz lesz kiénekelni a szájából, mint a róka és a holló esetében a sajtot.
- Hűha, ezek szerint szeretsz veszélyesen élni - elismerően biccent, a maga részéről semmi kellemetlen vagy szégyellnivaló nincs abban, ha egy nő auror. Mondjuk ő férfiként sosem választaná ezt a szakmát, bizony előfordult már, hogy olyan talpraesett és tehetséges nővel találkozott a Minisztériumban hasonló munkakörben, hogy az álla is leesett. Bár igazából innentől kezd egyértelművé válni, hogy itt nagy valószínűséggel nem jutna esély Nico számára, hogy felvegye a nagy és erős védelmező szerepét. Tudjátok mit? Ha csak ez a legnagyobb probléma, még meg tud birkózni vele. - És miért pont auror? Mármint, félre ne értsd, nem azért kérdezem, mert mondjuk egy antikváriumban kellene könyveket pakolgatnod, de mindig is érdekelt, hogy egy nő miért választja ezt a szakmát. Elég elvetemült alakok is vannak azért, nem egy életbiztosítás - ő már csak tudja. Hányszor kellett segítenie az aurorok háttérmunkáját! Te jó ég. És mindannyiszor rázta a hideg attól, hogy az éles bevetés akciódús részébe keveredjen. A vásznon imádja a csihi-puhit, de ő inkább megőrizné a saját vonásait és csontjait eredetiben.
Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2020. január 5. 00:54 Ugrás a poszthoz

Adél
a téli szünetben

A mai napja könnyeden alakult, elvégre a karácsonyi szünet előtt megíratott vizsgákat javította, illetve tegnap az eridonosokkal karácsonyozott egy keveset. Már persze azokkal, akik maradtak, de meglepően sokan maradtak. Opheliával szerveztek egy kis bulit, ami eléggé zártkörű volt, ez pedig osztatlan sikert aratott. Rengeteg trash kaját ettek, illetve hoztak olyan filmeket, amik tematikusan karácsonyiak, és tematikusan anti-karácsonyiak. Természetesen senkit nem lepett meg, hogy míg az első egy ízig-vérig ünnepekről szóló móka volt, addig a második konkrétan nyáron játszódott. Csak semmi karácsony! Szóval a lényeg az, hogy a program jól sikerült, ezután kellett ma vizsgákat javítania. Sajnos, bármennyire is jóindulatú, lesz pár bukás.
Hazafelé menet úgy dönt, benéz a csárdába, meg akkor meg is kajál, ha már van rá lehetőség. Egyszerűen nem mindig van kedve főzőcskézni, ez is egy ilyen nap. Belépve már nem sok vendéget talál, de nem is bánja, nem kedveli a hangzavart - olasz származása ellenére -, így egyből a pulthoz lép, ahol fel sem ismeri Adélt, míg a lány felé nem fordul. Szőke lett. Wáoh.
- Hát hello - nehéz megszólalnia, mikor utoljára látta, még barna volt és mintha kevesebb tetkója is lett volna. Ráadásul karácsonykor dolgozik? Jó, ennyi erővel meg ő karácsonykor a csárdában flangál késő este, az se jobb. Bár tekintve, hogy a családja amúgy otthon van és már minden bizonnyal alszanak, belefér egy kis tivornya. - Boldog karácsonyt - ahogy felocsúdik, el is mosolyodik, majd helyet foglal az egyik széken. Mivel rég találkoztak, biztos lesz mit megbeszélniük.
Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2020. január 20. 11:46 Ugrás a poszthoz

Adél
a téli szünetben

Azért nem akkora meglepetés ő, hogy rögtön poharakat kelljen tördelni - bár tény és való, hogy a látvány párját ritkítja. Akaratlanul is elmosolyodik, mintha ezzel finoman, jelzésértékűen nevetne az eltúlzott reakción, hangot azonban nem ad ki. Mégsem lenne kedves karácsony szent ünnepén ilyesmit tenni, ugyebár.
- Minden oké? - felvonja fél szemöldökét és a szilánkokra pillant, amiken pillanatokkal később Adél könnyedén átlép. Vagy bele. Ez is pusztán nézőpont kérdése. Nem igazán tudja mire vélni a lány viselkedését, de érzi rajta, hogy nagyon kimért. Nem pszichológus, de azt még ő is képes észrevenni, hogyha valahol felesleges, vagy feszültséget kelt. Konkrétan úgy csinál, mintha belé toltak volna egy karót, ez a mosoly pedig közel sem olyan szívélyes, mint amilyennek mutatni akarja. Ha jól meggondolom, fogalmam sincs, miért pont ő viselkedik így, mikor a legutóbb egy fartúrónak nevezte a férfit, de ugye az idők változnak, az emlékek megszépülnek, biztos Nico vétette a nagyobb hibát.
- Nos, akkor egy vajsört kérek - megvonja vállát, de válaszadáskor már nem mosolyog. Elvégre Adél is csak látszólag teszi, nem örül a férfinak. Persze az továbbra is abszolút rejtély, hogy mit követett el - leszámítva a tényt, hogy nem kereste a másikat. A helyében ki szaladt volna utána? De most őszintén. Amikor a legjobb barátoddal így bánsz - pardon, az állítólagos legjobb barátoddal -, gondolom utána nem várod el, hogy a nyakadban lihegjen.
Megvárja, hogy az ital elé kerüljön és lazán kortyol bele, úgy dönt, figyelmen kívül hagyja ezt a sértett-durcás viselkedést. Ha a lánynak szüksége volt rá, írhatott volna, ha meg nem volt, akkor kár azon vekengeni, hogy a férfi nem kereste. Whatever. - Mi újság? Jól vagy? - nem tudja, mit kérdezhetne, vagy hogyan, nyilván egyenes választ nem fog kapni, elvégre most haragszanak (?) rá. Vagy csak épp nem kedvelik. Sohasem értett igazán a nőkhöz, csak azt tudta mindig pillanatok alatt felismerni, ha dühösek voltak rá. Nos, Adél most úgy tűnik, roppant dühös.
Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2020. április 20. 03:23 Ugrás a poszthoz

Adél
a téli szünetben

Nos, amennyiben minden oké, ám legyen, nem fogja feszegetni a témát. Tud ám ő is közömbös lenni a nővel, szóval működik ez a passzív-agresszivitás fordítva is. Csak úgy utálja ezeket a játszmázásokat! Különben is, milyen hülye szokás az, hogyha megkérdezik tőled, mi van veled, akkor egyszerűen rávágod, hogy „semmi”, miközben még a vak is látja, hogy be vagy feszülve, mint atom? Nem fogja megérteni a nőket, Emily-t sem értette soha, csak szerette.
- Köszönöm – magához húzza a korsót és belekortyol, ledönt vagy három-négy kortyot, s csak utána koppan pulton az üveg. Eközben megállapítja nagyon szellemesen, hogy Adélnak nem kéne annyi kólát innia, még a végén be fog itt rúgni, de jelenleg láthatóan nincsenek olyan viszonyban, hogy viccelődni kezdjen, így ezt most magában tartja. A közlésre biccent, majd amikor a másik nem figyel, megvonja vállát. Észre sem fogja venni, elvégre eddig sem igazán kommunikált vele a nő, most mi fog változni? Legalább nem lesz teljesen kínos, hogy itt vannak egymástól egy méterre és mégsem állnak szóba egymással. De komolyan, miért kell még karácsonykor is ezt csinálni? Egyre jobban spannolja fel magát és már készül is a szent beszédére, miszerint mennyire gyerekes, ami itt zajlik és történjen bármi, csak ezt fejezzék be, azonban a pub ajtaja csukódik és egy világi nagy sóhaj hangzik fel háta mögül. Nocsak, más is belefáradt volna ebbe a közjátékba?
Hátrafordul erre a szóra és szemöldökei megemelkednek. Hát ezután az indítás után sok mindenre számított, csak arra nem, hogy hiányzik a másiknak. Megvárja, hogy Adél mellé érjen és ízlelgeti a szavakat, hiszen tulajdonképpen megbocsájtott. – Te is nekem. És elég hülyén éreztem magam, hogy szóba sem állsz velem, vagy hát ilyen udvarias-távolságtartó vagy – nem is hazudik, tényleg elég szar szitu. Mert azon nem tud változtatni, amiről nem szólnak neki. Pedig mindenki elhiheti, nem akart ő sohasem ártani senkinek, főleg olyannak nem, akit a barátjának tart.
- Borítsunk rá fátylat. És, ha van kedved, akkor mondd el, mi újság veled igazából – szándékosan kihangsúlyozza az utolsó szót, mert mindketten pontosan tisztában vannak azzal, hogy ez jelentőséggel bír. Még, ha nem is nagyon naggyal.
Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2020. május 11. 09:25 Ugrás a poszthoz

Adél
a téli szünetben

Ideje volt már, hogy rendbe tegyék a barátságukat, de nem gondolta volna, hogy ilyen sokáig fog tartani. Ahelyett, hogy beszéltek volna egymással, a pletykák lettek kapcsolatuk fő mozgatórugói, már pedig ki tudhatná náluk jobban, hogy ezek az ízléstelen híresztelések mennyire hamisak? És ez a lényeg, többet nem engedhetik meg, hogy ez a dolog közéjük férkőzzön. Ahogy átkarolja a lány, ösztönösen húzza magához, mert ezúttal megnyugtatja az ölelés. Lehunyja szemeit, hisz férfi létére karácsony este másra se vágyik, csak hogy elsírja magát, amiért az, akit a világon szinte mindennél jobban szeret, egyszerűen összeszűrte a levet a háta mögött a legjobb barátjával. Mármint, a volt legjobb barátjával, akarom mondani.
- Tényleg nem haragszom, már rég túl vagyunk rajta - azóta annyi minden más történt, hogy lehetősége sem volt durcázni ezen az ízetlen tréfán. Mi tagadás, kicsit felgyorsultak az események, mióta kellett neki egy alibi barátnő... Morfondírozás közben megérzi a nyakát érő leheletnyi puszit és ösztönösen bizsereg bele. Mondjatok nekem egy olyan embert, akinek nem erogén zónája ez a pont! Na ugye. Éppen ezért készségesen ereszti el Adélt, mielőtt a lány észrevehetné ezt a természetes reakciót.
- Volt egy baleseted? Mi történt? - a többi rész annyira nem csigázza fel, de az, hogy a másiknak baja esett, az már egy érdekesebb kérdés. Ezzel könnyedén el is terelődik figyelme a korábbi intermezzo-ról és minden visszaáll a régi kerékvágásba. - És várj, otthagytad a sulit? De miért? - most realizálja csak, mennyi mindenről maradt le. Ezek szerint másnál is hiper űrsebességgel reppent el ez az elmúlt közel fél év. Hurrá. A kérdésre összepréseli ajkait és hirtelen nem tudja, hogy káromkodjon, sírjon, esetleg nevessen-e. Nehéz a választás. Egyszerre tenné mindet és egyiket sem, mert túlságosan fájdalmas az egész.
- Nem a barátnőm, mióta eltöltött egy kellemes estét a legjobb barátommal. Állítólag nem történt köztük semmi, de persze messziről jött ember azt mond, amit csak akar - még forr benne a düh és a rosszindulat, épp csak visszaértek a kirándulásról, túlságosan is élénkek az emlékek. Nem is érti, miért nem hisz Emily-nek. Talán azért, mert úgy érzi, mindez bosszú azért, ami Opheliával történt, pedig az nem is volt valós és nem is fek... Na jó, de az a nő előtt volt, úgyhogy tökre nem számít.
Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2020. május 17. 04:14 Ugrás a poszthoz

Adél
a téli szünetben

Figyelmesen hallgatja Adélt és kendőzetlenül csóválja meg a fejét. Ez ugyanolyan, mint rutinból vezetni, csak ott legalább van egy kaszni, ami megvéd a sérülésektől, ellentétben a motorral, ahol van az ember és kész. Ráadásul ez a baleset elég súlyosnak is hangzik, ami azt illeti, szóval egy bizonyos pontnál egyszerűen kiül arcára az ’úúú’ kifejezés. Amikor szörnyülködsz, de nem tudod, mit mondhatnál. Leginkább azt, hogy megrángatod a másikat, hogy teljes mértékben nem normális, de ennek már mindegy, akkor kellett volna.
- Remélem tudod, hogyha ezt akkor hallom meg, meg is öltelek volna, ha a baleset nem teszi. Hogy lehettél ilyen felelőtlen? – akárhogy is szépítjük vagy épp csúfítjuk a dolgokat, igenis vannak emberek, akik aggódnak a lányért, akkor is, ha épp fasírtban voltak. Hatalmas felelőtlenség ilyesminek kitenni magát, aztán félvállról véve még mutogatni is a nyomokat, mondván ’ez van’. Bár ismerve a szőkét nem kételkedik abban, hogy a felépülése után nem sokkal ismét felpattant a kétkerekűre, hogy az utakat rója. Így végignézve rajta meg kell állapítsa, hogy rengeteget változott a megismerkedésük óta, van amiben jobb, van amiben rosszabb irányba. De ez már csak ilyen, nem? Nico is sok mindenen ment keresztül, amik mind formálták őt valamilyen irányba. Például a nőket egyre szerencsétlenebbül kezeli, ami visszatekintve az elmúlt időszakra kész művészet.
- Ha azért csináltad, mert így jobb, akkor tök rendben van. Különben sem kell mindenkinek doktor professzornak lennie, úgyhogy valósítsd csak meg magad – elvigyorodik, miközben arra gondol, annak idején ő is inkább csak autószerelő akart lenni, mint apja. Gyerekkorában imádta bütykölni a különböző járgányokat, rendszeres programjuk volt, míg meg nem jelent nála a fáziseltolás, ami mindent megváltoztatott és inkább a továbbtanulás felé sodorta. Hogy megbánta-e? Egy kicsit sem. Más életre vágyott, de végül ez teszi boldoggá.
Az együttérzéstől egyszerre érzi jól és rosszul magát. Nem szereti, ha sajnálják, de valahol meg igényli, hogy az ő lelkecskéjét is ápolgassák. Éppen ezért nem húzódik el, csak hálásan pislog a lány felé. – Nem tudom, képes vagyok-e rá. Istenem Adél, annyira szeretem – keservesen szólal meg, látszik rajta, hogy őszintén szenved döntése súlya alatt. Hogyan várhatják el tőle, hogy becsületét és önérzetét sutba dobva egyszerűen kezdje újra? Még akkor is, ha nem történt semmi, maga a pletyka is sértő, legalább annyira, mintha azt mondanák valakinek, hogy a gyerek nem az övé. – Köszönöm – elfogadja az italt és a koccintás után nem teketóriázik soká, lehúzza az egészet. Neki köztudottan megárt ám a pia, így nem is kell több mint egy kis öblítés a vajsörrel és már a világáról is alig tud. Adél könnyedén az asztal alá ihatná, ha akarná, de tudva, hogy ilyenkor minden sokkal homályosabb és az ember tesz meggondolatlan dolgokat, inkább nem tölt újra neki. Ettől függetlenül fogalmuk sincs, meddig beszélgetnek úgy, mint már jó ideje nem: mint két jó barát, akik újra ugyanazon a ponton kötnek ki életükben, mint már oly sokszor. Annyi biztos, hogy Nico csak hajnali három felé ér haza, akkor is igen pityókásan, de könnyebb lélekkel. A nő sem maradhatott már sokáig, mert az olasz természetesen segített neki pakolni, hogy mihamarabb elmehessen ő is. Nos… Boldog karácsonyt, azt hiszem.
Vendéglátó negyed - Francesco Nico Bianchi összes hozzászólása (7 darab)

Oldalak: [1] Fel