Mary
- Köszönöm, a Te neved is nagyon szép. * Feleli a lánynak, kicsit biccentve. Valamiért cudarul szeret bólogatni, afféle beidegződéssé vált nála. Mosolyogva hallgatja, ahogy beszél. Szereti az ilyen kis hebrencs, pörgő diákokat. Ő nem ilyen volt anno, sokkal inkább visszafogott, kimértebb, főleg a vége felé. Az elején azért nem zsongott annyira, mert még új diák volt, utána prefektusként sem akart pattogni, az után pedig jött a vesebetegsége, 1 tanév otthon, majd újra vissza a Bagolykő mindennapjaiba, szinte azonnal bele a mély vízbe, ismét jelvénnyel a mellkasán. A prefektusság nagyon sokat segített a személyiségfejlődésében, megtanult mindenért felelősséget vállalni, másokat valamilyen szinten irányítani, meg abban is sokat segített neki a jelvény viselése, hogy anélkül tudja kivívni mások tiszteletét, hogy különösebben katonásan kellene viselkednie. Ez gyógyítóként időnként alkalmaznia kell, sok a makacs páciens, pláne egy ilyen zsenge korú javasasszonnyal szemben. Olyankor általában szaknyelven kezd el beszélni, hadd lássák, hogy ő bizony tanult nő, nem afféle kuruzsló, aki csak a szülei támogatása miatt végezte el az iskolát.
A Navinés lány habogásán nevetni kezd, kifejezetten szórakoztatónak találja, hogy Mary nem tudja eldönteni a tegezés kérdését.*
- Semmi gond, nyugodtan. * Feleli biztató mosollyal az arcán, majd folytatja.* -
Te itt születtél, vagy ideköltöztetek? Én 13 éves koromig Oxfordban éltem. A szüleim azért költöztek ide, mert ki kellett vívniuk a saját maguk által kifejlesztett gyógyítási módszernek az elismerést. Ezt de megaszontam. Szóval… * Gondolkodik el egy pillanatra, miközben az ujjával csettint.*
- Nagy-Britanniában van egy híres ispotály, ott dolgoztak, miközben fejlesztettek. Ott nem ismerték el a kutatásaik eredményét, így itt nyitották meg a saját ispotályukat. * Nyögi ki nagy nehezen, és végre érthetően, miközben egy újabb kanál ételt ad a kislánya szájába. Millának szemmel láthatóan ízlik a főzelék, szerencsés szülők, egyelőre nem válogat. Nem akarják elkapatni, de semmiképpen nem száműzik a cukrot meg a fehér lisztből készült dolgokat a pici étrendjéből. A mértéket kell megtalálni, meg ügyelni a rendszeres fogmosásra, nem megvonni a dolgokat.*
- Szívesen látlak, de ne legyen rám szükség inkább. * Mondja válaszul arra, hogy Mary hozzá szeretne járni. Nem tudja, hogy elmondja-e neki, hogy általában kiket szokott fogadni, de végül úgy dönt, hogy igen. *
- A kastélyban is van javasasszony. Tudod, hozzám általában azok járnak, akik verekedtek, illegális párbajokat vívtak, vagy kínos módon szedték össze a betegségüket. * Bizony, csupa olyan dolog, amit nem szeretnének, hogy az iskolában kiderüljön, vagy a házvezető fülébe jusson. Ő nem adhat ki információt, ezt ki is használják a lurkók.*
- Egyébként hány éves a nővéred? Hányan vagytok testvérek? * Érdeklődik, miközben ő maga is megeszik egy kanál főzeléket, hozzá egy kis kenyeret. Ő már vagy 2 hete nem beszélt a testvéreivel, akkora a pörgés, mind a hárman megházasodtak, gyerekeik vannak, építik a karrierjüket, nehéz így mindenre figyelni, pláne, hogy több száz kilométer van közöttük.*
- Te is Navinés vagy? Ez tényleg tök jó. Ismerek onnan még pár embert. Beát, és Katát. Bea akkor volt kicsi, amikor én mestertanonc, Kata pedig szokott hozzám járni. Mármint… * Hirtelen kapcsol, hogy így bizony elég furán jön ki, a pár perccel ezelőtti mondókája, mintha a prefektus illegális párbajokat, vagy cicaharcokat vívna, és emiatt rendszeresen kezelni kéne a sebeit.*
- Mármint a boltba. Nincs vele gond, rendes lány. * Fejezi be csevegő hangon. Nem mondhatja el, hogy Kata miért jár oda, köti a titoktartás. Igaz, az allergiával –a meglétén kívül persze- semmi gond sincsen, de nem árulhat el semmit, pláne nem idegeneknek, még ha nagyon szimpatikus is neki a sárga leányzó.*