Lucy Dijjas
Az esti órákban járt egyet a faluban, no meg eleget tett a mára már számára hagyománynak számító teázási szokásainak. Kinn valahogy rászokott a teázásra, élete során sokféle teafélét kóstolt a világ minden tájáról. Ez idő alatt rutinos fogyasztóvá vált, sok kedvenc különlegessége lett.
Egy elegáns öltönyt kapott magára, mielőtt útnak indult volna. Az efféle viselet nem ritka nála, az iskolában is szeret így mutatkozni. Lehet mást húzott volna fel, de ez volt kéznél, no meg valahogy ki is kell néznie az embernek, ha a teaházba megy...
Komótosan és ráérősen sétálgatott. Nem zavarta a fagyos, téli időjárás, de útja vége során már érezte az átmelegedés szükségét. Remélte azonban, hogy egy forró finomság kárpótolhatja. Amikor megpillantotta a teaházat, elmosolyodott és beljebb ment.
-Jó estét! -köszönt udvariasan, ahogyan az illemtankönyvek előírják. Nem ő volt az egyedüli vendég aznap este. Nem számolta össze pontosan a létszámot, de tuti nem kongott az ürességtől a hely. Téli ruhadarabjaitól megszabadulva odasétált az egyik asztalhoz, melyet szimpatikusnak talált. Nem akart egyedül ücsörögni, teázni társaságban a jó. Egy barátságosnak tűnő hölgyeményt szólított meg, aki látszólag elmélyülten gondolkodott, s éppen akkor fejezte be levelének megírását. Ez egy közös pont, mert Gábor kinézte a lányból, hogy ő is egy sokat levelező fajta. Hát még a tanár úr, aki a külföldi és itthoni barátaival, no meg az egész rokonsággal levelezget... Van, hogy egy egész délelőtt rámegy a válaszok gondos és alapos megírására. Szóval teljesen átérezte a helyzetet.
-Elnézést, szabad ez a hely? -kérdezte mély hangján, szemeivel a lányt végigmérve - Úgy láttam éppen most fejezte be teendőjét, remélem nem zavarok...