Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Otthonosan huppanok le egy üres asztalhoz, miután leadtam a rendelésem egy egyszemélyes Félszemű Kukorica Pizzára, és egy sajttorta szeletre, pedig még életemben nem jöttem be ebbe a pizzázóba. Előtte gyakran elmegyek a pubba tartva, vagy onnan eljőve, de bent most járok először. Végignézek a berendezésen, a falakon, az asztaloknál ülőkön, és magamban megjegyzem, hogy egész csinos kis hely, bár nekem túl sok a rikító sárga mindenhol, ami zavarja a szemem, úgyhogy inkább magam elé meredek az asztallapra, majd onnan a telefonomra. Bejátszottam, hogy beteg vagyok, úgyhogy nem mentem be ma az órákra, így műszakot is cseréltem a pubban, nehogy Eleonorenak szemet szúrjon, hogy az órájáról hiányzom, de a vendégeknek meg halál nyugodtan töltögetem a whiskyt, és keverem a koktélokat. A szabadnapomon így azt csináltam, amit csak akartam. Délelőtt boltokban lógtam, megvettem Cathnek azt a ruhát, amit a múltkori körutunkon kinézett, de végül sokallta rá a pénzt, és még Willék babája is gazdagabb lett egy cipővel a mai nap után. Norina szerint még felesleges rendes cipőt venni a gyereknek, mert úgyis kinövi, de Will elmondása alapján már lassan megtanul járni, és szerencsétlennek meg nem lesz egy normális cipője sem, amit ráadhatnak, úgyhogy megvettem. Ezek még nem a karácsonyi bevásárlásom eredményei, majd odaadom nekik, ha legközelebb találkozunk.
A szatyraim társaságában, halál nyugodtan görgetek le a közösségi oldalak hírfolyamában, néha fel-felnézve, amikor valaki rám köszön a pub gyakori vendégei, vagy a bagolyköves diákok közül, aki felismer, és még arra a középkorú pasira is, aki két asztallal arrébb bámul már két perce folyamatosan a pizzája mögül. Időközben megérkezett a feleségének kinéző asszonyság is, így magamban röhögve nézek vissza felváltva a telefonomra, és arra a fura kis bigyóra, amit a rendelésem leadása után adtak, hogy majd szól, ha kész a kajám. Ez valami mugliktól átvett módszer, egy kis varázslattal átitatva, vagy ez az ötlet komolyan egy varázsló fejéből pattant ki? Összehúzott szemöldökkel bököm meg a lényt, mert mintha elaludt volna, nem motyog, mióta odaadták. Az érintésemre újra recsegő-morgó hangot ad ki, majd halkabban folytatja, mintha csak egy macska dorombolna az asztalon. Fúj. Macskák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ráérősen olvasgatom a legújabb híreket Meghan hercegné terhességéről. Sokan arra tippelnek, hogy ikreket vár. Egészen mesébe illő fordulatot vett az élete, legalábbis a sajtó régóta ezt szajkózza. Én inkább sajnálom őt. Színésznő volt, a nekik kijáró szabadsággal, erre képes feláldozni ezt az életet azért, hogy egy szigorú szabályokkal járó pozíciója legyen, és a fiatalságát arra áldozza, hogy gyerekeket neveljen egy palotában? Nem hiszem, hogy a helyében képes lettem volna ezt az utat választani, még egy jóképű hercegért sem. Vagy mégis? Ezek a gondolatok kavarognak a fejemben, amikor a hátam mögül egy férfi hangját hallom meg. Eszembe se jut, hogy esetleg nekem szól a mondanivalója, így csak akkor ismerem fel a helyzetet, amikor egy pizza, egy szelet torta, és egy pohár limonádé landol előttem az asztalon.
- Ó, én még csak nemrég ér... - kezdek bele a magyarázkodásba, hiszen nem érzem soknak az eltelt időt, így jogosnak sem az ajándék limonádét, de amint felnézek a férfira, a szavam elakad. - Arie?
Egy kicsit magasabbnak tűnik, az arca idősebbnek, és borostásabbnak, de ő az, ez teljesen biztos. Felismerem, hogyne ismerném, ahogy ő is engem. Eddigi életem talán egyetlen komolyabb párkapcsolatának emléke tolul a fejembe egy pillanat alatt. A gyomrom görcsbe rándul, és hirtelen elfog a rosszullét. Olyan események rémlenek fel a szemem előtt, amiket négy éve rengeteg időbe telt elásnom az elmém legmélyére. Egy pillanatra megszédülök, meg kell kapaszkodnom az asztal lapjában, hogy ne dőljek le a székről. Újból a mellettem álló férfira nézek, mintha csak azt akarnám ellenőrizni, hogy nem hallucinálok, ez a pasas tényleg az exem.
- Te itt dolgozol?
Elképedve meredek rá, és mivel más, normális ötletem nincs, lassan felállok a székről, óvatosan, mert a fejem még mindig kótyagos a viszontlátástól. Üdvözölni talán illene őt.      

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Lassan hátrálok vissza egy lépést, hogy megtámaszkodjak az asztal szélében. Mit is vártam, tulajdonképpen? Hogy mintha mi sem történt volna, egymás karjaiba omlunk, így, négy év távlatában, és minden rendben lesz? A nagy lósz*rt. Semmi sincs rendben, ezt mindketten tudjuk, csak az egyikünk valamivel többet tud, és az természetesen én vagyok.
Megkapaszkodom az asztal szélében, mintha mi sem történt volna, áhh, én nem akartam odamenni hozzá, megölelni, üdvözölni, dehogy. Az nem lenne arianás, legalábbis a mai értelmében biztos nem. Amikor jártunk, még megszokott volt tőlem az ilyesmi, de... minden megváltozott. A családom csak egy kis ideig furcsállta a dolgot, majd ráfogták arra, hogy kamaszodtam, és ez a kor nálam így ütött be, pedig valójában súlyos dolgok álltak a pálfordulás mögött.
Összeszorul a gyomrom, ahogy a férfi, akit annak idején teljes szívemből szerettem, most képtelen rám nézni, vagy legalább úgy tenni, mintha nem tört volna ezer darabra a szíve aznap, mint ahogy az enyém is. Idegenül hangzik a szájából a nevem. A szemeim bepárásodnak, ahogy nézem őt tőlem karnyújtásnyira az asztalomon matatni. Muszáj elkapnom a tekintetemet az arcáról, mielőtt még legördülne egy könnycsepp az arcomon. Nem. Akarok. Sírni. Itt meg főleg nem. Mi ütött belém?
- Értem - bólintok egy aprót - Gratulálok a helyhez, nagyon csini. - Halkan beszélek, leginkább az asztalon lévő sótartónak címezve a mondandómat. Zavarban vagyok, ami nálam igen ritka, valamilyen csípős, vagy humoros megjegyzéssel mindig kivágom magam az ilyen szituációkból, de valahogy Arie társaságában előtör belőlem a régi Ariana, aki még nem volt ilyen lázadozó és nagyszájú. Legalábbis ennyire.
Megrázom a fejem a kérdésére. Nem kérek semmi mást. Vagyis de, ha őszinte lennék, már kérném is a számlát, hogy az érintetlen kajámat az asztalon hagyva kirohanjak innen. Mégsem teszem.
- Nincs kedved leülni? - simítok végig az asztal lapján, még mindig állva. Fogalmam sincs, miért kérdezem, biztosan nincs kedve, hiszen látom, mennyire felkavarja őt is a jelenlétem. Ez kezd egyre kínosabbá válni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Pontosan így képzeltem el a szabadnapomat, amikor nem kell bent lennem a pubban. Délelőtti alvás az egyetemi előadásokon, majd délutáni nyugi és me day. Kezdek öregedni? Dehogy.
Még meg is örültem, mikor Zalán kérdezte hogy ráérek-e délután, tudjátok, azzal a perverz fejű emojival, amiről még azt is gondolhatja az ember lánya, hogy egy kiadós szexben lesz része... hát, nem is értelmezhettem volna félre jobban a terveit. Csalódtam? Pöppet.
Úgyhogy most az alkalomhoz illő arianásan visszafogott öltözékben lépkedek a cukrászda felé, ahol körülbelül szökőévente egyszer fordulok meg, úgyhogy csodálom, hogy nem vétem el a bejárati ajtót. A jöttömet egy apró csilingelés jelzi a fejem felett, és máris a habosbabos, rózsaszín forgatagba kerülök. Sütis állványok itt, macaron hegyek amott, izgatottságtól kezét tördelő pasi pont velem szemben, mellette pedig a mini ember, aki miatt most itt vagyunk. Szemernyi izgatottság sincs bennem. Hét húgom van, akik a kettő potyautas kivételével még bírnak is, miért pont Léda lenne, akitől tartanom kell? Tudom kezelni.
Az arcomon elterülő mézesmázos mosoly még igazinak is tűnhet annak, aki nem ismer. Magabiztosan lépkedek az asztal felé, és már csókra is emelem a fejemet, amikor puszi csattan az arcomon. Oké, szóval nem csapunk bele a közepébe, vettem az adást.
- Szia, már sokat hallottam rólad. - Legalábbis Zalán mesélt már, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy hallottam is. Szelektív hallás, tudjátok.
Kissé lehajolok hozzá, de épp csak annyira, hogy ne legyen lekicsinylő érzete a dolognak, és kezet nyújtok felé. Intézzük csak nagylányosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Egy pillanatig még lehajolva, kezemet kinyújtva állok miután Léda megszólal, majd leeresztem a jobbomat és lassan felegyenesedem. Nyelek egy aprócskát, ahogy szépen fokozatosan rájövök, hogy fogalmam sincs, hogyan kéne bánni egy ilyen kislánnyal. Van kisebb tesóm, kisebbek is, mint Léda, de velük nem ennyire bonyolult. Félmosolyt villantva Zalán felé fordulok, miközben betessékel a boxba a húga mellé.
- Valami gyümölcsöset, lepj meg - mondom, mert egyrészt fogalmam sincs a kínálatukról, másrészt pedig nem is sütit enni jöttem elsősorban. Hanem kislányt.
Az asztalra könyökölve figyelem Zalán távolodó alakját, amíg szusszanásnyi időt hagyok magamnak, hogy újra belekezdjek a Lédával folytatott eszmecserébe.
- Megfordulok néha a sulidban, mert vannak kisebb testvéreim, akik oda járnak. Daliah veled egyidős lehet, talán ismered - fordulok vissza felé, fél szemmel néha a pult felé pillantva. Remélem Zalán hamar megjön a sütikkel, mert hármasban talán kevésbé lesz kínos ez a beszélgetés.
- Ki a kis barátod? - hajolok előrébb egy kissé, hogy a kislány takarásából előbukkanjon a plüssállat - Csak nem egy hippogriff?
Oké, még plüssökről sem beszélgettem ennyire komolyan ezelőtt, de mindent el kell kezdeni egyszer.