Mary
A név rád van bízva
Kicsit idegesen bóklásztam a szabadban. Nem is olyan rég másztam ki idáig, miután a bent való tartózkodásból elegem lett. Épp a folyosón mászkáltam, amikor egy nekem cseppet sem szimpatikus egyed tett valami megjegyzést a zenekaros pólómra, aminek kapcsán egy cseppet sem kedves párbeszéd bontakozott ki, amiben szóbajöttek mindkettőnk felmenői, és az esetlegesen kérdéses nemi identitásuk is. Az ember nem szeret ugye ilyenekről vitatkozni, érthető hát, hogy kicsit morcos lettem. Gondoltam, próbálgatom a csellót a szabadban, amit egy haverom bízott rám két hétre. Persze egy vérbeli zenésznek egy idegen hangszer mindig izgatja a fantáziáját, és sejtettem, hogy nem haragudna, ha kipróbálnám. Gondoltam, jobb, ha elterelem a figyelmem, mintha tovább duzzogok magamban. Nem tudtam, hová kéne mennem, nem is igazán ismertem a terepet annyira, hogy legyen kedvenc helyem, vagy ilyesmi, úgyhogy valami random helyen állapodtam meg, ami eléggé úgy festett, mint egy vadőrlak. A hátuljához baktattam. Nem csak a hangszert és a tokját vittem magammal, hanem egy széket is, amit szertartásosan leraktam a gyepre, aztán rátettem a tokot, és óvatosan kiemeltem a csellót. Nem szándékoztam a vállamra vetni, de mialatt kivettem a tokból, a vonó leesett a talajra, és valahogy fel kellett vennem, szóval a hangszer nyakát óvatosan a vállamnak támasztottam úgy, hogy a teste a levegőben lóghasson. Lehajoltam a vonóért, mialatt a hangszerre nagyon figyeltem, hogy le ne ejtsem, majd gyorsan felegyenesedtem. A cselló valamin nagyot koppant, én pedig egy pillanatra úgy éreztem, hogy megáll a szívem. Letettem a vonót a székre, és megvizsgáltam a hangszert; nem esett komoly baja, szerencsére. Csak miután kétszer átvizsgáltam, azután néztem meg, mibe szaladt bele. Egy lány volt az, aki Merlin tudja, hogyan keveredett oda, de nagyon úgy látszott, hogy kupán vágtam. Mielőtt végiggondolhattam volna, elkezdtem beszélni.
- Mégis mi indíttatott arra, hogy csak úgy idelopózz? Tudod, egy ilyen hangszernek lelke van!
Jó, már akkor is éreztem, hogy nem ez a legszebb mondat, ami elhagyta a számat, de tényleg úgy gondoltam, hogy jobban figyelhetett volna.