Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

A semmiből feltűntek valami távoli rokonok, hogy gond van a gyerekükkel, Marcellal. Eddig jóformán azt se tudtuk egymásról, hogy létezünk, de hirtelen máris milyen fontos lettem nekik. De mégis mit tudtam tenni? Belegyeztem, hogy egyengetem a fiú útját. Persze ez nem jelentette azt, hogy sokat is tudok majd vele foglalkozni, hiszen rendkívül elfoglalt ember voltam. Annak idején nekem is szinte egyedül kellett beilleszkednem a varázslótársadalomba, boldogul majd ő is, én tényleg csak a legalapvetőbb segítséget fogom megadni.
Mindjárt itt volt a „hol fog lakni” probléma. A lakosztályomba nyilvánvalóan nem engedhettem be, amúgy is kicsi lett volna kettőnknek a hálószoba, meg a gyűjteményemet is féltettem. Gondoltam a Navinében majd akad neki egy szabad ágy.
Az iskola kapujánál kellett várnom Marcellt, de a megbeszélt időponthoz képest késtem. A szülőkkel már nem is találkoztam, igazán megvárhattak volna. Ilyenkor azért illene megköszönniük személyesen is a segítségemet. Még szerencse, hogy a levelükből megtudtam mindent, amit szerintem tudnom kellett.
Marcell pont olyan volt, mint amilyennek elképzeltem. Kissé félszeg, bátortalan gyerek. De még olyan korban volt, hogy ezen bőven lehetett változtatni. Otthon gyanítom túlzottan elkényeztették, egy kis önállóság meg fogja edzeni.
- Szia! István vagyok. Te pedig Marcell, ugye? - igyekeztem kedvesen köszönteni, és kezet ráztam vele, ezzel is jelezvén, hogy már nagyfiú.
- A holmid merre van? Biztos nagy csomaggal érkeztél, sokáig fogsz a kastélyban lakni. - kérdeztem meg, nagyon úgy tűnt, hogy a bőröndjéről megfeledkezett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Tudtam, hogy dadog a fiú, de meglepett, hogy ennyire. Gyakorlatilag két szótag folyékony kimondása sem ment neki. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam. A bőröndök is előkerültek, de Marcell lehajtott feje nagyon nem tetszett, egészségtelen volt az egész testtartása.
- Add csak ide, viszem azt is. - megfogtam mindkét bőröndöt, hogy ezzel se kelljen foglalkoznia.
- Na, akkor most szépen kihúzod magad, úgy mint én. Nagyfiú vagy, mutasd meg, hogy büszke vagy erre. - adtam ki az utasítást. Mindenekelőtt magabiztosságot kellett nevelnem a fiúba, talán a dadogása mögött is az önbizalomhiány állhatott.
- Kezdetben biztos, hogy minden furcsa és szokatlan lesz számodra, teljesen más világba csöppentél. - sejtettem, hogy mi játszódhat le benne, hiszen nekem is volt hasonlóban részem.
- De nincs okod félni, szerezz barátokat, ismerkedj, és rögvest jól fogod érezni magad. Haza se akarsz majd menni, olyan szuper ez a hely. - igyekeztem lelket önteni belé, biztatni, bár nem igazán értettem a hozzá hasonló korú gyerekek nyelvén. Jó tanulópénz lesz ez nekem is.
- Az iskolában a diákok négy házba vannak beosztva, az egyiknél, a Navinénél házvezető-helyettes vagyok, ott kapsz majd te is ágyat, az én szobám kettőnknek szűkös lenne. - ezzel lerendezettnek véltem a hol alvás kérdését.
- A házvezető asszony, Véda néni nagyon kedves, van egy aranyos kislánya, Ririke, vele biztos jóban lesztek. - rögtön javasoltam is egy lehetőséget a barátkozáshoz. Igaz, hogy Ririke kisebb volt Marcellnál, de a fiú talán pont ezért bátrabban fog kommunikálni vele.  
Lehet, hogy tömény volt mindaz, amit így hirtelenjében elmondtam, de gondoltam kérdez a fiú, ha valamit nem ért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Marcell némán hallgatott, csak a Ririke név hallatára szólalt meg.
- Viktória a becsületes neve, de Ririkének becézi mindenki. - adtam választ az első kérdésre.
A kastély felé közeledve, az épület méretei láttán hangot adott a fiú kételyének, miszerint nem tévedhet-e el.
- Biztos, hogy el fogsz tévedni, mindenki így kezdi. Az ideérkezésem után hetekben én is eltévedtem jó párszor. - természetesnek tartottam, hogy valaki eltéved, rendszeresen találkoztam céltalanul bóklászó diákokkal.  
- Szóval nem kell kétségbeesni, az első szembejövőtől megkérdezed, hogy merre találod a helyes utat. - láttam el jó tanáccsal Marcellt. Meggyőződésem volt, hogy gyorsan önállóvá fog válni, hiszen a szülei itt már nem intézhetnek el helyette mindent, nekem pedig nincs időm arra, hogy állandóan felügyeljem. Sokszor magára lesz utalva, rákényszerül az önálló döntéshozatalra és cselekvésre, nem lesz számára más lehetőség.
- Vonattal érkeztetek, ugye? A falut, amin átjöttetek, Bogolyfalvának hívják. Oda fogsz járni előkészítő iskolába, talán láttad is az iskola nagy, téglavörös épületét. Itt majd 14 éves korodtól kezdheted meg a tanulmányaidat. - böktem a kastély felé. Az előkészítőben legalább hozzászokhat az új környezethez, és találkozhat korabeli gyerekekkel.
Felkísértem Marcellt a szobájába, majd magára hagytam, sietnem kellett a dolgomra. Reméltem, hogy feltalálja magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Akadémisták

Idén fakultációt szerveztem a repüléstan iránt érdeklődőknek. Első közös programként egy erdei repülést terveztem be nekik, különböző akadályokkal nehezítve. Minden résztvevő számára egyedi útvonal lett kijelölve az erdőn keresztül, hasonló jellegű próbatételekkel. A pályák kiinduló és végpontja egyaránt a vadőrlak volt, így ide hirdettem meg gyülekezőt egy esti órában.
Az előkészületek egész nap folytak, nagy segítségemre volt ebben vadőrünk, Regőczi úr. A diákoknak rossz látási viszonyok között, szürkületben és ködben kellett repülniük, ezért a követendő útvonalat apró fényekkel jelöltük ki.
A vadőrlaknál köszöntöttem az érkezőket. Mikor már mindenki kiért, ideje volt ismertetnem a feladatot.
- Szép jó estét! Egy kis figyelmet hadd kérjek. Ha azt hiszik, hogy tudják, mért vannak itt, tévednek. Ez nem egy hagyományos akadályrepülés lesz. - vezettem fel a mondandómat.
- Eltérő módon képesek uralni a seprűjüket, így egy egyenpálya egyeseknek túl nehéz vagy éppen túl könnyű lenne. Személyre szabott pályát kell teljesíteniük. - ebben még nem lehetett semmi meglepő.  
- Az akadályokról azonban semmi konkrétumot nem fogok elárulni. Ott, az adott pillanatban kell megoldást találniuk. Fontos, hogy gyorsan tudjanak megfelelő döntéseket hozni. - bizonyára jól tudták, hogy ez a képesség a kviddicspályán is nélkülözhetetlen.
- Egy kis segítséget azért kapnak, jól jegyezzék meg a következő sorokat. - kezdtem neki a felolvasásnak.

A kezdet mindig nehéz,
szlalomozva kiutat remélsz.

Ütős élményben lesz részed,
ha ütemedben tévedsz.

Lassan járva, tovább érsz,
jól vigyázz, mert megégsz!

Egy csapatnyi váratlan vendég,
lerázni őket nem gyerekjáték.  

Fúriaként csap le az erdő mélye,  
ha túljutsz, a pályának vége.

- Öt akadály várja tehát Önöket. Sok sikert, indulhatnak! - adtam ki rajtengedélyt, persze ha még volt valakinek kérdése, válaszoltam.

/Álmodói instrukciók: írjatok egy hozzászólást, melyben teljesítitek a pályát. A képzeletetekre van bízva, hogy milyen akadályokat láttok bele a megadott sorokba. Igyekezzetek a karakteretek képességeinek megfelelően cselekedni./