Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

csiribú | csiribá

Magamban poroszkálok a téren, pénztárcámat jó mélyre süllyesztve zsákomban. Attól félek, hogy ha elővenném, mind elköltődne erre, arra, így inkább csak kiélvezem az arcomat simogató napsugarakat, és kergetem a saját magam elől menekülni próbáló árnyékomat. Orromat meg-megcsapja a különböző standokon árult ételek, hozzávalók illata, és tudom, hogy lassan kezdek eljutni arra a pontra, hogy ha tovább ácsorgok a gyümölcsök között, akkor bizony vásárolni is fogok, így inkább tovább rúgom a port az csecsebecsék felé. Elhaladok a boszorkány mellett, akitől már több ízben is vettem ezt-azt, a sort a Launak szánt medúzás szélcsengő kezdte meg, de lett azóta egészen apró rókafigurám, sőt, anyának is innen vettem születésnapjára napraforgós kitűzőt. Széles mosollyal köszönök, de mivel éppen vásárlója van, most nem állok meg, kavicsok csikordulnak a talpam alatt, ahogy kikerülök egy anyja kezét hirtelen elengedő minihurrikánt. Hát, ez elszaladt, konstatálom, a nő arcának megnyúlásából ítélve pedig pontosan az édességes bódé felé. Megkordul a gyomrom, így inkább nem is képzelem magam elé a cukorkákkal, csokikkal, kekszekkel megrakodott padokat, fejemet megrázva szökdécselek tovább a piactér kevésbé guszta részéhez. Az igazság az, hogy szívesen kísérleteznék különféle főzetekkel órákon kívül is, de egyrészt nem merném kipróbálni milyen hatásuk van, másrészt a bájitalalapanyagok... Pofátlanul drágák tudnak lenni. Szóval inkább igyekszem kifőzőcskézni magam Rudi bácsi óráin, és ha kísérletezni támad kedvem, a teakonyhában élem ki e vágyat, ennek általában a levitások is örülni szoktak. Ki utasítana vissza egy kis ingyenkaját, mi? (Azt leszámítva persze, aki egyszer már besárgult a füves sütimtől.)
Ismerős szőke kobak bukkan fel előttem, ahogy kikerülöm a gödröt, amiben korábban kétszer már hasraestem. Mielőtt azonban gyorsítanék, hogy beérjem, vigyorogva megköszönöm a rövid tapsot a bácsinak, aki eddig mindkét esésemnél jelen volt, és most velem együtt Üdvözli fejlődésemet. - Lau! - szaporázom meg lépteimet, átfurakodva magam az embereken. Nincsenek ám sokan, csak valahogy senki sem az én tempómban szeret közlekedni. - Szia - bukkanok ki egy férfi háta mögül, s szatyromat magam elé húzva beállok mellé csodálni a virágokat. - Van valakinek valamilye, amiről megfeledkeztem? - húzom össze szemöldököm, rögtön picit ijedtebben kutatva emlékezetemben szülinapok és névnapok után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

csiribú | csiribá

- Hupsz - kommentálom a földre pottyanó zacskók zizzenését. Tőlem ez még nem is lenne szokatlan, előfordul, hogy elbambulok, és elejtek ezt azt, de Lautól már némiképp váratlanabb a dolog. Gondolkodás nélkül guggolok hát le, hogy szatyromat oldalra tolva kezdjek el nyúlkálni a vásárolt holmik után, nem is igazán figyelve oda, hogy mit ragadok meg. Tekintetem vissza-visszaugrik a lány arcára, a vonásaiban pislákoló zavartság érdekesebbnek tűnik holmi tárgyaknál. Hjaj, mikor tanulom már meg mire kell igazán figyelni, és mire nem? És még én akartam mesterdetektívnek tanulni... - Hm? - hümmögök kérdőn a céltalannak tűnő habogásra - hm? - újra és újra - hm? - némelyik hang elvész a piac zsivajában, mások talán elérnek a navinésig. - Mi? - értelmesen nézhetünk ki. Az egyik össze-vissza terelgeti maga előtt a hangokat, a másiknak a kultúrált visszakérdezés sem igazán megy. - Hát - kezdeném a magyarázatot a virágstand és a vásárlás, valamint a szülinévnapok között, fent sem igazán akadva azon, hogy esetleg túlontúl hirtelen volt a gondolatmenetem számára. Oké, napjában legalább háromszor négyszer ejtek mély gondolkodásba embereket, akik nem értik, hogyan jutottam el oda, amit kiejtek a számon, szóval nem para, meg van szokva.
De Lautól? Váratlan.
- Áááá, dekorálsz, szépítesz - mosolyodok el megvilágosodva. Tekintetem felragyog, ahogy elképzelem a cuki kicsi házat nem csak kívül, de belül is megtelve virágokkal, növényekkel, és hát botanikát tanulok, az ég szerelmére, az arcomra van írva lelkesedésem. - Segíthetek megtervezni? - pislogok kiskutyaszemekkel, és fejben már tovább is pörgetem. - De akkor inkább cserepeset is nem? Hogy sokáig legyen jó, és akkor olyat ami tisztítja a levegőt, meg ami barátkozik a vizeddel, meg nem mérgező Beninek... - kész, engem teljesen elvesztett mára az emberi nem. Meg sem hallom szinte, hogy visszakérdez, csak a földön guggolva szorongatom a csomagját, oda sem figyelve. - Ezeket is otthonra vetted? - utalok rájuk, de ahelyett, hogy kinyitnám, inkább megkérdezem előbb. Inkább választom azt, hogy figyelem, ahogy Lau arcán játszanak az érzelmek, mint hogy megszemlélhessem magamnak a vásárolt dolgokat - no meg amúgy nem adott rá engedélyt hogy turkáljak, csak segíteni szerettem volna, szóval nem lenne szép dolog... Majd kíváncsiskodok, ha azt mondja, hogy persze Masa, nézz meg mindent, hajts ki mindent, tetvéssz át mindent. Majd akkor. Csak mondd már, te lány!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

csiribú | csiribá

Igazság szerint érzékelem a zavart, a kapkodást, de nem jövök rá, hogy ezeket én váltottam ki a lányból. Itt vagyunk a nyüzsgő, zsizsegő, élő és szinte már lélegző piactér közepén, ahol úton-útfélen megszólítanak az idegenek, nekedmennek, lökdösődnek, szóval nem csodálkozom, ha ez esetleg frusztrálttá teszi a navinést - nekem ennyi épp elég ahhoz, hogy ne gondoljam, hogy esetleg meg szeretne támadni, vagy hogy nehezményezné a segítő szándékom. Türelmesen várom hát, amíg magában rendezi a kérdőjeleit, a kérdésem feltevése után kissé arrébb is húzódom, hogy inkább én legyek a járókelőkhöz közelebb. Trükkös, visszakérdez, és csak akkor pislogok és nézem meg közelebbről választását. - Nem tudom, nem néztem, csak általánosságban mondtam, hogy lehet olyan ami nem jó - tekintetem közben pásztázza a szatyrot - őszintén szólva megfogtál, nem tudom mi mérgező egy elemi lénynek, vagy mi nem. Tudod, hogy a lénytan... - felhorkanok - sosem volt az erősségem.
Tincseim végét rágcsáló szamarak az állatkertben, talárom ujját lángra lobbantó durrfarkú szurcsókok, rovarok, bogarak, pókok, sáskák, szöcskék, rám bízott csigák, nemnemnem, most is csak azért van még felvéve az LLG, nehogy azon múljon az évfolyamelsőségem. - Micsoda? - kérdezek vissza, ugyanis pont a keresett termék előtt sír fel mellettem egy babuj a kocsiban, ami az egyébként sem túl magas hangerő mellett nem könnyíti meg a dolgom. - Pali bácsi! - bólintok megvilágosodva, és miután két-három gyors pattogással kikukkantok a tömeg fölött, és ellenőrzöm merrefelé állok, karjaimat magam elé lökve indulok meg előre. - Kövess, kövess, itt lesz rögtön - nyugtatom. Megtehetném, hogy itt el is hallgatok, hogy ne kelljen kiabálni, de nem, az nem én lennék, így hát újabb kérdés következik - csak nem főzöl valamit? - félreértés ne essék, itt már bájitalban gondolkodom. Ha máshogy nem is, tudat alatt regisztráltam én azokat a hozzávalókat, így a kis szakirányom jelez, hogy hasznát vehetném - épp csak egyelőre nem jutottam odáig gondoltaban. Ma nem a detektív-agysejtjeim vannak a főparancsnokiban.