~ Drágaszáág ~
*Hogy milyen nap van ma? Hát, elég különleges a számomra, az egészen biztos. Már hetek óta készülök rá, próbálgatom a ruháimat, járom az üzleteket... sőt, amikor otthon voltam szüneten akkor is vásárolgatni mentem, csak hogy megleljem a megfelelő ruhát, cipőt, kiegészítőt és ami a legfontosabb... a megfelelő ajándékot. Kinek? Hát persze, hogy Chucknak. Neki közeledett olyan nagyon vészesen a születésnapja és hiába gondolkoztam a megfelelő ajándékon egyszerűen nem találtam semmi jót. Pénze van, megvehet mindent amire szüksége van, ami ebben az esetben nem túl jó, hiszen így nehéz venni neki valamit. Aztán végül is arra jutottam, hogy a szándék a fontos... persze azért reménykedem benne, hogy tetszeni fog neki amit kap tőlem. Reggel viszonylag korán keltem, hogy minden kis apró részletet kidolgozzak mire a találkozásra kerül a sor. Miután elkészültem a szépítkezéssel felvettem a hátizsákomat és a kosaramat, amibe már tegnap bepakoltam a cuccokat egy kosárba és egy hátizsákba, majd elindultam az úti célom felé. Akik láttak útközben, azok számára bizonyára kiderült, hogy tervezek valamit, de szerencsére Chuckkal nem találkoztam. Siettem. Még el kellett mennem a cukrászdába, hiszen torta nélkül semmit se ér egy szülinap. Természetesen már előre megrendeltem, hiszen nem akartam a véletlenre bízni.*
~Remélem el jön.~*Nem tudom, hogy bízhatok abban, hogy valaki eljön egy találkozóra úgy, hogy el sem hívtam, de valahogy majdnem biztos vagyok benne, hogy itt lesz, elvégre itt szoktunk találkozni amikor ráérünk. Persze ha nem ér ide küldök neki egy baglyot, hogy itt várom, de akkor nem lesz igazi a meglepi. A játszótérre érve azonnal megcélzom az egyik babaházat, naná, hogy a kéket. Abban fogunk bulizni... a gyerekek oviba vannak, így nem zavar meg minket senki. Felbiggyesztek pár lufit, meg egy-két lampiont, majd kirakom középre a csokoládétortát, aminek egy frankó gitár dísz van a tetején. Fekete, piros-sárga lángdísszel, fincsi marcipánból. A torta mellé helyezem a becsomagolt ajándékot, majd a kicsike ház ablakához ülök és várok. A hely egész kényelmes, hiszen tele van kispárnákkal, amiket én hoztam. A kis asztalka amin az ajándékok vannak amúgy is bent volt. Jó lesz ez... már csak neki kell ideérni. Nem várok túl sokat, körülbelül egy órát. Amint megpillantom a fiút elhúzom a fejem az ablakból. Nem akarom, hogy meglásson. Amikor újra kinézek, persze csak óvatosan, akkor már egy padon ül, háttal nekem. Nem tűnik valami jó kedvűnek, de majd én felvidítom. Óvatosan kimászok a házikóból, majd halk léptekkel elindulok felé. Amikor odaérek a kezeimet a szemeire helyezem, hátulról.*
- Na ki vagyok?*Kérdem kuncogva.*
Ruha:http://www.polyvore.com/cgi/set?id=79146383