Tudomásomra jutott, hogy elkezdődtek a Bagolyfalvi Napok, amire érdemes kinézni, ezért úgy döntöttem, hogy ahelyett, hogy a kastélyban ülnék és lógatnám a lábamat, inkább elmegyek e remek rendezvényre. Nem túl jó kedvvel, hisz ezeken a napokon a nyarat búcsúztatják, és ez azt jelenti, hogy rövidülnek a nappalok, és jön a hideg. Utálom a hideget, bár a telet szeretem, de azt, hogy fel kell öltöznöm nehogy megfázzak, azt nem csípem. Szinte klinikai eset vagyok, hisz télen és tavasszal legalább egy hétig az ágyban fekszem az influenza miatt, a családból senki más nem kapj el az influenzát csak én, ezért örülök mikor kisüt a nap, eljön a június és vígan szaladgálhatok pólóban és rövidnadrágban. Eddig a nyár vége azt is jelezte, hogy eljött a szeptember és kezdődik a suli, de itt a Bagolykőben, teljesen más a tanév, aminek örülök, hisz a vizsgák után, a tanévzáró végeztével lesz időm, hogy hazamehessek a családomhoz, akik már várnak engem, legalábbis legutóbbi levelükben ezt írták. Már hiányzik a családom, és honvágyam is van, viszont az boldogsággal tölt el, hogy Navinés lettem, és hogy a legtöbb vizsgám sikerült. Felvettem egy kék felsőt, alá egy fehér pólót és egy kék nadrágot, meg egy tornacsukát így indulok le Bagolyfalvára, a Fő utczára, hogy szét nézzek és, ha úgy van akkor vásároljak. Mikor odaértem a Fő utczára, akkor csak embereket, meg a felállított sátrak, vagyis bódék tetejét láttam, ennyi embert akkor láttam utoljára mikor otthon voltam és szilveszter volt, és kimentünk a városba megnézni a tűzijátékot. Ott is szinte csak a fejeket láttam, még szerencse, hogy a tűzijátékot jó magasra fellövik, különben nem láttam volna semmit. Végig megyek az utcán megnézem, hogy miket árulnak, de először csak édességeket látok, amit nem nagyon kívánok, túl érzékenyek a fogaim és az édességtől mindig fájnak. Megakad egy ételt áruló áruson a szemem aki sült kolbászt árul kenyérrel és mustárral.
~ Azt se tudom, hogy mikor ettem utoljára sült kolbászt.~ gondolom magamban, majd közelebb lépek és kérek egyet, közben jobb zsebemből előkotrom a pénzt amivel fizethettek, pont annyit veszek elő, amivel megtudom venni az ételt, és még így is marad belőle. Az árus ráteszi egy tányérra a kolbászt, a kenyeret és a kolbászra tesz egy kis mustárt, én pedig odaadom neki az árát, és tovább megyek, hogy még nézelődhessek, közben vígan eszegetem a kajámat.