Szellemidézés
mindenki

Napközben kis izgalom lett úrrá rajtam, amikor eszembe jutott, hogy mit is tervezett Alex mára. Maga a dolog érdekelt, hogy vajon sikerül-e, kit idézünk meg, meg hogy milyen lesz. És hogy egyáltalán kijutunk-e, vagy egy prefi megállít és visszafordít. Azt hallottam, hogy Botond elvileg elintézi, hogy ne találkozzunk mással, de mi van, ha ez nem sikerül.  
Pár perces késéssel értem a megbeszélt helyre, de a többiek még ott voltak, szerencsére így nem kell őket keresve bejárnom az egész temetőt. A sor végén ballagtam, a gondolataimba merülve. Filmekből már láttam, hogyan is működik a szellemidézés, de igazából még nem volt benne részem.
Mivel út közben nem találkoztunk prefikkel, ez a kételyem elmúlt. Innen már sokkal egyszerűbb lesz minden.
A temetőben Aileen szavára nekem is feltűnt, hogy valaki sikítozik, de azt gondoltam, hogy csak szórakozik valaki. Aztán egy lány gurult oda hozzánk. Az útjára felnézve elhúztam a számat, biztos fájhatott neki. Megkérdeztem, hogy minden oké-e, aztán tovább indultunk.
Egy fiú jelent meg előttünk, gondolom ő Alex barátja, aki majd vezeti a szellemidézésünket. Rövid ismertetőjére bólintottam egyet, aztán a vérfeláldozós résznél elmosolyodtam. Nem tudom, ez minek kell, de voltak elképzeléseim, amik tetszettek. Botond után én is előrébb léptem, hogy feláldozzak egy csepp vért. Elvettem egy tűnt, és pontosan leutánozva a "nagyfőnököt" egy vércseppet hullattam a hozzám közeli csúcsba.
Botond kérdésére felé fordítom a fejem, aztán mivel engem is érdekelt a dolog, az ismeretlen felé fordultam.

Tiff

Sietve öltöztem, mert a levélben említett időpontról kezdtem lecsúszni. ÉS mégis csak én hívtam el őt, akkor ne rám kelljen várni. Egy fehér ujjatlan pólóban, rövidnadrágban és kalapban indultam el, és miután kiértem a kastélyból egy pilóta fazonú napszemüveget is feltettem. Lassan sétáltam a tó felé, amit ebben a melegben tökéletes helyszínnek ítéltem egy kis beszélgetésnek. Annyira már ismerem, hogy tudjam, nem a legkedvencebb dolga összezártan élni egy csomó harcias emberkével. Út közben összefutottam egy manóval, aki már jól ismer engem, mivel sokszor megjelenek a konyhában, hogy szerezzek valami ehetőt. Így most a kezembe nyomott egy kis adag meggyet, aminek a felét út közben meg is ettem. Amikor megérkeztem, és láttam, hogy sikerült előbb jönnöm, mint Tiff, elterültem a földön, a kalapomat az arcomra tettem, csak a szám maradt szabadon, amibe folyamatosan adagoltam az érett gyümölcsöt, ami szép lassan el is fogyott. Onnantól kezdve a színjátszókörén kezdtem agyalni. Valami jó darabötletet próbáltam kitalálni, olyat, ami mindenkinek tetszik. Meg ezeknek a jeleneteknek és jelmezeknek a megvalósításán. Összességében addig agyaltam, amíg szép lassan kicsit elaludtam. Olyan vagyok, mint egy csecsemő. Csak eszek és alszok.

Tiff

Komor épület. Hosszú folyosó. Kék fémszekrények. Zárt teremajtók. A folyosó egyik ajtaján egy nyitott ajtó képe tárul fel, bent pedig egy öreg, szakállas, őszhajú férfi magyaráz unottan. Lassan fordul a kép, és az osztály tárul a szemlélődő elé. A ősz férfihoz hasonlóan az osztály is unott. Hátul páran nyitott szemmel alszanak, van aki rajzol, vagy épp leckét ír. Csak páran figyelnek elől, ők néha jelentkeznek, amúgy nincs sok mozgás. A kép elindul a padsorok között, a diákok felnéznek rá, aztán újra változás, a -valószínűleg- gyerek beül az utolsó előtti padba, egy ideig figyel, aztán a kép elsötétül. Az utolsó amit lát, hogy a szakállas férfi megáll mellette, és a könyvet lecsapja az asztalra.  
Hirtelen összerezzenve ülök fel. A napszemüvegem le is esett az ölembe, amit nem tettem rögtön vissza, előtte körbenéztem. Csak akkor esett le, hogy mi történt, amikor magam mellett Tiffet vettem észre. Gondolom a ijesztett meg, ami álmomban kicsit máshogy jutott el a tudatomig. Hitetlenül elnevettem magam, aztán gonoszan a lányra néztem.
- Ugye tudod, hogy nagy bajban vagy? -Kérdeztem egy szemtelen mosoly kíséretében. A tervem az volt, hogy egy váratlan pillanatban a tóban landol, de ennek még nem volt itt az ideje. Az túl kiszámítható lenne. Ezért csak a napszemüvegemet feltéve, hátra dőltem a füvön, és a lányra néztem.
- Na kis bajnok, milyen a bajnokok lakosztálya? Kaptok sok ennivalót? Sütit? Vagy azért is meg kell küzdeni? -A számomra legfontosabb dolgokra kérdeztem rá, vagyis a kajára. Ha a válasz szerint van bőven kaja, akkor jövőre én is megpróbálkozok a jelentkezési lap megszerzésével.

Tiff

Figyelmesen, és némi izgalommal hallgatom a lányt, erősen a kajáról szóló részre koncentrálva.
- Sose fogy ki? –kérdezek vissza meglepetten, mert ilyenről még nem hallottam. –És szerinted be tudok törni oda észrevétlenül, hogy megszerezzem? –Kicsit elkalandozok magamban, néhány pillanat alatt kész haditervet dobok össze, a, b és c tervvel, ha netán az első nem jönne be.
- Vagy jobb ötletem van. Nem tudod valahogy kicsempészni nekem? –Hirtelen lekapom a napszemüvegem, és kiskutyaszemekkel kezdem fürkészni beszélgetőtársam. Ez az eset mindenkinek egyszerűbb lenne. Bár ez így kicsit túlzás, a lényeg, hogy nekem nem kell semmit se csinálnom, és mégis enyém lesz a szekrény. – Ha kihozod, bármikor eljöhetsz hozzám, és kaphatsz, amit csak kérsz! - A mondat végén ismét megpróbálkoztam a kiskutyaszemekkel.
- Domi… levitás nem? Barnahajú… ugye? Tudom ki ő, ismerem. –Bár egy kicsit lassan esett le, hogy ki is az említett srác, végül eszembe jutott, hogy már nem is egyszer beszéltem vele. Csak szelektív a memóriám. Van ilyen. –Milyen feladatok vannak a gyakorláson? Ömm… egy fürdőszoba van összesen, és egy kád? –Fura fejet vághattam, mert erősen próbáltam elképzelni, hogy az hogy is lehet. Hiszen elég sokan vannak ott.
- Hát én nem készülök bajnoknak, szóval olyan átlagosan telnek a napjaim. Gitározgatok, meg edzek, de úgy ennyi. Ja, meg néha tanulni is szoktam. Jól áll a kalap, honnan van? –Váltok gyorsan témát a kalapom láttán. Felemeltem a kezem, és egy hirtelen mozdulattal a lány szemébe húztam a kalapot. Ha leveszi és rám néz, egy ártatlan fiút fog látni, akit hiba lenne bármiért is hibáztatni.