Mary
Az ember azt hinné, hogy egy fárasztó nap után nagyon könnyű elaludni. Persze ez nem így van, legalábbis velem biztosan nem. Pedig ma este mindennél jobban vágytam arra, hogy elaludjak, és végre álmodhassak. Imádok álmodni, hiszen olyankor minden tökéletes, vagy legalábbis annak látszik, de én azzal is megelégednék. Sőt, igazából már az is elég lenne, ha nem lennék hulla fáradt.
Ilyen gondolatokkal hunytam le a szemem, már sokadszorra, de sehogy sem voltam képes elaludni. Folyton elkezdtem agyalni valamin, mindenféle teljesen értelmetlen dolgon. Össze-vissza forgolódtam, hátha találok olyan helyzetet, amiben el tudok aludni, de sajna nem jártam sikerrel. Ez így ment legalább fél órán keresztül, aztán meguntam, és mivel nem tudtam mit csinálni, kimentem a mosdóba.
Mikor visszaértem, leültem az ágyamra, és azon gondolkodtam, hogy mit csináljak. Abban biztos voltam, hogy nem fogok tudni elaludni. Ekkor átsuhant egy gondolat az agyamon. ~Mi lenne, ha kilógnék egy kicsit?~ A válasz persze az volt, hogy szuper lenne, mivel biztos voltam benne, hogy nem fogok tudni aludni, mást meg nem tudnék csinálni.
Teljes csöndben kezdtem el felöltözni. Legalábbis ez volt a tervem, csakhogy nem sikerült megvalósítanom. Ahogy a nadrágomat kerestem, ledöntöttem a gitáromat, ami az ágy mellett állt. Gyorsan magamra kaptam a ruháim, aztán leültem az ágyamra.
Körbenéztem, hogy felébredt e valaki. Lagger és Adri aludt, de Mary az ágyában ült, és engem nézett.
- Én... Én csak... - kezdtem magyarázkodni, de nem tudtam, mit mondhatnék. Aztán rájöttem, hogy nem egy idegenről van szó, hanem Maryről, szóval nyugodtan beavathatom.
- Igazából nem tudok aludni, úgyhogy arra gondoltam, kiszököm egy kicsit - mondtam suttogva, nehogy a többiek meghallják. - Esetleg velem jönnél? - kérdeztem hirtelen ötlettől vezérelve.
Rövid párbeszéd után eldöntöttük, hogy elmegyünk a bagolyfalvi temetőbe. Miután Mary felöltözött, kiléptünk a folyosóra. Olyan halkan sétáltunk, amennyire csak tudtunk, nehogy észrevegyen egy prefi. Már majdnem kint voltunk a kastélyból, amikor az egyik folyosón megpillantottam valakit. Rögtön rájöttem, hogy egy járőröző prefi lehet, így intettem Marynek, hogy bújjunk el az oldalfolyosón. Így is tettünk, és vártuk, hogy elmenjen valamerre a járőröző. Mikor elsétált mellettünk, igyekeztem minél jobban a falhoz lapulni. Szerencsére nem vett minket észre.
- Huh, ez meleg helyzet volt - suttogtam Marynek. - Szerencsénk volt.
Mikor kiértünk a kastélyból, kissé felszabadultabbak lettünk.
- Itt már nem fognak elkapni - mosolyogtam szobatársamra. Kezdtem egészen felvidulni, hiányzott már egy kis kaland az életemből. Amióta az iskolában vagyok, még sosem szegtem úgy igazán meg a házirendet. Na jó, ott volt az a padlásos eset, meg a könyvtárszobába tett látogatásom Laggerrel, de ez most más, hiszen akkor a házunkon belül maradtam, most viszont koránt sem.
Rövid séta után el is értünk a temetőhöz. Egy pillanatig haboztam, mielőtt beléptem, hiszen hallottam már ezt-azt a helyről, de mivel kintről nem lehet megállapítani, hogy igazak e a híresztelések, kénytelen voltam magam utánajárni.
- Menjünk - mondtam Maryek bátorításképpen, bár inkább saját magamnak szólt. Végül erőt vettem magamon, és lassan beléptem, Maryvel az oldalamon.