Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Szégyellem magam, amiért csak most jutottam el odáig, hogy eljöhessek hozzá. A hála, amit azóta is érzek, nem lankad, néha erősödik fel csupán, hiszen azóta is él és virul az emberem, aki évtizedek óta velem van. Bár az eszköz talán nem volt a legmegfelelőbb arra, hogy Sébastien elvállaljon mindent, amit neki szántam, de ha az odavezető út nem is olyan sima, a cél kárpótolhat ezért.
Két aprót koppintok az ajtón, vizes, már összecsukott esernyőmön támaszkodom meg, egy laza mozdulattal tűröm hátra tincseimet. Az időpont talán nem alkalmas, mégis merem hinni, hogy nem kell visszatérnem egy másikban, hanem megoldhatjuk most.
- Üdvözletem - villannak kékjeim a kinyílt ajtó felé. - Eszembe ötlött idefele jövet, hogy talán az elején is így kellett volna, hogy felkeresselek. Olyan... - pillanatnyi hatásszünet, amíg ízlelgetem a szót. - Normális.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Lankadatlan mosollyal fürkészem Sébastien arcát. Ahhoz képest, amit megszoktam, meglepően sápadt, ámbár nem azért jöttem, hogy elemezzem - most kivételesen -, így csupán elkapom pillantását. Halkan nevetek fel.
- Nem vártam meleg fogadtatást, ez a kellemetlen hűvösség azért meglep, bár megérdemlem - szemtelenül vigyorodom el, mielőtt folytatnám. - Valahogy elmaradt a fizetségedről a beszélgetés azért, amit az emberemért tettél - a megbűvölt borítékot kutatom ki zakóm belső zsebéből, óvatosan nyújtom Sébastien felé. - Megkérlek, hogy csak akkor nyisd ki, amikor már nem vagyok itt - esernyőmet támasztom magam elé, mindkét kezemmel támaszkodom meg rajta. Érzékelhető a feszültség a levegőben, azonban valamiért, kivételesen, ezt most nem magamnak tudom be. Valami más miatt...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem várom el a bizalmadat - lehunyt szemekkel, aprót vonok vállaimon. Képmutatás lenne elvárnom, hogy mindazok után, amit velem kapcsolatban tapasztalt, feltétlen bizalmát élvezzem. Ennyire még én sem vagyok nagyravágyó.
- Köszönöm - csukom be magunk után az ajtót, az esernyőt támasztom a falnak, amikről a vízcseppek lassan párolognak el a felé intézett bűbáj hatására. Mosollyal ajkaimon hallgatom a felém intézett szavakat, azonban kékjeim a cipőmet fürkészik, végül pálcám esik rájuk, hogy azokról is eltűnjön a víz, ámbár nem terveztem beljebb menni.
- Igen, maradjunk ennyiben - biccentek egy aprót ugyanazzal a mosollyal ajkaimon. Bár a parancs nemigen úgy szólt, ahogy azt teljesítették, de végül is már megtörtént. Még én sem tudok ezen változtatni. - Sejtettem, hogy ezt mondod, azonban a boríték nem csak a pénzt rejti - vállamat vetem a falnak, Sébastien arcát fürkészem szinte már kedves vonásokkal. - Azért, hogy elhozzam azt, amivel véleményem szerint tartozok, valamint hogy megkérdezzem, esetleg velem tartasz-e egy ebédre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Kékjeim keményednek meg, ahogy köhögni kezd. A betegség gyűri le lassan, pontosan azzal párhuzamosan, ahogy a jelenlétem okozta meglepettség kezd elmúlni. Érdekes dolgokat tud az emberi test. Óvatos mosolyra húzom ajkaimat.
- Meglepő lehet, de nem is hagynám, hogy részt vegyél bennük - túl tiszta Sébastien összes szándéka, tette és lépése ahhoz, hogy bármilyen hasonló ügyletbe belerángathassam. Ehhez is megtartottam a névtelenségét, senki nem tud arról semmit, hogy ő mégis mit csinált az irodában. És ez így is van jól.
- Nos... - halkan nevetek fel, zavartan dörzsölöm meg tarkómat. - A kockázatelemző gondolom itt már kevés - ejtem vissza kékjeimet az előttem állóra, halvány mosoly marad csak a visszafogott nevetés után. - Talán erre a kérdésre is választ adhatok, ha csatlakozol hozzám egy megfelelőbb napon - pillantásunk találkozik és Sébastien ismételten csak az őszinteséget láthatja az enyéimben csillogni. Nem volt, és most sincs okom arra, hogy ködösítsek előtte, ámbár tény, hogy mindent így sem mondhatok el neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Pillanatnyi megilletődöttség játszik arcomon, ahogy a kérdést intézi felém. Azonban a meglepettséget váltja fel hamar egy félszeg mosoly, miközben az előttem álló arcát fürkészem.
- Néha előfordul - az, hogy mennyire néha már nem tartozik ide, sőt valószínűleg sehova máshova sem, mert ez olyan információ, amit senki nem érdemelt ki eddig. Az, hogy valakit magam elé helyezzek, valóban ritkán, de előfordulhat, azonban ki kell érdemelni ezt. Keveseknek sikerült eddig.
- Erre én nem tudhatom a választ - féloldalas mosolyom játszik ajkaimon továbbra is, miközben elkapom Sébastien kékjeit. - Rajtad áll, hogy elfogadod-e, hátha választ kapsz az eddig fel nem tett kérdéseidre, avagy nem élsz vele, én pedig megköszönve azt, amit tettél az emberemért, elmegyek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Szemöldököm rebben meg az igenleges válaszra. Igyekszem hamar rendezni vonásaimat, azonban ez most mégsem megy olyan könnyen, mint én azt szeretném, vagy elvárnám magamtól egy ilyen helyzetben. Ilyenkor kell rájönnöm arra, hogy én is ember vagyok. Különös ezzel a tudattal élni, de hamar váltja fel el egy megkönnyebbült mosoly a meglepettséget.
- Természetesen - bólintok egy aprót. - Máshogy nem lenne értelme sem - apró mosoly játszik ajkaimon, amely nem akar onnan eltűnni. Feltételeket szab. Feltételeket szabnak nekem. Kellemetlen érzés fogan meg bennem, de igyekszem elnyomni. Én tartozok neki, engednem kell a feltételeinek, bármennyire nem fűlik hozzá a fogam, és bármennyire sokat kockáztatok ezzel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Automatikus reakció, ahogy elkezdem magamban latolgatni az esélyeimet. A nyilvános hely nyilvánvalóan még nem is lenne olyan hatalmas probléma, azonban az, hogy csak ő meg én, elég sok kockázatot von maga után. Túl sokat. És nem magam miatt, mert nekem aligha eshet bajom, mégis... ahogy az előttem állót figyelem, miközben köhög, valahogy egyre jobban nem tetszenek a feltételei.
- Ez esetben a telihold után felkeresünk - sajnálatos módon nem ígérhetem meg neki, hogy én fogok jönni. Az már valóban a legmesszebb lenne a vállalható kockázatoktól.
- Én szerettem volna feltenni ezt a kérdést - ujjaim akaratlan szorítanak rá a borítékra, halvány mosollyal hunyom le szemeimet pár pillanat erejéig, majd ellököm magam a faltól és közvetlenül Sébastien elé lépek.
- Engedd meg... - óvatosan nyúlok kezéért, ujjaim kulcsolódnak lágyan csuklójára, és ha hagyja, a felfelé fordított tenyérbe helyezem a borítékot. - Elmondhatatlanul hálásak neked. Főleg a legkisebbik. Köszönöm, hogy fogadtál. Amint lehetőségeim engedik küldök érted valakit, aki elkísér az ebéd helyszínére, majd távozik. Értékelem a megértésed - óvatos mosolyt engedek meg magamnak, miközben felsandítok rá, ám mielőtt elkaphatnám a kékeket fordítok neki hátat, azzal a feltett szándékkal, hogy távozzak.